Fülszöveg: 

„Jane Smith” biztonsági tanácsadó kap egy borítékot, benne egy raktár kulcsával, amely egy kitömött kolibrit és egy kitömött szalamandrához vezető nyomokat rejt. Silvina, a halott nő, aki az üzenetet hátrahagyta, hírhedt ökoterrorista volt és egy argentin iparmágnás lánya. Amikor Jane elviszi a kolibrit a raktárból, olyan események sorozatát indítja el, amelyek hamar kicsúsznak az irányítása alól.

Nemsokára Jane és a családja is veszélybe kerül, és alig néhány szövetséges segít megérteni neki a veszély valódi mértékét. Vajon az egyetlen út a biztonságba, ha követi Silvina lépteit? Vagy túl késő leállni? Miközben Jane kétségbeesetten keresi a válaszokat arra, miért vette fel vele a kapcsolatot Silvina, ő – és talán a világ is – kifut az időből.

Szerintem: 

Az Expedíció sem volt éppen egy könnyen megérthető történet, de

annak volt varázsa. A Kolibri szalamandra ellenben nekem fura volt. Valahogy nem akart összeállni. Mostanában több cli-fit olvastam, és ebben is éreztem egy ilyen vonalat, de különben… Mi is volt ez?

Már eleve fura az elbeszélői mód, amit VanderMeer választott. Hősnőnk és elbeszélünk egy személy, aki titkolja a személyazonosságát. Nem is nevezi meg a szereplőket, vagy bevallottan kitalált neveket ad nekik. Magát is Jane Smith-nek nevezi. Miért ez a titokzatosság? A végére egy olyan pontra jut, ahol annyira mindegy már minden, hogy nem éreztem indokoltnak a titkolózást. Korábban még rendben lett volna, de arra a pontra már el lett dobva minden kocka.

Másodszor, azért nekem voltak hiányérzeteim. Már eleve be vagyunk dobva egy nyitott helyzetbe. Később ugyan ezt-azt megtudunk visszamenőleg, de így sem lett értelmes mindenki indítéka. Azt megtudjuk, Silvina miért küldte el az üzenetét és mit akart ezzel elmondani. De hogy miért kellett ennyire rejtjeleznie? Azt egy e-mailben is megírhatta volna, hogy Ned gyilkosa igazából ki volt. Ahogy azt sem értettem igazán, Jane miért lesz ennyire a nyomozás megszállottja. Mintha onnan hiányozna egy darabka – vagy csak nem értettem meg, mi mozgatja a hősnőt.

Talán ez volt a bajom a krimi vonallal. Egyszerűen nem éreztem indokoltnak, hogy Jane ennyi mindent felad, és így az esetbe veti magát. Maga a nyomozása megkapja az ívét, megvan honnan és hova jut, tűnnek fel ellenfelek és segítők. Volt cselekmény, volt haladás. Mégsem tetszett.

Az ad a kötetnek pluszt, amiért elolvastam és mozgatta az agyam, amit a környezet jelent benne. Silvina ökoterrorista volt, és a környezetvédelem, a Föld szenvedései valahogy mindig előkerülnek, ott van a háttérben. Ahogy minden egyre rosszabb, ahogy az illegális állatkereskedés és gyilkolás visszatérő motívum. Ahogy a Föld halad a végzete felé, és ahogy megoldási vagy inkább túlélési ötletek belekerültek. A nekem legemlékezetesebb jelenetek mind ehhez a témához kapcsolódnak – mint az a nagy halom legyilkolt, kitömött állat, amelyek között egyszer Jane elrejtőzik.

Szenvedtem azzal, hogy nem tudtam kapcsolódni a szereplőkhöz. Silvina eleve már halott, Jane döntéseit pedig a legtöbb esetben nem értettem meg. Aki jónak tűnt, a végére olyan dolgok derültek ki róla, hogy már ő sem volt szimpatikus. Ned a legjobb példa. A kedves báty, akiről aztán kiderül, hogy neki is volt egy sötétebb oldala. Aki nem is azért tudott annyit a szalamandrákról, mert állatbarát lett volna.

Még csak abban sem vagyok biztos, hogy tudom, milyen felek állnak szemben a történetben egymással. Van Jane, aki nyomoz. Meg vannak azok, akik nem akarják, hogy megtudja az igazat. Nekik vannak bérenceik. De valamiképpen mélyebbnek tűnik a regény konfliktusa. Nem Jane és a nyomozása története tűnik a valódi konfliktusnak, hanem az, hogy a bolygót tönkreteszi az emberiség és mi marad még vissza. Hogy vannak, akik cselekednének, meg vannak, akik a haszon érdekében kilőnék az utolsó állatokat is, és nem érdekli őket, hogy ki/mi és mikor hal meg/ki.

Ahogy a történetben, a szövegben is vannak olyan mondatok, amelyek beégtek. Ok, hosszúnak éreztem és küzdöttem a cselekménnyel, de tud olyan képeket és gondolatokat vázolni, amelyek nyugtalanítanak. Amelyeket tovább kell gondolni.

Látok benne erényeket és írói leleményt is, de ettől függetlenül nem szerettem ezt a regényt. Lehet, hagyom még ülepedni az élményt és egy esetleges újrázás majd átértékeli.