Fülszöveg: 

Hemingway harmadik, egyben utolsó novellagyűjteménye, benne olyan gyöngyszemekkel, mint „A világ fénye”, „Egy tiszta, jól megvilágított hely” vagy az „Apák és fiúk”. Tizennégy eltérő hosszúságú, változatos helyszíneken játszódó történet. A megjelenő alakok, témák, helyszínek egészen különbözőek: öreg, spanyol koldus, egy kórház baleseti osztálya az Egyesült Államokban, beszélgetések egy svájci restiben.

Ernest Hemingway novellákkal indult, és pályája során végig ebben a műfajban tudta legjobban megmutatni briliáns erényeit.

Szerintem: 

Ha jól számolom, 14 novellát tartalmaz ez a kötet. És nem sok mindent tudok hozzátenni ahhoz, amit

a korábban olvasott Hemingway-novelláskötetek kapcsán már írtam.

Ami nem meglepő, mert a szerzőnek nagyon erős, egyedi stílusa van. Ha nagyon egyszerűsíteni akarom, férfias és minimalista. Nem ragoz túl semmit, nyersen leírja a dolgokat, a leírásokkal sem sokat játszva. Sem érzelmeket, sem eseményeket nem ír túl. Nem véletlenül áll jól neki a novella formátum, lényegre tör.
Ebben a kötetben kifejezetten sok az olyan novella, amelyek egy-egy beszélgetést rögzítenek. Egy-egy kávéházi életképet. Ott még a leírás a szokottnál is kevesebb, szinte színdarabot idéznek ezek a darabok.

Fel lehet ismerni témákat, amelyeket a szerző sokszor megénekelt. Szereplői között vannak egykori katonák, reménytelen helyzetben küzdő férfiak. Sokakat látunk utazás közben, vagy szóba kerülnek az útjaik. Van apa-fia kapcsolatot egy jellegzetes helyzetben mutató novella. Testvérek vadászata szórakozásból.

Most nagyon feltűnt, mennyire kevés ezekben a történetekben a nő. Férfias élethelyzetekről, férfias döntésekről és utakról írt itt elsősorban Hemingway. De különben más történetekből lehet tudni, hogy mennyire nem cél nála a házasság, mennyire nem boldogok a szerelmek és nem a győzelem, a küzdelem a fontos. Ha most ezeket olyan nyíltan nem is találtam meg, azért ezek az elvek itt is érvényesülnek.
Csak éppen, nem kicsit olvastam attól nehezebben, hogy ennyire pasikkal van tele az egész. Olyan fura az is, ahogy több novellában is ott vannak apák és fiúk, de anya nem.

Talán kicsit már bele is fásultam, mert kettő van, ami megragadt bennem:
– a Vihar után egy elsüllyedt hajó tragédiáját énekli meg, de különös szemszögből. Egy férfit látunk, aki elfedezi a roncsot, látja, milyen érték van ott. De, ahogy Hemingway sok hőse, neki nem jut gazdagság vagy előny a helyzetből. Szépen fel is sorolja majd a végén, hogy a kalandból még a madarak is többet profitáltak, mint ők. De az érdekes nem is az ő története, hanem, hogy mi történhetett a hajóval. Ahogy balladai homályokkal, a sorok között fel lehet fejteni, hogy mi is zajlott a vihar alatt, ha ez már az utána története is.
– Egynapi várakozás, ami egy kommunikációs félreértés meséje. Egy kisgyerek rövid esete, aki a más területen használt skála miatt azt hitte, meg fog halni. Hőmérsékletet több skálán mérnek, de ő ezt nem tudta, és az elérő magas számok összezavarták. Kicsit olyan, mint egy csalimese. De talán az ragadott meg benne, ahogy a minimális szavak és rövidsége ellenére is benne van, hogy szeretik azt a gyereket. Annyira fura egy Hemingway-novellában az a szülői gyengédség, hogy ki is emelem.

Látok rá esélyt, hogy most tartok kis szünetet a még nem olvasott Hemingway-köteteimmel. Mert már túl ismerős, kezdem unni is, noha több figyelmet érdemelne, mint amennyit jelenleg képes vagyok ráfordítani.