Fülszöveg: 

Ugyan ki ez a lófarkas fickó és miért futott el a rendőrök elől? Mit rejthet különös, óriási fényképezőgépe? Balázst, Anitát, Norbit, Dórit és Andrást, a BANDA tagjait majd szétveti a kíváncsiság, és újabb nyomozásba kezdenek. Ám valakik nagyon nem akarják, hogy a titkukra fény derüljön, és üldözőbe veszik Anitát a francia tengerparton. De hiába: sérülés, kórház, a szülők és a tanárok aggodalma sem tudja eltántorítani a gyerekeket. Pedig Balázsnak később szoborrá kell merevednie, hogy egy titkos raktárra rábukkanjon, Dóriék pedig a színház zsinórpadlásáról csak egy kötélen lemászva tudnak elmenekülni. és persze most sem veszik észre, hogy két zöld köpenyes, karcsú alak kíséri minden lépésüket. De mi köze mindennek Paul Cézanne francia festőhöz?

Szerintem: 

Ugyanaz a recept folytatódik a

Banda második nyomozására is. Talán annyi különbséggel, hogy itt még szerencsétlenebb a bűnöző csapat, annak ellenére, hogy elvileg micsoda technikai tudás áll a rendelkezésükre.

De, ami még mindig fájdalmas: komolyan vehetetlen az ügy. Nincs kiírva, mikor játszódik a történet. Nem teljesen napjainkban, hiszen nem mobillal mászkálnak a gyerekek, és nagy számnak tűnik egy kisebb méretű számítógép is. De, azért nem is egy régi korszak története. Vagyis, amit a műkincspiacról itt összehordanak, abba belegondolni is rossz. Felbukkan egy festmény és így elfogadják eredetinek? Szinte olyan, mintha a lézernyomtató készítene reprodukciót, aztán hajra. Az eredetiségvizsgálat nagyon komoly, úgy is veszik, itt meg egy szakértőnek jut eszébe megnézni, hogy mikori a vászon meg a festék? Ugyan már. Az sem emelt a hangulatomon, hogy rajzolva látjuk a csalók raktárát, benne a képeket. Mégis, hogy akarnák bárhol eladni a Mona Lisát? Az egyik leghíresebb festmény a világon.

Igen, gyerekkönyv, nem kellene sokat várnom tőle, de ennél lehetne hitelesebb. Megint: nagy mese habbal, ami nem esett jól.

Most az sem volt kidolgozva, hogy milyen bűnözőket igyekeznek lebuktatni. Van egy kirakatember, akivel kergetőznek, meg csapdát állítanak, de sok részlet homályban marad. Egy olyan másológéppel dolgoztak, amelynek a fejlettségén robotszerű űrlényeink is meglepődtek és el is viszik magukkal tanulmányozásra. Ha van köztük egy ilyen technikai zseni, miért ennyi az egész tervük?

A nyomozás és követés most is gyerekes. Természetesen az ufók megint őrangyalt játszanak, és a kissé veszélyesebb helyzeteket azonnal kezelik. Nincs semmi veszélyérzet. Csak a kényelmes megoldások. Majdnem elkapják az egyik gyereket? Semmi gond, a pisztollyal majd lefagyasztják az üldözőt és a gyerek el tud lógni. Ez olyan olcsó.

A Banda tagjai továbbra is papírfigurák, ugyanolyan mozgatórugókkal – már akinek jutott –, mint korábban. Jó barátok, helyesek és összetartanak, de szétszedve már elég semmilyenek. Mindenki túl jó, hogy igazi legyen. Annyi van csak megengedve, hogy András nagyon igyekszik elnyomni a féltékenységét Balázs iránt, aki a leg-fiú. A csapatkapitány.

Ismételten bajban voltam a kis kamasz szerelmi szálakkal. Az a Juli és a moziba menés fejezet… Rendben, az is igaz, hogy nagyon nem bírom, amikor a 10-11 évesek is szerelmi szálakat kapnak. Itt Juli akad ki teljesen, hogy a bátyja barátja inkább egy korabeli francia lánnyal próbálkozna, és nem vele. Minek ez bele?

Mivel felidegesít, nem látszik, hogy a két történet közül még ezt szerettem jobban. Összeállnak a kalandok, kedves a humora és szerethetők a karakterek akkor is, ha nagyon egyszerűek. Kisgyerekeknek pont jó, és tudom is, hogy nem fair a saját elvárásaim rávetíteni. Illusztrálva különben pont úgy van, mint az első kötet. Jók a rajzok benne, ha nem is szépek.

Terveztek hozzá folytatást is különben, de szerintem abból már nem lesz semmi. Nem lett népszerű könyv.