Fülszöveg: 

THOMAS ​JEROME NEWTON A LEGMAGÁNYOSABB LÉNY A FÖLDÖN.

THOMAS JEROME NEWTON NEM EMBER.

A férfi fontos küldetéssel érkezett Anthea távoli világából: a földi erőforrások segítségével kell kimenekítenie pusztuló bolygójáról fajának túlélőit. A háborúkban, természeti katasztrófákban megfogyatkozott antheaiak fejlett technológiáját pénzzé téve, identitását titokban tartva Newton nekifog egy űrhajó építésének. Ám miközben a küldetése teljesítésén dolgozik, szembesül vele, hogy a két világ közt több a hasonlóság, mint elsőre gondolta, és az ő sikerétől nemcsak a saját népe fennmaradása függ, hanem az emberiség sorsa is. Kérdés azonban, vajon egyetlen férfi – még ha egy fejlettebb világ örököse is – képes-e megbirkózni egy ilyen óriási teherrel, távol a szeretteitől, egy számára idegen bolygón.

Szerintem: 

Nagyon nem ezt

vártam. Azzal tisztában voltam, hogy ez nagyon más téma, mint a Vezércsel, de akkor is. Egy pontig csak fogtam a fejem, és nem akartam elhinni, hogy olyan ez a könyv, amilyen.

Vagyis, írjam ki egyenesen, az első 2/3-át én rémesen untam. Pedig a 'földönkívüli érkezik a Földre' tematika nekem bejön. De azt kell mondanom, ez nagyon nem a Resident Alien. Az Alien – Predator meg hasonlók világától még messzebb van.
A könyv nagyja arról szól, hogy Newton egyre újabb technikai újításokkal áll elő, vállalatot épít, hogy minél több pénze legyen. Olvasóként a válaszokat is tudjuk kezdettől: ő egy űrlény, aki hajót épít, amivel még több fajtársa a Földre jöhet. De olyan unalmasan van ez tálalva. Van egy különc zseni, meg az egyik embere, aki gyanakodni kezd, hogy a főnöke marslakó. Szinte cselekménye sincs, csak két magányos lény, meg a hosszas töprengés. Győzködi magát szakemberünk, hogy megáll az elmélete, de kételkedik és ez egy ördögi kör.

De aztán jött az utolsó harmad, és akkora gyomrot adott a könyv, hogy még emésztem. Nekem nem tudta feledtetni a semmilyen korábbi részeket, de nem is ereszt. Ufónk az FBI és a CIA karjaiba kerül, és amiket művelnek. Ahogy teszik. Amikor nyomorultat megvakítják, akkor le is dobtam a könyvet.
Tevis ítéletet mond az emberiségre, és mennyire keserű igazsága van. Van benne egy olyan rész, amikor meg akarják győzni Newton-t, hogy az emberiség méltó a megmentésre. Newton meg sorolni kezdi, hogy teszik tönkre és zsákmányolják ki a bolygót, irtják ki a növényeket és állatokat. Válasz: de hát az emberiség alkot is, pl. a Newton számára is értékes festményeket, szobrokat. Naná, hogy erre is van válasz: az csak pár ember a milliárdból. Ez még csak egy gyenge tétel, ennél sokkal komolyabban le van festve az emberi természet sötét oldala. Olyan pesszimista, sötét a regény vége, hogy az valami elképesztő. Newton képes az egész faját kihalásra ítélni, mert éhen halni a bolygójukon még mindig jobb, mint ami a Földön az emberektől várna rájuk. Lehet ennél durvább ítéletet mondani a fajra? Kétlem.

Nem is érdemes konfliktusrendszert felállítani, mert itt sokkal tragikusabb a kirajzolódó ábra. Van Newton, aki intelligens és empatikus, aki még az emberiségtől rettegve is alkot és segít. Meg van az emberiség, akik ellopják a szabadalmait, megkínozzák, megvakítják és nem engedik haza sem. Meg is mondják, megfigyelik, amíg csak él. Még az is benne van, ha egy csoda folytán ide engednék neki hozni a népét, akkor is tömegmészárlás várna rájuk, hiába segítenének a tudásukkal és születhetne az együttműködésükből egy jobb világ. Vagyis: az emberiség jól beleharap az ételt kínáló kézbe, ha ezzel éhhalálra is ítéli magát.

A stílusa ráadásul meglepően könnyed. Még akkor is gyorsan tudtam haladni, amikor nagyon szenvedtem a cselekmény hiányától. Nincs túlírva, ülnek a párbeszédek és a leírások sincsenek túlhúzva.

Az a gyomros a végén nagyon ült. Hatott ez a könyv. De miért kellett annyi altatás előtte? Most már kíváncsi lettem a Bowie-filmre.

Idézet: 

Ha látná a belső szerveimet, ott is várna még önre meglepetés. Egyszer ellátogattam egy természettudományi múzeumba, New York-ban. Igen érdekes hely egy… magamfajta turistának. Az jutott eszembe, hogy én magam vagyok az egyetlen, biológiailag valóban egyedi példány az épületben. El is tudtam magam képzelni kipreparálva, egy nagy üvegben, Földön kívüli humanoid címkével. Gyorsan távoztam is.