Fülszöveg: 

Nesta Archeron mindig is ingerlékeny és büszke volt, hirtelen gerjed haragra, és lassan bocsát meg. Mióta az Üstbe kényszerítették, és akarata ellenére főtündérré vált, nehezen találja a helyét a különös, veszedelmes világban, ahol él. Úgy tűnik, képtelen túllépni a Hybern elleni háború rémségein és mindazon, amit ott elveszített.

És van valaki, aki mindenki másnál könnyebben feldühíti: Cassian, a sok csatát megjárt harcos, aki a Rhysand és Feyre uralta Éjszaka udvarában betöltött pozíciója miatt folyamatosan Nesta útjába keveredik. De Cassian nem csak a haragját szítja fel. Le sem tagadhatnák a kettejük közötti szikrákat – és a szenvedélyük fellángol, amikor kénytelenek egy fedél alá költözni.

Mindeközben az áruló emberkirálynők, akik az előző háború során visszatértek a kontinensre, veszélyes új szövetséget kötnek, és a vidék törékeny békéjét fenyegetik. A megállításuk kulcsa pedig azon múlik, képes-e Cassian és Nesta szembenézni az őket kísértő múlttal.

Ők ketten belső és külső rémekkel küzdenek a bizonytalansággal teli világban, miközben elfogadást – és gyógyulást – keresnek egymás karjában.

Szerintem: 

Elég felemás

érzelmeim vannak. Jobban tetszett, mint vártam, de azért nem mondanám, hogy a szerző legjobb regényei között van.

Elképzelhetetlennek tűnt, hogy Nesta alakját visszahozza Maas olyan mélyről. Ebben a sorozatban ő volt az, aki legalul volt a szememben, még a negatív szereplőknél is jobban tudott idegesíteni. Ezt folytatja a regény teljes első felében.
De, azzal árnyalja Maas, hogy miért lett ilyen. Feltárja minden egyes undok húzása, szúrós megjegyzése mögött milyen félelem és önutálat munkál. Igaz, még ezzel együtt is könnyebben mondom azokat, amiért nem kellene ennyire kikészülnie. Már eleve bajom van azzal, hogy azon akad ki, hogy kvázi halhatatlan és erős tündér lett. A testvérei mind sokkal többet vesztettek és nehezebb életük volt, Nesta mégsem képes a saját gondjain túllépni.
Nem véletlen, hogy akkora tettet kell végrehajtania, mint ami a végére jut, hogy teljes bocsánatot nyerjen. Nem csak az kell, hogy megmentse a barátnőit és harcosként helytálljon a hegyen. Ahogy mindent kész feladni, hogy megmentse Feyre-t és a kisfiát, ott nyeri el a helyét, mint a királyi család tagja és Cassian elfogadott, szeretett párja. Teljesen rehabilitálja magát.
Ahogy saját magával dűlőre jut, az egy korábbi történet. Az egyik építőkocka, a házban élő sebzett lányok segítése és erősítése. A másik Cassian. Miután magával rendbe jött, utána békülhet meg mindenki mással, és emelkedhet hőssé.

Mellette Maas építi a cselekményt a királyság dolgaival is. Valami készül, ármánykodnak és kémkednek. Vagyis, ez sem a záró kötet, ahhoz túl sok minden maradt nyitva hagyva. Lenne egy erős tippem, hogy Elain is saját történetet kaphat, már csak neki nincs meg a párja. Egyelőre mindkettő a háttérben van, csak színezi Nesta történetét, de ettől illik bele a sorozatba és vezet tovább.

Azt különben bírom ebben a sorozatban, hogy nem egyértelmű fekete-fehér szereplői vannak. Nesta is jó példa, de Cassian is kap arról nagy monológot, hogy végzett az anyja életének megkeserítőivel és milyen gyilkos is volt egykor.
Igaz, aki miatt ezt felhoztam, az Eris. Nagyon tud érdekelni, az ő alakjával mi lesz. Van benne lehetőség, és még tartozik egy magyarázattal is, miért tette korábban, amit.

Ami viszont nem tetszett: a hossza és hogy nem érzem úgy, érdemben ki lett töltve ez a jó 800 oldal. Nagyon hosszú a felvezetés, és az első kb. 200 oldal alig vezetett valahova. Pláne, hogy a szerelmi szál viszi el a cselekményt, és nem a tündér birodalmi ügyek és a készülő háború, ami majd vagy kitör, vagy nem.
A másik, ahogy ez szerelmi regény. Nehezen veszi be a gyomrom, ahogy a magukat kiélő, zabolátlan tündérek a párjukra lelnek és átmennek papucsba. Valahogy nem passzol össze, hogy azok, akik ráugrottak minden kapható nőre, annyira, hogy még arra sem figyeltek, hogy egyedül legyenek a partnerükkel a szobában, szerelmesek lesznek és onnantól kezdve minden csak egy nőre összpontosul. Túl éles a két viselkedés között a váltás, és itt egyértelműen így vannak megírva a férfiak.
Abban is érzek ellentmondást, ahogy a testiséget kezelik. Annak idején Feyre-t lenézték a testvérei, amiért titkos viszonya volt egy falubeli fiúval. Pedig Elain is összefeküdt a barátjával, Nesta meg itt kezd majd férfifalásba. A tündérek ennél szabadosabbak, de azért Nesta kapcsán itt is felmerül, hogy mennyire nem helyes, ahogy idegenekkel fekszik le. Amikor Az – Rhys – Cassian csinálták majdnem ugyanezt fiatalként, az miért nem számított ennyire botrányosnak? Hiába, azért csak ott van a kettős mérce a felszín alatt.

De ezt a regényt is olvastatja Maas stílusa. Ülnek a párbeszédek, van humora és eladja a szereplőit. Jó mesélő, a fordítás ezt hozza is, és hiába nem tetszik benne ez-az, összességében elvoltam ezzel a regénnyel.

Még várom is, merre mennek majd tovább az események.

Idézet: 

– Épp azt tanuljuk, hogyan kell kibelezni egy férfit.
Lucien félrenyelte az italát, kis híján Nesta fejére köpte. Cassian jelent meg, kezében egy bögre teával, amit át is nyújtott Nestának, mielőtt büszkén kijelentette:
– És Nes a várakozásoknak megfelelően remekel benne.
Mor gúnyosan megemelte a poharát.
– Nekem is az a kedvencem az edzésben.