Fülszöveg: 

Reykjavíki lakásán gyilkosság áldozata lesz egy idős férfi. Erlendur, a nyomozó különös üzenetet talál a holttesten, s egy fiók mélyéről előkerülő, elmosódott fotó is gyanús a számára. Erlendurnak nem sokat kell kutakodnia a halott férfi múltjában, hogy kiderüljön: negyven évvel ezelőtt valaki feljelentette nemi erőszakért. De van-e valami köze ennek a régi, nem bizonyított ügynek ahhoz, hogy betörték a koponyáját? Hiszen egy, az idős ember által esetleg tetten ért besurranó tolvaj is lehetett a gyilkos. Erlendurnak régi, fájó sebeket kell feltépnie a válaszért, miközben magánéletében is épp elég az elrendeznivaló.

Szerintem: 

Izlandi krimit kevesebbet olvasok, így

újfent rácsodálkoztam, hogy Izlandon milyen körülmények között élnek/nyomoznak. Nem csak a krimi, de az olyasmik is érdekesek, hogy miképp adnak neveket vagy hogyan lehet alkalmazkodni a környezethez.

Különben a klasszikus skandináv krimi triászból három nagyszerűen felvonul a történetben:
1. a szenvedésekkel teli, nyomorult nyomozó.
Erlendur olyan szinten nyomorult életet él, hogy az fájdalmas. Szétesett házasság, elidegenedett gyerekek, magány és a munkán túl semmi. Ebben a kötetben drogfüggő lányának igyekszik segíteni, aki szállásért jött hozzá és bejelentette, hogy terhes. Rossz a közérzete, nincsenek körötte emberek és ha igyekszik is, elbukik. Az ügyeket végigviszi, megvannak a meglátásai, de azért zseniális figurának nem nevezném.
2. a hangulati sötétség és véres ügy.
A cselekmény, az ügy és a főszereplő élete miatt is árad az egészből a depresszió. Ha nem is annyira elrettentő a gyilkossági ügy, mint a Millennium-trilógia egy-egy esete, azért itt is megvannak a hétköznapi horror színei.
Az különben tetszett, ahogy megtalálják az összefüggéseket, és a múltbeli bűnök meg a jelen eset összefüggenek. Okosan van felépítve a cselekmény.

A 3. az, amelyet nem tudom, mennyire nevezhetek szinte nemzeti problémának. A nemi erőszak és az örökletes betegségek kérdésköre talál itt egymásra. Bár, rá tudom húzni a történetre, ha nagyon akarom. A nemi erőszak olyan bűn, amely sajnos egykor, most és valószínűsítem, a jövőben is jelen lesz a világban. A genetikai betegségek pedig egy olyan zárt világban, mint Izland, érdekesek lehetnek a belterjesség miatt. (Ok, én is kicsit erősnek érzem a szót, azért nem rokonok házasodnak rokonokkal, csak a populáció kisebb, és szerintem több a rokoni összekapcsolódás, mint egy nagyobb országban.)

Kriminek korrekt, logikus és jó tempóban jönnek a felismerések. Az, hogy nyomott a hangulat és a gyilkost is sajnáltam, csak egy szubjektív nyomás, amiért kevésbé tetszett a könyv. Leginkább az, hogy sajnáltam az elkövetőt. Értem, mitől kattant be és az öreg nemi erőszakoló, aki az első áldozata lett, sokkal inkább megérdemli a gonosz jelzőt, mint ő. Az ebben a zsánerben benne van, hogy nem lesz kedvem tőle mosolyogni.

A stílusával még barátkozom. Lényegre törő, semmi felesleges kör. Sok a párbeszéd, és szikár az egész. Nem tudom, hány felesleges szó lenne benne, amit ki tudnék húzni.

Érdekes volt, és ha még igazán nem is jött meg a kedvem a sorozathoz, azt elképzelhetőnek tartom, hogy olvasok még belőle.