Fülszöveg: 

Negyven nő él egy rácsokkal elzárt pincében, szenvtelen, némaságba burkolózó őrök felügyelete alatt. Idekerülésük előtt mindnyájan átlagos asszonyként tevékenykedtek a családjukban, kivéve egy fiatal lányt, akinek semmilyen emléke nincs másfajta világról, minden tudása a többiek elmesélt történeteiből áll össze.

Egy napon megszólal a sziréna, az őrök elmenekülnek, a rácsok pedig egy véletlennek köszönhetően kinyílnak. Rejtélyes módon kiszabadulva börtönükből, útra kelnek, hogy felfedezzék az ismeretlen földet, más embereket találjanak, és legfőképp magyarázatot arra, hol vannak, kik és miért hozták őket ide.

Szerintem: 

Ami biztos, hogy ez

egy sci-fi. De ezen túl, semmire nincs válasz. Annyira, hogy végig azon gondolkodtam, míg olvastam a könyvet, hogy ennek az egésznek mi értelme van.

Mit tudunk? A nőket bebörtönözték. Kapnak enni, ruhaalapanyagot, de ennyi. Se kapcsolat a külvilággal, az őrök még csak nem is szólnak hozzájuk. Senki nem tudja, hol vannak és miért kerültek a földalatti börtönbe. A végére se lesznek válaszok, és ez az agyamra is ment.

A hősnő egy ilyen csapat nő között a legfiatalabb, akinek semmilyen emléke nem maradt a korábbi életéről. Ez már eleve különccé teszi, plusz, neki nem fejlődött ki a női szervrendszere, nem is menstruál. Bennem meg is fordult ötletként, hogy micsoda csavar lenne, ha kiderülne, hogy fiú, csak tévedésből került a nők közé. De nem, hamar bizonyos lesz, hogy ő nő, valóban az, de ennyi.

Hiányzott a cselekmény, ami van, az meg csigaléptékű, vagy annál is kevesebb. Kicsit belelátunk a hétköznapokba, és hogy ez a lány mennyire érdeklődő, tudásszomjas, amivel fárasztja a többi nőt, akik nem akarnak mesélni neki a korábbi világukról. Erre részben adnak választ – minek tanítsák, meséljenek neki olyasmit, ha neki hasonlóra esélye sincs? De tevőleges cselekmény nincs. Az után is, hogy kiszabadulnak, csak szembesülnek a nagy semmivel. Továbbra sem tudják, hol vannak, hol és vannak-e mások, mi ez az egész. Egy ideig vándorolnak, aztán betegsége meg öregségbe elkezdenek halni – eutanáziát kérni.

Ennyi az egész történet. Elméleteket persze lehet gyártani, a szereplők is szórakoztatják magukat ezzel. Ott azt gondolják, hogy már nem is a Földön vannak, ez egy másik bolygó. Én előbb szavaznék arra, hogy valami világpusztító esemény volt, és a posztapokaliptikus Földön kezdenek haldoklásba. De egyben sincs értelme annak, hogy bezárták őket és őrizték. Ha szaporodni akartak volna, vagy elnyomni őket, vagy bármi, jobban érteném. De nem. Csak legyenek bezárva.

Nagyon elvont metafora? Így bezárja a világ a nőket? Mivel az összes szereplő nő, a férfiak max őrként tűnnek fel és meg sem szólalnak, a feminista vonal adná magát, de szó sincs róla, hogy látnánk bármit a nemekkel kapcsolatban. Feljutva ők is ugyanúgy halálra vannak ítélve magukban. Vagy ez a lényeg? A két nem így különvágva csak annyit ér el, hogy az emberiség jól kihal? Csak beleerőltetni tudok gondolatokat is, annyira semmi értelmét nem találtam a cselekmény egészének.

A szöveg sem fogott meg. Énelbeszélő van, és emlékirítként van elmesélve a cselekmény. Vékony, mégis túlírtnak érzem. Nem tudom elmondani, miről szól. Gyakran a kihúzótollra fájt a fogam, mert a hosszas monológ még fárasztott is.

Nem simán nem tetszett. Fárasztott is.