Fülszöveg: 

Baranyai Vivien egy életigenlő, szabadszájú táncművész volt, míg egy nap a színpadon el nem tört a bokája. Az orvosok kijelentették, hogy többé nem táncolhat, így a jövője céltalanná, kilátástalanná vált. Nincs munkája. Az anyjával rossz a viszonya. Élete egyetlen értelmét abban látja, ha végre megismerheti soha nem látott, külföldi édesapját. Így Vivien Spanyolországba utazik, és csak reménykedni tud benne, hogy a férfi szívesen látja majd.
Remedios Reyes vérbeli andalúz cigányasszony, a flamenco királynője. Szerető, összetartó családban nőtt fel, közössége elismeri, tiszteli. Céltudatos és bölcs. Váratlanul megismerkedik Viviennel, a végtelenül elkeseredett magyar lánnyal, akin, úgy tűnik, csak ő segíthet. Idővel szinte anyja helyett anyja lesz, és úgy dönt, bevezeti a flamenco világába, így a fiatal táncosnő élete új értelmet nyerhet.
A két nő között mély tisztelet és barátság alakul ki, mígnem Vivien beleszeret Remedios fiába, a titokzatos és távolságtartó Manuel Sánchesbe. A szerelem sorsa azonban elrendeltetett, ugyanis a hagyományok szerint Manuel csak hozzá hasonló származású nőt szerethet.

Szerintem: 

Hullámvasút, ilyen

élmény volt számomra ez a regény. Néha nagyon magasra vitt és tartalmasnak éreztem, máskor meg fogtam a fejem, hogy miért is olvasom én ezt. Legszívesebben szét is szedtem volna két részre: Vivien szerelmi életére és saját maga újra felépítésére. Az egyik tetszett, a másik nélkül meglettem volna.

A történet különben érdekes helyen áll – nem folytatás, de része a szerző regényvilágának. Vivien a Hazugok Reájának barátnője, és aktív mellékszereplőként annak a regénynek a szereplői megjelennek ebben a történetben. De Belle egy másik sorozatát is beemeli – Vivien a kórházban a Szingliket olvasta. Mondjuk, azért azon megakadtam kissé, hogy regénysorozatnak minősítette, és ki is tartott neki egy darabig, amikor az pár, gyorsan olvasható novella – a 4 együtt tesz ki egy regényt, és nem is a vastagabbak közül. De, a lényeg, hogy önálló történet, nem kell előismeret hozzá, de aki olvas a szerzőtől, kap egy pluszt a szereplőkkel és utalásokkal.

Belle szépen hozza, milyen utat jár be a nő. Látjuk a hedonista, gyökértelen életét, amely csak a pillanat hajszolásáról szól. Boldogtalan is benne, nem véletlenül lesz gyógyszerfüggő, fehérmájú és jut el az öngyilkosság felé is. De akkor érkezik Remedios, és Vivien egy spanyol cigány közösség védelmében kezdhet el gyógyulni.
Ez volt az, ami már olvastatta magát. Nem kis mértékben azért, mert Remedios alakjában Belle egy igazi hősnőt teremtett, a regény legszerethetőbb alakját. Egy művész, akinek a vérében a tánc. Egy gyökereit tiszteletben tartó, ízig-vérig szenvedélyes cigány asszony, aki ugyanakkor képes felismerni, hogy a megváltozott világban nem lehet úgy élni, mint pl. a 18-19. században. Ő tud változni, nyitott és elfogadó. Jót akar, sok jót is tesz, és beragyogja a kötetet a személyisége. Ő mond olyanokat, amelyeket akár a kötetből is ki lehetne emelni, megfogadni és gondolkozni rajta.

A gyógyulás, a cigány közösség életének bemutatása, a tánc lekötött és tetszett benne. Csak éppen ez romantikus regény is, és ez a vonal, ami nem tetszett. Akkor sem, ha értem, hogyan része ez is Vivien gyógyulásának. A Manuel iránti szerelmében megvan az a szenvedély, amit korábban az egyéjszakás kalandjaiban is megtalált, de lehet jövője is, tudna érte hűséges lenni és az egy hagyományosabb kapcsolat lehetne. Az is ad hozzá, hogy e szerelem miatt leshetünk be Manuel világába is, aki két világ között áll. El akar szakadni a gyökereitől, de van, ami ott tartja. Mint a lánya, vagy az apja emléke.
Igazából azzal tudnám megragadni, mi vele a bajom, hogy más szálakon jobb a történet és nagyon el lett tolva ez a vonal a szexualitás felé. Sokáig nem is igazán arról szól, hogy együtt élnének, kitartanának egymás mellett, hanem a kettejük közti szexuális feszültségről, majd a nemi életükről.

Ha még negatívumokat keresek, ide tenném a nyelvezetet is. Vivien nagyon mocskos szájú, és brutális, hogyan beszélnek a szereplők. Remedios színre lépésével ez is csökken, de addigra már túl sok volt az obszcén nyelvezet.

De, az is igaz, hogy Belle jó mesélő. Ennek a történetének íve van, húz előre a cselekmény és valahol még azok is, amiket nem szerettem benne, guilty pleasure csajos könyvvé teszik. Csak éppen megvillan benne valami több is, és sajnáltam, amikor mégiscsak az marad a fő téma, hogy lesz-e Vivien – Manuel egy éjszakán túl is.

Idézet: 

Hogyan tudnál csodára lelni, ha mindig csukva van a szemed?

Minden a világban létező problémának, gondnak és bajnak csak egyetlen okozója van, és az maga az ember. Nem sok élőlényt tudok mondani, amely nagyobb ellensége saját magának az embernél.

Legyen ereje felmérni, ha gondjai támadtak az életében, és legyen ereje segítséget kérni!