Fülszöveg: 

Jake Barnes és Lady Brett Ashley az Elveszett Generáció tagjai, Hemingway talán leginkább feledhetetlen regényalakjai, akik bejárják az 1920-as évek Párizsának vad éjszakai életét, hogy aztán külföldiekből álló, vegyes társaságukkal leruccanjanak Spanyolországba, a bikaviadalok helyszínére.
Brett és Jake viszonyát féltékenység és újabb, futó szenvedélyek teszik próbára. Brett harsány, Jake pedig boldogtalan – az őket körülvevő kor morális romlástól, beteljesületlen szerelmektől, illúziótlanságtól terhes.
Jake rádöbben, talán soha nem lehet övé a nő, akit igazán szeret.

Szerintem: 

Most leszek bajban. Még magam sem értem pontosan, hogyan lehet az, hogy

az agyammal jónak tartom ezt a regényt. Hemingway prózáját szeretem, és ez a könyve is nagyon meg van írva. Mégis, nagyon nem szerettem a Fiestát.

Kezdhetném azzal, hogy az elveszett generáció és a jazz korszak hangja számomra Fitzgerald. A nagy Gatsby olyan piedesztálon áll, hogy nem hagy esélyt másnak. Pedig Hemingway is megfogja a kor jellegzetes alakjait, az illúzióvesztést és nála is van egy olyan nő, akit szívből tudok utálni.

Itt Brett a neve, és az agyamra ment. Lehetne is listát írni, hogy Daisy vagy ő az ellenszenvesebb. Az egy dolog, hogy száll férfitól férfiig. Már kétszer volt férjnél, és tudják is, hogy nem szerette a férjeit. Most is van mellette 2-3 szerető, és könnyen azt lehetne mondani, a pénz vonzza, de kiderül, hogy ez sem helytálló. Hiszen van olyan szeretője, akit ő pénzel, noha ő sem gazdag nő. Igazából azt nem értem, hogy miért így él, miért a szeretők vannak mellette, amikor van olyan férfi is, aki szereti és akit viszontszeret?

Itt mehetnénk bele a Brett – Jake kapcsolatba, de nem találok hozzá kapaszkodót. Egyszerűen nem értem, miért nem tudnak együtt lenni. Ok, ennek a generációnak a tagjai, ők az illúzióvesztettek. De azért nem a szerelmükkel vannak, mert kiábrándultak a világból és nincsenek álmaik? Nem tudom. Van egy jelenet, amikor hevesen csókolóznak, de leállítják magukat, mert többet nem bírnak el. Mit gondolkodtam ezen, mit jelent, hogy nem bír el többet. Nem lehet boldog, mert a világ olyan, hogy úgyis lerombolná? Meg se próbáljuk, mert úgy is rossz lesz a vége? Tényleg nem értem. Pláne, hogy Brett Jake helyett annak barátját szedi fel, Robert Cohn-t, amit még annyira sem tudok hova tenni.

Mellékszereplő, de Robert alakján is sokat gondolkodtam. Hemingway összetett figurákat teremt mellékszálakon is. Robert élt egy elvárt életet, az amerikai álmot, és eljön a kiábrándulás pontja. Amikor 3 gyerek után szétesik a házassága, átköltözik Párizsba és bekerül egy olyan nő hálójába, aki csak kihasználja, majd azért kapaszkodik belé, mert öregszik és jobbat úgysem találna. Ez egy kényelmi kapcsolat, amiben elvannak, de egyikük sem boldog. Azt hiszik, ez a legtöbb, amit elérhetnek. Aztán jön Robert regényírói ötlete, és átvált playboyba, aki már szabadulna a rá csimpaszkodó nőtől, mert már elhiszi, hogy lehet jobb és csaponghat. Nem szimpatikus, nem értek egyet a döntéseivel, de nagyon életszerűnek érzem. Igazi alak ő is.

Elkanyarodtam. A lényeg, életszerű emberek mozognak a lapokon. Gondolkodtam rajtuk, és egyeseket jobban, másokat kevésbé értek. Lehet, hogy ezért nem szerettem. Nem bírom, amikor nem értem a szereplőket.

Kettes ötlet: ez nem egy cselekménnyel pörgetett regény. Nem is nagyon van cselekménye. Párizsban, majd Spanyolországban lézengenek a szereplők, ahol részt vesznek a fiesta ünnepén. Ha kiveszem az érzelmi részeket, a magánéleti kérdéseket, nem is tudom leírni, miről szólt a könyv. Elmentek és megnézték a bikaviadalt? Ez egy karakterközpontú történet, én meg a cselekményközpontúakat favorizálom.

Ami vitathatatlan: a helyszínek megjelenítése. Hemingway realista prózája, ami láttatja velünk Párizst, Spanyolországot anélkül, hogy romantikus leírásokkal operálna. Jellegzetes, ahogy pl. a szereplők Párizsban közlekednek. Lehetne tenni mellé a térképet, vagy végigjárni élőben is az útvonalat. Plasztikusan, fizikailag hozza a várost, és nem benyomásokkal, érzelmekkel.

Nem lettem okosabb. Az biztos, hogy nem szerettem ezt a regényt, ha nem is tudom megmondani pontosan, miért – pedig egy jól megírt könyv.