Fülszöveg: 

Fanni ​elvált nőként, két gyermekével él Budapesten. Próbál talpra állni a csalódás után, de volt férje nem könnyíti meg az életét. A múlton mereng, miközben a kezébe akad egy régi levél, és benne egy fogadalom, amelyet élete első szerelmével, Ramizzal, a török fiúval tettek egymásnak.

„Megfogadjuk, hogy pontosan húsz év múlva találkozunk Isztambulban, a kék mecset előtt, amennyiben boldogtalanok vagyunk!”

A nő merész tettre szánja el magát: a barátnőjével Törökországba repül, hogy ott lehessen a találkozón, ám nem minden úgy alakul, ahogy tervezik. A helyzetet egy titokzatos isztambuli férfi bonyolítja, aki egy baleset folytán közelebb kerül Fannihoz.

Szerintem: 

Megvan bennem a késztetés, hogy kezdjem a szokásos

fanyalgást, amit Brown könyvei ki tudnak hozni belőlem. Egyszerűen eddig mindben találtam valamit, ami miatt húztam az orrom.

És nem csak arról van szó, hogy ezek erotikus regények. Akként is vannak eladva, romantikus – erotikus. Így az benne volt a pakliban, hogy Fanni és Zidan története bonyolódni fog a lepedőn is, nem csak randikban és beszélgetéseken fejlődik a kapcsolat. Nem tudott érdekelni, hogy a páros között mennyire van meg a szikra és mekkorákat élveznek együtt, de túl tudtam ezen lépni. Az ilyen könyvben lesz ilyen tartalom.

Az már sokkal inkább bosszant, hogy milyen valószínűtlen egy olyan találkozás és egymásra találás, mint ami itt a szereplőknek jut. Isztambul 15 millió lakosával a Föld egyik legnépesebb városa. Mennyi esély van arra, hogy Fanni éppen belebotlik abba az egybe, aki a halott első szerelmének a testvére? Hamar hangolódnak össze és pillanatok alatt válnak szerelmessé, noha mindketten középkorú, gyereket nevelő felnőttek, akiktől azt hinné az ember, távolabb áll az ilyen fellángolás. De itt nincs ilyen mérleg és Brown eladja ebben a könyvében is a nagy szerelmet.

Pedig, vannak benne olyan részek is, amelyek sokkal hitelesebbek és jobban ülnek a történetben. Ahogy Gábor, Fanni volt férje viselkedik. Az annyira tipikus, hogy ő felrúghatta a házasságát és otthagyhatta a két gyerekét, hogy egy fiatalabb nővel hetyegjen, de amikor az exének lenne valaki az életében, féltékeny és nem tudja megemészteni.

Brown jól el is kapta a két férfi közti ellentétet. Míg Zidan magasra emelkedik, Gábor egyre mélyebbre süllyed. Kifejezetten pszichésen érdekesnek találtam, hogy miket vág Fanni fejéhez. Ahogy a kettős mérce, a rasszizmus és az igazságtalanság felbukkan. Sokkal izgalmasabb volt ez számomra, mint a tökéletes pasi és a tökéletes kapcsolat leírása. Ahogy nincs túl nagy akadály, és még azt is kitalálják, hogy fenntartsanak egy igencsak nagy távot áthidaló távkapcsolatot. Igen, sajnos a túl hibátlan, jó állású és jó lelkű török doki túl szép, hogy igaz legyen.

Fanni már érdekesebb alak nála, csak sajnos azért nem tudok mit kezdeni vele, amiért más. Büszke teremtés és a lehető legtöbbet igyekszik tenni a gyerekiért, még attól is védené őket, hogy szembesüljenek azzal, milyen ember az apjuk. Vagyis, van ereje és tartása is, aki annak ellenére hisz a szerelemben és képes hinni, álmodni, hogy Gábor nagyon rondán elbánt vele. De akkor miért kell betenni az alakjába egy nagy adag önbizalom-problémát is? Az ok, hogy a férje viselkedése kivált dolgokat. De mellette annyira egyben van, olyan ereje van, hogy nem szerettem mellette, ahogy sokkal kevesebbre tartja magát. Megjegyzés – fizikailag is. Az egyik mélypont volt, amikor a jó barátnője arról győzködi, hogy jó nő.

Cselekmény szokás szerint kevés van, egy szerelem és viszony története sok érzelemmel és erotikával. Ennek megfelelő a nyelvezete is. Szexuálisan túlfűtött, érzelmeket túlragozó. Írhatom úgy is, több mint csajos.

Az üzenete sem mélyebb a szokottnál. Önbizalom, igaz szerelem – minden elérhető, csak tenni is kell érte. Legyen az egy út Keletre vagy a szembenézés azzal, hogy miképpen bántak velünk és mit várunk, hogyan bánjanak velünk később. Önerősítő könyv, bár azért azt most is felrovom, hogy a csodapirula szerepét a szerelem tölti be. Fanni képes lesz mindenre, mert ott lesz mögötte a férfi, aki őszintén szereti.

A zsáner esetében nálam már jónak számít, hogy ebben megtaláltam a szerethető pontokat is. Megvoltak a rendszeresen engem idegesítő elemek, de annál jobban értékeltem, ami más, ami lekötött. Mert volt benne ilyen is.