Fülszöveg: 

Adam Chamberlin egy herceg harmadik fiaként a maratoni szerencsejáték-estekről és a részeg tivornyákról híres. Nem sok elvárást támasztott felé a család… egészen addig, amíg be nem következik egy tragédia. Adam az új Rothford hercegének szerepébe kényszerülve eltökéli, hogy helyrehozza az általa elkövetett hibákat. Egy múltbéli titok arra ösztönzi, hogy segítsen annak a nőnek, aki egyáltalán nem kér a segítségéből.
Nem mindennap fordul elő, hogy egy herceg bemutatkozik egy magányosan üldögélő hölgynek a Hyde Parkban. Faith Cooper még jobban meglepődik, amikor Adam felajánlja neki, hogy legyen idős nagynénje társalkodónője. Faith nem akar újra egy férfi lekötelezettje lenni – pláne nem annak, aki egyszerre dühíti és vonzza őt. Vajon elég erős lesz-e, hogy a köztük izzó szenvedély ellenére kordában tartsa tiltott vágyait?

Szerintem: 

A sorozat harmadik része, és nem váltotta meg ez sem a világot. Sőt, talán most sikerült belefutnom a számomra

legkevésbé érdekes vagy szimpatikus hősnőbe. Vagyis, nézzük Faith és Adam történetét!

Az egy dolog, már két rész alatt éppen eleget lett ragozva, hogy a főszereplő három barátnak bűntudata van, amiért Indiában elengedtek felkelőket, akik aztán visszatértek és sokakat megöltek közülük. Adam az egyik katona húgán, Faith-en akar segíteni, aki a bátyja jövedelmének elvesztése után arra kényszerült, hogy elmenjen dolgozni. Talán már itt kezdődnek a bajok, mert nem nagyon tudok mit kezdeni azzal a helyi felfogással, hogy dolgozni mélyen szégyenteljes. Társalkodónő lesz belőle, de kb. úgy kezelik – még saját maga is –, mintha a sarokra állt volna ki utcalánynak. Adam a kivétel, aki viszont minden korabeli nézetnek hátat fordítva nem is foglalkozik azzal, hogy ki volt és mit csinált korábban a nő.

Kifejezetten idegesítőnek találtam, amikor Faith minden módot megragad, hogy elutasítsa Adam segítségét. Egyszerűen nem értettem az okát. Egy jobb állás, beajánlás tényleg a becsületébe gázolt volna? Mert az érthető, hogy pénzt vagy hasonlót nem fogadott volna el. De kérhette volna, hogy a húga szolgálói közé kerüljön vagy hasonló. De a regény egészében lehetne szedegetni, miért nem tetszett, ahogy Faith viselkedett vagy kezelte a dolgokat. A legrosszabb különben az volt, hogy már boldog házasokként élnek, amikor rájön, hogy Adam szervezte úgy, hogy amikor megcsókolja, rájuk nyissanak, és ezért kénytelen legyen majd elfogadni a lánykérést. Ezen sértődik meg úgy, hogy elmenekül a férje elől és el is taszítaná magától. Amikor szeretik egymást. Amikor megvetett szolgából hercegné lett, akit a sógornője és a férje nénikéje is szeret és támogat. Pedig vannak jó tulajdonságai: ő nem megmentőre vár, kézbe veszi az életét. Akkor is támogatja az anyját anyagilag és nem veti meg, amikor az anyja eltaszítja magától. Vagyis, van szíve és képes megbocsátani. Hűséges, művelt. Csak éppen olyan bután félre van értelmezve a büszkeség az alakjában, ami mélyen zavart.

Sajnos, megvannak az ellentmondások és buta fogások is benne. Nem egyszer utalnak arra, hogy Faith átlagos külsejű, amit a ruhatárával rondít is. Korábbi visszaemlékezésekben csúnyának is nevezi magát. Akkor meg mitől kezd mindenki ájuldozni, amikor rendesen felöltözik? Mintha a szerző nem döntötte volna el, hogy egy intelligens, de csúnyább hősnője van; vagy egy olyan, aki önvédelemből rejti az előnyös külsejét. Aztán, a bátyja halála után a túlélése. Ajánlólevelet nem tud szerezni, hogy társalkodónő lehessen, de simán felhajt egy idősebb urat, aki kitartja? Amikor azt olvastam, hogy egy ajánlólevélért lett szerető, hogy elmehessen dolgozni… az kb. röhejes.

De ő az egyetlen, aki legalább valamilyen. Adamről annyit tudtam meg, hogy jóképű és fiatalon sokat dorbézolt. A jelenben meg kb. annyi, hogy mindenképpen segíteni akar Faith-en, beleszeret és meg is szerzi. Nem foglalkoznak a családi traumákkal, vagy azzal, hogy miképpen birkózik meg a hercegi feladatokkal, amikor őt ezektől mindig is távol tartották. Le van szűkítve annyira, hogy kell neki Faith.
A nagynéni, a húga, a gonoszkodó sógornő is kb. fel vannak ennyire építve – vagyis szinte semennyire –, pedig kevesebbet vannak jelen.

Nem tudott lekötni a cselekmény, ami egy szimpla románc. Még csak nem is a jobb féle, mert túl nagy ugrások vannak, kimaradnak a cselekményből és a jellemekből fontos átkötések és túl tipikus is. Semmi meglepő vagy humoros vagy drámai nincs benne, én bizony untam is.

A stílusa is langyos limonádé. Nem rossz, hogy olvasni se bírjam. De nem is jó, hogy szívesen olvassam. Csak olyan tipikus, románcos, átlagos.

Összkép: egyszer gyorsan elolvastam, inkább morogva, mint szórakozva. Gyorsan el fogom felejteni.