Fülszöveg: 
Betegek tömegei halnak meg mindenütt a városban, az orvosok pedig tehetetlenek…
…annak ellenére is, hogy a város élen jár a modern orvostudományban. Ám a nagy tiszteletben álló dr. James Simpsont nem csupán ez aggasztja – azt suttogják, ő a felelős egy gyanús körülmények között eltávozott beteg haláláért.
Simpson védence, Will Raven és a korábban szobalányként dolgozó Sarah Fisher eltökélten tisztára akarja mosni pártfogójuk nevét. Ám mivel Raven közben saját természete sötét oldalával birkózik, Sarah-t pedig leköti, hogy többet tanuljon az orvostudományról, mint amit a társadalom egy nő számára elfogadhatónak talál, nehezen értik meg, mi okozza a haláleseteket.
Willnek és Sarah-nak egyesíteniük kell erőiket, és be kell venniük magukat Edinburgh legveszélyesebb utcáiba, hogy felmentessék Simpson professzort a vádak alól.
Azonban hamarosan felfedezik, hogy a tömeges halálozás okozójára eddig csupán valószínűtlensége okán nem derült fény.
Szerintem:
Amennyire szerettem az első kötetet, most
annyira csappant meg a lelkesedésem. Nagyon más volt, mint amit vártam. Bár, megtalálom benne a szeretett pontokat is, csak mégsem. Tudom, nekem is zavaros.
Nézzük zsánerenként, így talán érthetőbb leszek. A történelmi szín hasonló az előzőhöz. Csak, mivel Will már végzett orvos és mögötte van egy európai tanulóút is, már nem kell, hogy a nyomornegyedekbe járjon. Kisebb a merítés – cserébe megvillan a Charite Kórház épülete a nyitányban, de az nem annyira erős, mint korábban Edinburgh két arca. A társadalmi kérdések is enyhébbek – ott Sarah és Will felemelkedése elemi kérdés volt, most meg átcsúszott a romantika felé. Hiszen azért nem lett Will és Sarah házaspárrá, mert Will attól tartott, az orvosok kinéznék maguk közül, ha egy szobalányt vett volna feleségül. Nagy pofon is neki, amikor hazatérve Sarah már feleség, ráadásul egy jó családból származó, módos orvosé. Átértékel nem egy dolgot. A bűnöző elemek is éppen csak felbukkantak, míg azt gondoltam, nagyobb szerepük lesz.
Ha már felvetettem: Will és Sarah. Már nem egy lehetséges kapcsolat finom romantikája van a sorok között, hanem egy tönkrement kapcsolat fájdalma bújik meg benne, igaz, ugyanolyan finoman. Hiszen ez most sem úgy romantikus regény. Van érzelem a két fél között, de most sem ez a fő szempont, rendesen meg sem beszélik, néha van csak egy-egy az érzelmeiket jobban megvilágító fejezet. Megbánások, döntések – de valahogy kiveszett belőle a remény. Már nem várom mi lesz velük később, inkább azt érzem, hogy túl sok minden van már a felek között, ami erősebb lesz, mint bármilyen érzelem. Pedig, Parry nem vágja el teljesen. Sarah megözvegyül, Will szereti – meg is fogalmazza magában, hogy ő a neki való nő, és vele akar családot. Jár is az agyam, lesz-e trilógia és még valami esélyük.
Krimi – és orvosi vonal. Itt van a legnagyobb gondom. A fentiekben még értem, mi bennük a jól eltalált rész, ha mellé is tudom tenni, mi tetszett kevésbé. Itt viszont nincs olyan, ami igazán sikerült. Dr. Simpson egy betege meghal, az orvost vádolják, és Sarah összefog Will-lel, hogy tisztázzák a férfi nevét. Nagyon kis egyszerűen nyomozgatnak, alig halandnak, és ez a cselekményt is nagyon belassítja. Az első kötet lassabb tempója most még lassabb, és az eset nem tudott úgy lekötni. Pláne, hogy ennyire nehezen gyűjtik a nyomokat. Maga a gyilkos, a gyilkosságok módja is hagyományosabb. Korábban meglepődtem, hogy a nőgyógyászatot is sikerült a történetbe tenni, most viszont egy sokkal szimplább és gyakrabban előforduló indítékot és halálosztást kaptam.
Bár Parry próbál azzal egyensúlyozni, hogy a gyilkos kapcsán is témává emeli a nők és a társadalmi egyenlőtlenségek kérdését, de itt már kezdtem azt érezni, hogy túl erőszakosan megy el ezekhez a témákhoz. Sarah is egyre erőszakosabb e téren, és a gyilkost sem tudnám felmenteni csak azért, mert nőnek és szegénynek született, így bosszút kezdett állni.
Bár ezt a részt csalódásnak érzem, azért a sorozatot nem írtam le. A működő részei, az ötlet benne van, és simán el tudok képzelni egy folytatást neki – el is olvasnám.
Idézet:
Az ördög minden férfiban benne van egy kicsit. Én csak azokban nem bízom, akik ezt letagadják.
Mindig jobb tenni valamit a semmi helyett.
Mindig.
