Fülszöveg: 

Párizs, ​1701.

Constance Clavieri, a tizennyolc éves nemes lány, a nővé válás küszöbén áll. Nővére házasságát elrendezte a családja, így hamarosan ő kerül sorra. Boldog lehetne, de életét beárnyékolja, hogy gyakran olyan helyzetekben találja magát, amelyek előzményeire nem emlékszik. Nem érti, egyes férfiak miért mondanak neki illetlen dolgokat, vagy miért hozzák őt kellemetlen helyzetbe. A család sejti, hogy valami nem stimmel Constance körül, ám amikor Jean Cottier, a fiatal, jóképű, gazdag és nem utolsósorban nőtlen márki megismeri a lányt, hamarosan mindenre fény derül. Kapcsolatuk viharos gyorsasággal éri el a „botrányos” jelzőt, és mindkettejük életét megpecsételi a viszonyuk.

Egy zabolátlan igaz szerelem az erkölcstelenség hálójában.

Bujaság.
Szerelem.
Bosszú.
Szabályok.

Egy többszörös személyiségű lány, aki őrületbe kergeti a környezetét, és egy férfi, aki fittyet hány a konvenciókra. Mi az igaz, és mi a hamis? Hol a segítség? Lehet, hogy csak a szerelem képes meggyógyítani a lányt? De mi a helyzet akkor, ha Constance egyik énje csöppet sem akarja a férfit?

Szerintem: 

Nem egy szokványos történelmi romantikus, az

már biztos. Megvolt az az élményem, hogy kapkodtam a fejem, annyira nem megszokott elemek voltak a történetben.
Hogy ezek mennyire tetszettek? Változó. Volt, amit ötletesnek találtam, mást bosszantónak.

Nézzük talán a két főszereplőt, akik és akinek a kapcsolata uralja a történetet. Jean sok tekintetben tipikus: fiatal, jóképű, gazdag és nemes. A szoknyapecér típus, aki mindent és mindenkit megkap. Boldog is a léha életével, és nem hisz a szerelemben. Romantikus regényes is, ahogy a legnagyobb hódítóból lesz a legnagyobb papucs a történet folyamán. Jean olyan szinten habarodik bele a feleségébe, hogy az már beteges. Mindent megbocsát, küzd érte.
Constance kettős személyiség – az egyik fele az a jó kislány, aki az ilyen regényekben tipikus. Aki szép, kedves, félénk, de majd a férje kihoz belőle egy szenvedélyesebb oldalt is. A másik fele a márki élveteg énjének gátlástalan párja: ravasz, ármányos, buja, és eszközként használja a testiséget. Valahol döbbenetes is, ahogy 18 évesen elcsábítja az apja munkatársát vagy a saját zenetanárát – annyira nem ilyen szokott lenni egy történelmi romantikus hősnő.

A kettejük közti dinamika, ami tetszett. Ahogy tényleg komolyan harcolnak egymással, és sakkozóként lépegetnek egymás ellen. 'Te a legjobb barátom veszed el tőlem? Én majd a húgodat tőled.' És így tovább. Mozgalmas és más, mint amit vártam volna.
Azt nem is tudom, a végjátékkal milyen érzelmeim legyenek. Én azt vártam, hogy Jean mindkét felét magába bolondítja a lánynak, és lesz valami konszenzus, mondjuk, összeolvad a két személyiség. Itt viszont az egyik felülkerekedik a másikon, és valahogy nem érzem hitelesnek, ha magyarázatot is kapunk, hogyan lehetséges ez.

De, vannak benne olyasmik is, ami nagyon nem tetszett. Constance szelíd fele is hoz meg olyan döntéseket, amelyek szerintem karakteridegenek. Amikor Jean elmondja neki, hogy mindent meg tud bocsátani, és a lány mindkét felét szereti, a nő elhagyja a vad énje egy korábbi szeretőjéért. Miközben nagyon is érzi, hogy Jean az élete szerelme és a másik nem mozgat meg benne semmit. Annak mi értelme? Fáj neki is, a férjének is, értelme sincs. Még csak azt sem tudni, hogy azzal mit akar elérni. A vadnál érthető, ő bántani akarja a férjét. De a másik? Passz. Pláne, hogy akkor már tudja, hogy a férje gyerekét várja. Az mindennel ellentétes, amiben a szelíd fél hisz, hogy a férje gyerekét várva összeköltözik a szeretőjével, akit nem is szeret.
Van nem egy ilyen cselekményszál, ami pörgeti az eseményeket, bulváros és olvasmányossá teszi a könyvet, de sem érzelmileg, sem a cselekményben nem logikus. Ezek nagyon tudtak irritálni.

A nyelvezet teljesen mai, olvastatja is magát. Gyors, sok párbeszéddel, kevesebb leírással és bulvárosan. Strandkönyv tipikus, csak ez nem napjainkban játszódik. Az igényes jelzőt nem használnám, de nem is húzta fel a vérnyomásom obszcén nyelvezettel.

A történelem mindössze díszlet benne. Minimális jelentősége van, mikor és hol játszódik ez a történet. Talán csak az, ahogy Constance állapotát titkolja a család, és a házasságokat szervezik a lányoknak, igényel kosztümös környezetet, különben minimális változtatással lehetne mai korba is átültetni.
Én jobban szeretem, ha egy történelmi romantikus is a ruháknál és a rangoknál többet fel tud mutatni a korszakból, de abba már beletörődtem, hogy ez kevés történetben valósul meg. Így a zsánerbe illik ebben a formában is.

Vagyis, egyszer elment és nem is bánom, hogy elolvastam, de a kedvencem nem lesz.

Idézet: 

– Minden férfi azt hiszi, hogy őt nem lehet megszelídíteni.
– Minden nő azt hiszi, hogy képes kényszerpályára terelni egy zabolátlan jellemet.
– Előbb-utóbb egyikünknek igaza lesz, márki.

Akiket szeret az ember, azok örökre a szívében maradnak. Halhatatlanok… Mindenki az, akit szerettek vagy szeretnek. És mindazok, akik szeretnek vagy szerettek, halhatatlanná tesznek másokat. Jó esetben minden ember halhatatlan, és mindenki halhatatlanná tesz valakit.