Fülszöveg: 

Lady ​Cecilia Mallory apja halála után nehéz helyzetbe kerül: amíg nem megy férjhez, vagyonát a gyámja kezeli, márpedig neki okvetlenül szüksége van a pénzre, hogy korhely öccse, Appertan új grófja helyett gondoskodjon a családi birtok működtetéséről. Kétségbeesésében apja egykori katonatársát és barátját, az Indiában szolgáló Blackthorne őrnagyot kéri meg, hogy távházasság útján vegye nőül. Reméli, hogy férjét sosem kell látnia, hiszen elkötelezett katonaként élete végéig a seregben kíván maradni. Legnagyobb döbbenetére a férfi egy viharos délutánon beállít a kastélyba, és minden jel arra mutat, hogy jó darabig maradni szándékozik…
Blackthorne őrnagy gyásztól terhes napjaiba fényt hoznak elesett parancsnoka és barátja, Lord Appertan leányának kedves levelei. Amikor az ifjú hölgy arra kéri, vegye feleségül, az őrnagy beleegyezik, mivel mindent meg akar tenni elhunyt felettese gyermekeiért. Lady Ceciliát, akivel még sosem találkozott, csúnyácska vénkisasszonynak véli, akinek nem jutott udvarló, ezért kényszerül ilyen módszerrel férjet keríteni magának. Amikor egy sebesülés miatt átmenetileg hazarendelik Angliába, elhatározza, hogy meglátogatja sosem látott hitvesét.

Szerintem: 

Erre illik, hogy

korrekt iparos munka. Amit a zsánerben vár az ember, ebben megkapja, de semmi többet. Eredetiség, szellemesség, valami plusz? Az nincs. De szerelem, szép emberek, egy kis konfliktus akad.

A történet egy tipikus 'álkapcsolat valósággá válik' eset. Cecilia az örökségéhez és önállóságához akar jutni, ehhez egy házasság a kiút. A pláne csak annyi a helyzetben, hogy apja egy barátját kéri meg, akit személyesen soha nem látott, csak az apja leveleiből tudja, hogy jó ember. A bonyodalom meg akkor jön, amikor a férj hazajön, és kiderül, hogy nem egy apjakorabeli öreg, aki mellett hamar özvegy lenne, hanem egy jóképű fiatalember, akinek igencsak tetszik, hogy nem egy rondácska vénlány, hanem egy szőke szépség a felesége. Annyira sejthető, mi lesz a bonyodalom és a megoldás, hogy nem is érdemes szót vesztegetni rá.

Minden elem itt van, ami a zsánerben tipikus. Ahogy a fellobbanó vágy elsöpri a szereplőket, szerelmesek lesznek és egy nagy áldozat után haladnak a happy end felé, amit a közös jövő jelent.
De a negatív oldalra dönti a mérleget, hogy túl korán kijátssza Callen, hogy két szép ember házasodott látatlanban össze. Michael már akkor komolyan vonzódik a nejéhez, és belebolondul, amikor először látja. Lehetne azt is mondani, hogy a levelezésükből már ismeri is, de annyira ki van hangsúlyozva, hogy meglátta és megszerette, hogy az engem irritál. Szimpatikusabb volt Cecilia, aki nem érte be annyival, hogy jóvágású a férje. Aki beszélgetni akart, meg tartani a távolságot, amíg kitalálja hogyan tovább kettejüknek. Michael viszont kezdettől csábítja, és a kelléktár része az elejétől kezdve, hogy a nő érzékeire hasson.
Át is csap a regény egy ponton erotikusba. Az ágyjeleneteket nem viszi a szerző túlzásba, de azért jelzi, hogy ott minden passzol a szereplői között. Azt is olyan tipikusnak érzem, ahogy a többet megélt, tapasztalt férj a szép szüzet bevezeti a házas élet gyönyöreibe. Annyiban más, mint pl. egy Bridgerton, hogy itt előbb volt az esküvő, mint az elhálás.

Ha már ez a téma. A regény konfliktusa, hogy a családi birtokon valaki Cecilia életére tör, aki túlzottan védelmezi az öccsét. Oliver rossz társaságba keveredett, felelőtlen és valamit rejteget is. Az csak egy dolog, hogy esetlen a nyomozás, és ki lehet találni, ki áll a dolgok mögött. Hamar rájöttem, csak az indítékot nem találtam el. Én inkább arra tippeltem, hogy Cecilia örökségét is meg akarja így szerezni, nem csak Oliver felett akarja átvenni a befolyásoló nő szerepet.
Viszont, megint ez a férfi – nő más megítélés téma. Az elvárt és természetes, hogy Cecilia szüzen megy férjhez, még arra is van utalás, hogy csókot is csak Michael adott neki. Oliver viszont kedvére csaponghat, mivel nemes, tulajdonképpen a rangban alatta állók megerőszakolása is el van nézve neki. Itt simán elnézi neki a nővére is, hogy az ágyába kényszerítette az egyik cselédet, akit el is kergetett, miután terhes lett. Meg nem dícséri, de el lehet képzelni, mennyire lenne más a helyzet, ha Cecilia rejtegetne egy törvénytelen gyereket. Hozzá lehet tenni, hogy ilyen a korszak maga is, de akkor is idegesített, hogy mennyire másképpen ítél meg egy ember egy másikat attól függően, hogy milyen az előéletük. Ha pl. Michael mögött lenne egy ilyen történet, neki biztosan nem nyújtana úgy segédkezet Cecilia, mint az öccsének.

Kevés szereplő is mozog benne, nagyon minimálisan felépített alakok is. Michael a regény álomhőse, akinek van külleme, jelleme, és nagyon szerelmes a nejébe. Még a gyengesége, ahogy nem tud segítséget elfogadni és birkózik a családi gondjaival, az is nemes jellemre vall.
Cecilia szép is, okos is, neki meg egy kis irányításmániája van, amit le kell küzdenie, hogy boldog lehessen és ennyi.
Oliver egy fokkal izgalmasabb, mert a jelenlegi kicsapongásait az a titok magyarázza majd. Hozzátéve, hogy mennyire fordul a kocka, amikor kiderül a történet és már nem kell emésztenie magát. Nincs utóhangba megírva, de egyértelműnek tűnik, hogy innen varázsütésre majd ő lesz az ideális gazda és nemes, Cecilia nem kell, hogy felügyelje tovább.
A regény gonosza – egysíkú pszichopata. Kb. mint egy mese gonosza. Az egyetlen plusz, hogy csak a végén fedi fel a szerző, hogy mit rejteget magában. Addig szinte pozitív szereplőnek tűnik, de szerintem érezhető volt, hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban.

A stílusa édeskés. Inkább a romantikus füzeteket idézi és mesterkélt több helyen is. Nem egyszer felhorkantam egy-egy megszólalás után, de ez különben Cecilia egy-egy tettére is igaz. Mű.

Nem rossz, de nem is jó. Felejthető ujjgyakorlat a szerzőtől.