Fülszöveg: 

„A Sárkány és az Egyszarvú megérkezett… A Sárkány és az Egyszarvú itt van!” A hír futótűzként terjed Ashran, a fekete mágus kényuralmát ellenző idhúniak között. Egyre nő a remény, hogy a várva várt prófécia beteljesedik, és Idhún világa végre felszabadul. A háború azonban mégis folytatódik, az Ellenállás tagjai pedig külön utakon járnak. Hogyan is hihetnének Jackben és Victoriában, ha Kirtash, a shek is velük van?

Szerintem: 

Egyenes folytatás, és ebből jön is, hogy

kell hozzá az előismeret. A szereplők, a köztük levő kapcsolatok, maga a világ és a benne levő konfliktus – mind az előző részből fakad, és anélkül több minden érthetetlen.

Vastag regény, nem véletlenül két kötetben adták ki. Ezzel nem lenne baj, de én túlírtnak éreztem. Gyakran volt olyan érzésem, hogy legszívesebben csak ugranék egy-egy jeleneten. Pedig Garcia hatásos jeleneteket és szereplőket is tud írni – csak nem 800 oldalon keresztül. Megvannak a történet jó részei, de szerintem bőven lehetett volna húzni is belőle.
Arról nem is beszélve, hogy a végén pofonként csattan, hogy minden, ami eddig történt, csak egy nagy bevezető. A végére emelkedik fel igazán a gonosz új és erősebb alakban, a főszereplők meg ott állnak sérülten és megfogyatkozva. Mondhatni, rosszabb a helyzet a végén, mint az elején volt.

Nem tett jót az sem, hogy a Jack – Victoria – Christian szerelmi polifóniát a végletekig fokozzák. A két fiúba genetikailag bele van kódolva, hogy gyűlöljék egymást, és mégis ki kellene találniuk, hogy szeressék egyszerre ugyanazt a lányt.
Túl is van magyarázva, Victoria miért nem tud választani közöttük, és akar kapcsolatot egyszerre mindkettő fiúval. Azt szabályosan fájdalmasnak éltem meg, amikor azt fejtegették, hogy kivel tervezi az első szexet meg hasonlók. Ok, bennük van ősi lények lelke is, egy egyszarvú, egy sárkány és egy shek, ami szintén elég perverz, ha elképzelem, de az sem tetszik, ahogy a 15 évesek tervezgetik a szexuális életüket. Ha már ilyen irányba akarja vinni a sztorit, nem lehetett volna, hogy 17-18 évesek és nem 14-15 a szereplői?

Viszont, vannak nagyon jól működő részei is. Ashran terve és a csapda. Azt profin kivitelezte és ő is, ahogy arra a pontra jutnak, és pont úgy történnek a dolgok, ahogy eltervezte.
Jack kalandja és tanárra találása a shek világban. A történet egyik, ha nem a legjobb szála, hogy Christian shek anyja tanítja meg a más lények tiszteletére, és felnyitja a szemét a saját és mások természetére. Ezekben a részekben van a regény szerintem legfontosabb üzenet is toleranciáról, önismeretről, és ösztönökről és fejlődésről. Övék a legjobb jelenetek és számomra az igazi drámát is a shek királyné adja – Victoria áldozata és kómába zuhanása nem volt hatással rám, de a sheké igen. Ahogy Jack majd megsiratja, és Christian rádöbben, hogy a shek felének anyja adta értük az életét…

Ez a shek szál szerettette meg velem, mert különben mindenre találok valamit, ami nem tetszett benne. Amennyire bejön Jack – Christian ösztönös ellenségeskedése, annyira irritál Victoria megosztott szeretete és túlírt jósága/különlegessége. Amennyire felpörög a vége és jó a főgonosz terve, annyira hosszadalmas és unalmasabb a regény első fele.

Van benne ötlet, van üzenete és olvasható is. De az is igaz, hogy az érzelmi drámák és egy-egy leírás túl van ragozva benne. Miközben ifjúsági színezete van a cselekménynek és a szereplőknek, egy komolyabb, körülményesebb formában van megírva. Messze nem pörög úgy, vagy húz úgy előre, mint a mai sikerkönyvek a korosztályban.

A konklúzió marad az, hogy a shek királyné mentette nekem az egész történetet, különben jól eltalált és idegesítő elemek egyvelege a regény.