Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Crichton: Az átprogramozott ember

2023. február 16. - BBerni86

az_atprogramozott_ember.jpgFülszöveg

1971 márciusában Los Angelesben megoperálták a 34 éves Harold Bensont. „Ezzel a műtéttel – írta az Intézet igazgatója – létrehoztunk egy embert, akinek nem egy, hanem két agya van: egy biológiai agya, amely sérült, és egy új számítógépi agya, melynek rendeltetése, hogy korrigálja a természetes agy meghibásodását… Ez új helyzetet teremt… Létrehoztunk egy embert, aki egyetlen, nagyméretű, bonyolult számítógépi periféria…” Ősi, fantasztikus álmok és félelmek váltak valóra: az ember és a gép összekapcsolódott. De a tudósok nem számoltak Benson rögeszméjével, sem azzal, hogy milyen hatással lesz egymásra a számítógép és az emberi agy. Nem sokkal a műtét után Harold Benson megszökött a betegágyból. Szörnyű események jelezték útját… 

Szerintem

Ami egy Crichton-regény

sajátja, ebben is megvan. Sci-fi, de éppen csak annyira eltávolodva a valóságtól, hogy fantasztikum lehessen. Tudományos igényesség van benne, ezért nem is könnyű olvasni.

Csak éppen Az átprogramozott ember mai szemmel már nem tűnik annyira sci-finek. A tudomány tényleg azon a szinten van, hogy mindenféle computer kerülhet a testbe, hogy szabályozza annak működését. Elég csak az inzulinadagolókra vagy a pacemakerre gondolni. Mintha rémlene az is, hogy már szinte olyan eszköz is van, amit a kötet leír.
Így ma már nem azért emlékezetes, mert egy ilyen eszközt megálmodott a szerző, mi ebben a valóságban élünk, hanem maga az ötlet és ahogy thriller kerekedik belőle.

Az elején át kellett rágnom magam, mert az a tudományosság jellemzi, ami alapot a kötetnek, de nem olvasóbarát. Sok tudomány, száraz stílus, magyarázatok és orvosi előadások. A cselekmény szinte nulla, inkább csak egy keretet kapunk a műtétig, ami alatt megkaphatja az olvasó a fejtágítást, mit is fog olvasni.

Majd jön a thriller, ahogy Harry reagál a beültetésre és ami mindebből kisül. Természetesen nem megy minden a tervek szerint, jön a veszély, gyilkosság és a cselekmény is sokkal gyorsabbá válik.
Ezzel együtt olvasmányosabb is, több a párbeszéd és kevesebb a tudományos magyarázat.

A szereplőket nem igazán lehet jó – rossz skatulyába besorolni. Az egyiknek betegség magyarázza a viselkedését, a másik meg tulajdonképpen az élet jobbá tételén dolgozik. Az, hogy egy kísérleti eljárás tragédiákhoz vezethet, nem az ő hibájuk. Valahogy úgy érzem, inkább sajnálni lehet Harry-t is, mint rossznak kikiáltani.
Azzal már nagyobb bajom volt, hogy nincs szimpatikusra írva az eseten dolgozó doktornő sem. Kapunk egy rövid ismertetőt arról, hogy az aktuális szerelmi kapcsolata hogyan ért véget, de különben semmit nem tudunk meg róla.
Igaz, Crichton soha nem a karaktereiről volt megjegyzendő…

Azt még nem tudtam eldönteni, mi lehetett a cél. Ne szórakozzunk az aggyal? Minden kísérlet veszélyt is rejt magában? Talán egy figyelmeztetés, hogy a tudomány istent kezd játszani? Nem tudom. Még csak azt sem, tudomány mellett vagy ellen van állásgoglalás.

Vagyis, ma már meghaladtuk ezt a történetet. Így érdekes tud lenni, de messze van attól, amivel ma bestseller lehetne. Mennyi is, 50 éves sztori? Az ebben a közegben rengeteg.

Idézet:

A lány mosolygott. Szép mosolya volt, a hosszú műszempillák és a vastag festékréteg ellenére is. Vajon miért követnek el a fiatal lányok ilyen merényletet az arcuk ellen?

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8918013242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mesterséges Geci 2023.02.18. 21:30:18

Nekem az Androméda törzs volt a kedvenc regényem tőle. Gyerekként. :)
Anno a Vészhelyzet stáblistáján valamiért ismerősnek tűnt a neve. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy a könyv miatt.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.02.19. 00:08:22

Érdekes az idézeted a poszt végén. Ötven éves, és mégis mai.

A doktornő szerintem szimpatikus. Csak ehhez én nem igénylek komplett háttértörténetet, mint ahogy az ma valamiért szokás. A sci-fi egyik ismertetőjegye lett számomra az évtizedek alatt, hogy nem kerekít nagy feneket a szereplők és előzmények ismertetésének. Exponál egy helyzetet, és tessék, kezdhetünk. A sci-fiben a helyzet az érdekes, elsősorban a novellákban, és én ezért is szerettem mindig. Ez egy régi regény, és megváltozott körülötte a világ, a szórakoztatóipar hatására.

Az Androméda törzs sokkal jobb, de én ezt is többször olvastam. Én élvezem benne a "hardcore-ságot". A kórház apróságainak és a vizsgálatoknak a részletes leírását, a műtét leírását, a számítógépes dolgok aprólékos bemutatását is, annak ellenére, hogy ezek az információk mára elavultak. Van valami az ember agyában, ami miatt egyáltalán nem is várok egy ilyen regénytől friss tudást, hanem tudom, hogy ez egy régi könyv, így visszaképzelem magamat abba a korba. Amikor, ezt ki kell emelnem, halandó ember nem találkozott számítógéppel, semmilyen formában, vagyis az érdeklődő olvasó mohón ihatta a technikai részletekről szóló sorokat.

Crichtontól még egy könyvet olvastam, A gömböt, az nem tetszett, ezért nem tudom, hogy változott-e az írói stílusa az idők folyamán. De ez a regénye annak a kornak egy teljesen korrekt alkotása. Igazából az, amivel te elégedett voltál, amikor szerinted olvasmányosabbá vált, szerintem ott vált kommerszebbé. Persze ezen nekünk vitatkozni céltalan lenne, inkább csak elmesélem, hogy egy régi sci-fiken felnőtt embernek tud tetszeni az a "tudományosság".

"Azt még nem tudtam eldönteni, mi lehetett a cél. [...] Nem tudom. Még csak azt sem, tudomány mellett vagy ellen van állásfoglalás."

Mondjuk úgy, hogy a regény elgondolkodtat. Dolgoztatja az agyunkat. Felmutat egy példázatot, és kérdően ránk néz. A többi rajtunk múlik.

Szerintem a mondanivalója ma az lehet, hogy óvatosan a káprázatos újításokkal. Mert veszélyesen elkapkodhatunk döntéseket. A Bensont kezelő csoport nagyon nem gondolta végig, hogy egy örömimpulzustól függővé lehet válni. Nem emlékszem, hogy Crichton említi-e ebben a regényben azt a klasszikus kísérletet, amelyben egerek elektromos impulzusokkal jutalmazhatták magukat, és ebbe hamarosan bele is pusztultak, mert még az evést is elhanyagolták, cserébe túlpörgették magukat. A mai függőségek, telefon, videójáték, aggasztóan frissen tartják a témát. Azt is elmulasztották észrevenni a regénybeli orvosok, hogy a számítógép beépítésével meggyógyítandó beteg pszichózisának központi tárgya, hogy a számítógépek legyőzik az embereket. Összességében az lehetne Crichton mondanivalója, hogy "Így ne gyógyítsunk."

Pedig a dolog technikai része ma már teljesen elérhetővé vált, egy apró számítógép ma már beültethető a koponyán belülre vagy a bőr alá, végül is egy modern pace maker is már számítógépre van alapozva, és millióknak van már a világban. Csak éppen óvatlanul nagy bajt tudnánk vele csinálni. Remélhetőleg ez a regény kötelező olvasmány a pszichológiai és neurológiai szakokon.
süti beállítások módosítása