Fülszöveg: 

Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.
A zárkózott és visszahúzódó Lilian csekély érdeklődést mutat gyermekei és elragadó férje iránt, és távolról sem az „a ház angyala”, akinek Ruby gondolta. Bár a barátságos, élénk Charles örömmel fogadja a dadát a családban, Rubyt egy sor különös esemény arra kényszeríti, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. A cselédek által kiközösített, és magát egyre kényelmetlenebbül érző dadának szembe kell néznie a démonaival, megelőzendő, hogy a történelem megismételje magát.
Elvégre nem létezik tökéletes család – ezt neki igazán tudnia kell.

Szerintem: 

Stacey Halls újfent

feladta nekem a leckét. Olyan szinten nem arról ír, ami érdekel, és nem is úgy, hogy lekössön – mégsem tudok szabadulni a történeteiből. Ezt is faltam, szerettem, és nehezemre esik megérteni, miért.

A történet szinte semmi. Ruby, a szakképzett dada elfogad egy vidéki állást. Az England család nagyon gazdag, de a felszín alatt sok a baj náluk. Az anya egyáltalán nem foglalkozik a gyerekeivel, a férjnek időnként ijesztő kitörései vannak. Ruby nem csak miattuk, a saját titka miatt is aggódik. Vajon mennyit tudnak a háziak róla?

Egyrészt, eléggé női regény. Az anyaságról és a gyereknevelésről van benne rengeteg szó és a cselekmény is gyerekek között játszódik. A legkisebb England még a pelenkás, a legnagyobb 14-15 év körüli kamaszlány. Mindegyikükkel Ruby foglalkozik.
A titkok, amelyet a szereplők rejtegetnek, szintén a családdal és a gyerekekkel függenek össze. Nem chick lit történet, de a női lét és a gyereknevelés kapcsolata az alapját adja.

Mivel ennyire a gyerekek között játszódik, igazán nem is tud cselekménye lenni. Ruby a gyerekszobából figyel meg dolgokat, és pl. abból von le következtetéseket, hogy miképpen viselkednek a szülők, amikor a legnagyobb fiú, Saul komolyan megbetegszik.

Ugyanakkor van az egésznek egy olyan hangulata, hogy majdnem gótikus pszicho-thriller lehetne. Az egészből árad valami baljós, és a dadával együtt mi is érezzük, hogy valami mennyire nem stimmel. Nekem egyenesen olyan klasszikusok ugrottak be, mint a Manderley-ház asszonya meg a Gázláng. Mrs. England történetére nagyon kíváncsi lettem, és minden kis nyomot jól átrágtam.
Ruby története nem tudott fele annyira sem érdekelni. Az gyorsan kiderül, hogy egyszerre kötődik is, meg taszítja is a saját családja. Nem tud igazán távol lenni tőlük, de soha nem látogat haza. Lehet sejteni, mivel kapcsolatos a titka.
Kicsit csalódás is volt, amikor a végére Halls mindent felfed, és kiderül mindkét nő titka. Egyik szappanoperásabb, mint a másik. Többet vártam, és nem éreztem át azt a drámát, ahogy ezek a nők megélték a helyzetüket. Főleg Ruby esetében – bár könnyen lehet, hogy kívülállóként jobban átérzem az apa kétségbeesését is, mint a lány, aki éppen csak túlélte az apja lányaival közös öngyilkossági kísérletét.

Lélektanilag szépen fel van építve, és az a hangulat, az a baljós érzet, az nekem nagyon el tudta adni. Talán ez is a válasz, mi tartott ennyire a történetben, ha sem a téma, sem a lassú cselekmény nem fogott meg különösebben.

Ehhez jön hozzá, hogy szerettem a stílusát is, igényes a szöveg. Gördülékeny, érzékeny, de azért láttatja is a személyeket, helyszíneket és érzéseket.

Nem ez a kedvencem az írónőtől, de ez a könyve sem okozott csalódást.