Fülszöveg: 

Egy fiú lerohant a lépcsőn, egy zöld köpenyes pedig felemelte az energiapisztolyát és meghúzta a ravaszt… Ennek aztán, jóvátehetetlen következményei lettek. Vagy mégsem egészen jóvátehetetlenek?

Az események mindenkit magukkal ragadnak. Autós üldözés, gyerekrablás, bujkálás a raktár-labirintusban, esküvő és kommandós akció, mi jöhet még ezután? Spéci szerkentyűk mozdulnak meg, ráadásul két titokzatos alak bukkan elő a sötétből… A lányok énekelnek, a kis szemüveges csak a szemét tudja mozgatni, a főnök követi a recsegő hang utasításait. De mi az a Galápagos? A szálak összegabalyodnak…

Vajon az öt jó barát: Balázs, Anita, Norbi, Dóri és András, a BANDA tagjai képesek-e legyőzni az előttük tornyosuló akadályokat?

Szerintem: 

Szóhoz sem jutok. Banda. Majdnem mai

kamaszok kis kalandjai. Humoros gyerekkönyvet vártam tolvajokkal meg nyomozással. Hogy jöttek ide az ufók? Nem örültem nekik, az biztos.

Most úgy érzem, viaskodik bennem a felnőtt, meg az, aki tudja, hogy ez egy gyerekkönyv. Ennek ellenére tele van a fejem olyasmikkel, hogy mennyire agyalágyult ötlet kvázi kamaszokat küldeni az űr másik felébe, hogy megfigyeljék az emberiséget. Ha már az első kapcsolatfelvételre készülnek, nem az lenne az alap, hogy a legjobb embereket küldik? Mintha az emberek gimiből toboroztak volna a Pandórára, nem a seregből meg a tudósokból… Arra már nem is térek ki, mennyire húztam fel a szemöldököm, amikor Loren, az ufólány minden második gondolata az volt, hogy ő is lányos ruhákat akar hordani. Vagy a végére, amikor merengeni kezdett, hogy kutatótársa, Daris, tulajdonképpen helyes fiú.

De tudok egy csomó mindent benne, ami a felnőtt felem bosszantja. Mint a rendőrök, akik motoros kerekesszéket adnak ajándékba, hogy a lábát tört kórista is mehessen a francia kórusversenyre. De mondhatnám az ufók álöltözeteit, vagy a tanácskozásaikat is a vezérkarukkal. Annyira… mese.

Pedig különben aranyos történet, és megvannak a maga cuki részei. Erősen emlékeztetem magam, hogy ez kiskamaszoknak íródott. Még akkor is, ha már a konfliktusok között van, hogy a Banda két alfája, Balázs és András is az osztálytársukba, Dórába van beleszerelmesedve. De mit várok, amikor Balázs 10-12 éves húga is azon van kiakadva, hogy ő is szerelmes akar lenni.

Így belegondolva, az a legnagyobb bajom, hogy amit kisgyerekként ötletnek tarthattam volna, most nagy idiótaságnak tűnik nekem. Ahogy az ufók végig segítik a gyerekeket. Ahogy a Banda nyomozni kezd, és olyan megoldások vannak benne, mint titkos nyomként egy oldalnyi matekpélda. Persze. Az is olyan kényelmes, hogy az ufóknak olyan technikája van, mint a bármit legyártó gép.

Maga a nyomozás, a tolvajok követése és a nyomozás utánuk is olyan semmilyen meg szerencsétlen. Mondjuk, ebben legalább van hihető elem is. Az a valósabb, ami itt van: hogy kiszúrják, hogy egy-egy gyerek a nyomukban van.

A történetet hagyjuk is. Érzem, hogy ez bizonyos kor alatt kalandos meg aranyos. Nekem meg nem komoly sci-fi után kell olvasni, akkor talán jobban viselem az itteni ufókat.

Külcsín és szerkesztés. Nagyon nem tetszett a kötet elején az a jó pár oldal magyarázat. A Banda minden tagjáról van 4-5 mondat, bemutatja az ufókat meg a technikájukat is. Mint egy gyerekes enciklopédia. Csak éppen ugyanezek a történetből is kiderülnek, teljesen felesleges volt betenni a könyv elejére is. Valahogy olyan ez is, mint a Banda névadása. Ők egy gyerekbanda, de nem azért ez lett a nevük. Hanem mert a keresztnevük kezdőbetűiből kijön… jaj. Szerintem is.

Végül, ez illusztrált kötet. A széptől messze van, szinte karikatúra. De ebben is van azért valami aranyos is. Igaz, azt tudtam volna becsülni, ha az ufók nem robotoknak néznek ki. Most is az állt a kezemre, hogy ne ufóknak, robotoknak írjam őket. Mondogattam is, hogy ezek ufók, hiába néznek úgy ki, mint Threepio kicsit emberibb vonásokkal.

Nem fogok tudni mást kihozni belőle: érzem én is, hogy ez sok tekintetben egy aranyos gyereksztori, amiben a barátság nagy érték és van humora is. Csak éppen most az idegbajba kergetett.