Fülszöveg: 

190 ​évvel ezelőtt, 1831-ben Magyarországon kolerajárvány pusztított. A tizenhét éves Gruber Georgina a budai Várban, az édesapja cukrászműhelye fölötti lakásukban próbálja átvészelni szűk családjával együtt a karantén hónapjait. A ma élőknek hátborzongatóan ismerős problémákkal kell megküzdeniük: a közeledő, halálos kór rémével, a pánikkal, a korlátozásokkal, az álhírekkel, a járványtagadókkal, a különböző – néha életveszélyes – gyógymódok hirdetőivel és magával a rejtélyes betegséggel, ami egyre közelebb hozzájuk szedi az áldozatait. Ráadásul kedvenc újságjukban, a Magyar Kurírban rendszeresen olvashatják a beszámolókat a járvány ijesztő adatairól: hányan betegedtek meg az ország különböző megyéiben, közülük mennyi a gyógyult és a halott. Az ország főorvosa, Lenhossék Mihály is a sajtón keresztül próbálja csitítani a kedélyeket, életmódbeli tanácsokat ad, és biztonságos megelőzési módokat, vagy alternatív terápiákat ajánl, közben pedig feltétlen bizalmat kér a városi és országos hatóságok, valamint az orvosok munkája iránt.
Georginának és a családjának egy modern kommunikációs eszközök nélküli világban kell túlélniük a bezártságot, a szorongást, a betegségtől és a haláltól való félelmet és végső soron akár a fertőzést is.

Szerintem: 

Gyorsan olvasható, kellemes

kisregény a cselekmény ellenére is. Hiszen egy vírus/betegség pusztítása a témája, de van benne sok minden, amivel oldja a drámát.

A cselekmény különben egyszerű. Egy cukrász a lányait nem engedi kilépni a házból, amikor hírt kap, hogy már Budán is megvan az első kolerás beteg. A nagyobb, Georgina naplót kezd el írni. Olyan események vannak, mint az ablakból a jóképű orvostanuló figyelése, a beteg nagymama ápolása, a hírek gyűjtése a napilapokból. Izgalmasnak nem tudom nevezni, de érdekes.

Ami miatt érdekes, az a szemszög. Ha Gáspár, a betegeket járó tanuló szemszöge lenne, hagyományosabb lenne a történet. De ez egy 'bezárt' lány naplója, így hétköznapi szemmel, egy az eseményeket figyelő és megélő átlagos lány mondja el az eseményeket. Könnyebb azonosulni vele, és jobban át tudjuk érezni a vele történteket, hiszen bárki lehetne. Azért hozzá kell tenni, hogy Georgina egy kedves, művelt lány, ezzel éri el Fábián Janka, hogy igényes, részletes és sokoldalú megfigyeléseket kapjunk. Ezt a lányt érdekli, mi zajlik közben az országban, beleveti magát a gyógynövények megismerésébe és hasznosításába, és mivel irodalombarát, az írással sincs baja. Ha 17 évesen fiatalnak is tűnik ahhoz a kifinomult stílushoz, amiben a napló íródott, legalább a háttere indokolja, hogy miért lehetett ilyen a szöveg.

Ugyanakkor ez egy lányregény is, és van nem egy olyan eleme, ami miatt helyenként inkább romantikus csöpögésnek éreztem. Az egyik, hogy a család meglepően szerencsésen átvészeli a kórt. A két lány és Gáspár is felgyógyul a kolerából, a hazatérő Ignác – a patikustanuló idősebb testvérük – el sem kapja. A nagymama, aki idős és a cselédlány, aki nagyon mellékszereplő a személyes veszteségük. A másik a Georgina – Gáspár szerelmi történet. Az olyan kis naiv, lányregényes cselekményszál, hogy leginkább csak elnézően mosolyogtam rajta. Értem, ez teszi szórakoztató regénnyé a történetet, ez a cukor, amibe a járvány-pirula bele lett rejtve. Csak éppen, ahogy a járvány áldozatainak száma, a halottak ott van mellette, komolytalannak hat.

Nincs igazi konfliktus, nincsenek szemben álló felek. A megjelenített alakok mind pozitív és értékes emberek. Áldozatokat hoznak, bátran helytállnak, családcentrikusak és összetartanak. Georgina, a napló írója a főszereplő, de igazából beszámol a családja tagjainak cselekedeteiről, és nem a lány az abszolút középpont. Könnyen kedvelhető mindenki, kicsit egysíkú is ezzel.

Az üzenete pedig a reményé, összhangban azzal, hogy a betegség-téma ellenére ez egy pozitív történet. Ha kitartunk, betartjuk a szabályokat, túlélünk és mindent átvészelünk. Itt jön az a rész, hogy értem, miért így van megírva, miért támasztja közel minden ezt alá a cselekményben, de ehhez pesszimista vagyok. Ennyire én nem tudok bizakodó lenni, de a történethez ez illett.

Egyszer érdekes volt, most megvan az aktualitása is. Könnyen is olvasható. Fábián Janka szerintem írt már jobb történetet, de nem rossz ez a könyve sem.