Fülszöveg: 

A magas rangú náci tiszt kötelességtudó lányaként Hetty Heinrich szívesen eljátssza a szerepét a dicsőséges új Birodalomban. Ám amikor egy régi barátjáról, Walterről kiderül, hogy zsidó, összezavarodik. Soha nem gondolta, hogy a náci eszmékben, és bármiben, amiben valaha hitt, el tud bizonytalanodni, ám minél több időt tölt a fiúval, annál inkább felnyílik a szeme, és meglátja a valóságot. Walterre már kisgyerekként is felnézett, de kamasz lányként olyan vonzalmat kezd érezni iránta, amit nem tud elfojtani, és titkos szerelmi kapcsolatba kezd vele. Hetty nem tudja, kiben bízhat, és hová fordulhat, főleg, miután rájön, hogy valaki figyelte őket.
A fiatal szerelmesek arról álmodoznak, hogy vége lesz a háborúnak, és együtt tervezgetik a jövőjüket. De az antiszemitizmus növekvő dagálya elárasztja Németországot, így Hetty és Walter kénytelen súlyos, életre szóló döntéseket hozni.

Szerintem: 

Ma rossz napom van, és mindenbe belekötök. Nem fájt olvasni ezt a regényt, ennek ellenére most

nagyon az van a fejemben, hogy mi nem tetszett benne.

A legfontosabb, hogy túlírtnak éreztem. Sem az érzelmi, sem a tényleges cselekmény nem igényli, hogy jó 500 oldalas legyen. Sok benne a sehova nem vezető rész. Az is igaz, hogy sem a napló-, sem a levélregényekért nem rajongok, így nekem nem tetszett, hogy ebből a formátumból viszonylag sok van benne. Főleg a szerelmes levelek feküdték meg a gyomrom, negédesek. Éles a különbség a beszédük, meg a betett leveleik között. Mintha lenne egy filter, ami feltöltötte az egészet valami mű, túl édes, csöpögős tartammal.

A cselekménynek megvan a maga íve. Hősnőnk, Herta, akit Hettynek becéznek a Birodalom lányaként nő fel, és a szülei belenevelik a náci elveket. Őt is zsidógyűlölőnek, büszke árjának és Hitler rajongójának programozzák. A kötet azt a folyamatot ábrázolja, ahogy ezt megkérdőjelezi és saját hitet alakít ki. Mivel romantikus regény is, természetesen az lesz mindennek az alfája, hogy beleszeret a bátyja gyerekkori és megtagadott barátjába – Walter ugyanis hiába szőke, jól nevelt, háborús hős ügyvéd fia, ha a család zsidó. Míg Hetty családja egyre feljebb kerül, a fiúé egyre nagyobb pokolba. Mindketten a szerelmükbe kapaszkodnak és változnak miatta. Főleg Hetty, aki először csak kérdez, majd el is fogadja, hogy gyűlöletbe és hazugságba nevelték bele, amit majd szégyellni is fog.

Jól hangzik, jól meg is van fogva, csak annyira tipikusan és kiszámíthatóan romantikus regény mellette. Az nem kötött le, hogy nagyon hosszan titokban járnak össze, a lány meg hol a családja, hol a barátnője elől titkolja, hogy Walter része az életének. Ha a két fiatal kapcsolatának alakulását nézem, az is olyan romantikus regényes. A véletlen terhességgel és a végén az anya – gyereke találkozással már-már elcsépelt, ha azért annyit tudtam is díjazni, hogy nem a nagy, rózsaszín happy end, amit kapott a kötet. Nem maradhatnak együtt, elválnak útjaik és mással élnek tovább, a történelmi szín van annyira erős, hogy ne lehessen minden mesei és tökéletes.

Tulajdonképpen jól használja a történelmi hátteret, és a cselekménybe is beépít a korszakra jellemző részleteket. Elég csak a szülőotthonokat emlegetni, ahol a lányok a náciknak szülnek, vagy a gyerekmentő vonatot, amely a kicsi zsidó gyerekeket Londonba viszi. Ha nem is a történelem fősodrában állnak, hihető környezetbe és viszonyok közé vannak helyezve. Még azt is megkockáztatom, hogy az a történet érdekelt volna, amit csak említenek, de nincs megírva. A regény története a Hetty – Walter szerelemre koncentrál. De az a keményebb történet, hogy Hetty élete milyen lett utána. Egy kényszerházasság, az orosz megszállás – utal sok olyasmire, amit elképzelni is borzalmas. Mit meg nem tesz az ember egy szelet kenyérért és társai.

A szereplői szerethetőek, és van árnyalás. Hetty fejlődik, és a környezetében sokféle embert látunk. A szülei alakját találtam talán a legérdekesebbnek – a kompromisszumokkal, az emberi sötét oldallal. Jó téma is lenne, hogy ők jó vagy rossz emberek. Nem ilyen egyszerű a besorolás, és ez jó a könyvben.

Női, érzelmes történet, és ilyen a stílusa is. Nekem inkább romantikus regény, mint történelmi. De értékeltem, hogy valóban történelmi színbe van helyezve. Ok, talán annyira mégsem csak a rosszat látom, mint előzetesen gondoltam.

Idézet: 

Az, hogy Karlnak új barátai vannak, nem jelenti azt, hogy el kell veszítenie a régieket. Én biztosan megőrzöm az enyémeket. Mert a barátság értékes. Mint az ékszerek.

Pokolra jutsz, ha az ördöggel táncolsz.