Fülszöveg: 

A fiatalon elárvult Jakub Procházka, akit szerető nagyszülei neveltek fel egy kis cseh faluban, névtelen tudósból a nemzete első űrhajósa lett. Amikor felkérik egy veszélyes, egyszemélyes küldetésre a Vénusz felé, lehetőséget kap, hogy valóra válthassa a hőssé válásról dédelgetett álmait, és hogy törleszthessen kommunista besúgó apja vétkeiért. Jakub nekivág hát a határtalan űrnek, odaadó felesége, Lenka azonban a Földön marad, a férfi pedig túl későn ébred rá, hogy feláldozta szerelmüket a saját ambíciói oltárán.

Magányos utazása alatt Jakub összeakad egy hatalmas, a valóságban tán nem is létező, pókszerű űrlénnyel, akit útitársának fogad. A szerelemről, életről, halálról és a bacon elképesztő ízéről folytatott mélyenszántó beszélgetéseik során erős, baráti kapcsolat szövődik kettejük között. Vajon ez segíteni fog Jakubnak átvészelni egy váratlan összetűzést a hivatalosan nem létező orosz riválisaival, hogy aztán biztonságban hazatérhessen a Földre, és újjáépíthesse kapcsolatát Lenkával?

Szerintem: 

Sci-fi, de azt is el tudom fogadni, hogy

nem is az. Simán kommunista rendszer és modern kor regénynek is tudtam olvasni, ami azt dolgozza fel, hogy az új generációknak valahogyan adoptálni kell azt, amit a szüleik generációja tett.

De a sci-fi, amit könnyebb megfogni. Valami mező fenyegeti a Földet, és Jakub, az űrhajós megy fel mintáért. Öngyilkos küldetés, de odafent egy űrlénnyel találkozik. Azért ez nem Andy Weir, egész máshol vannak a hangsúlyok.

A történet több idősíkon játszódik – van a jelen, Jakubbal az űrben, majd, ami később történik vele. Mellette pedig visszaemlékezés a feleségére és a házasságára, a nagyszüleire, és a történetre, ami velük megesett.
Nem számoltam ugyan az oldalakat, de tippre több volt benne a múlt. Mindenképpen azon éreztem a hangsúlyt, hogy mit tett Jakub apja, ennek milyen következményei lettek – a családra, a fia személyiségére. Mindez pedig történelmi trauma is: a kommunista rendszernek megvoltak a bűnei, és a rendszerváltozás után az egykori elítéltek, sokat szenvedett emberek számonkértek. De mit tud mindezzel kezdeni egy gyerek, majd a belőle növő felnőtt? Kalfar arról mesél, hogy a bűntudat, a jóvátétel vágya milyen utakra visz. Hogy mit tesz a kisebbrendűségi érzés a személyiséggel, amit az apa tettei miatt kell éreznie a szereplőnek.

Nagyon személyiségközpontú történet, és néha már filozofikus is. Élet értelme, bűn és megbocsátás, szerelem és jóvátétel, történelem és bűn. Nagy témái vannak, meg egy kisember, aki mindezekkel bírkózik.

Ahogy kezdtem: sci-fi. De olyan igénnyel és témákkal van megírva, hogy szépirodalomként is olvasható. Azt még érdekesnek is találtam, hogy Jakub alakján át a csehek kommunista időszakának feldolgozásába nézhettem bele. A vezeklésbe, bűntudatba. Már csak azért is lekötött, mert nálunk is volt kommunista rendszer, és itt teljesen másképpen lett/nem lett feldolgozva.

A nyelvezete helyenként nyers az ízlésemnek, karcos. A történethez ment, de nem könnyítette meg az olvasást.

De ezt a kötetre is el tudom mondani. Érdekes, van benne ötlet, de közel sem szórkoztató vagy pihentető, és ugyanúgy birkózni kell a szöveggel, a cselekménnyel, mint a feldolgozandó témáival.

Idézet: 

Van könyv, amiben apád a hős. Van könyv, amiben szörnyeteg. A legjobb annak, akiről nem írnak könyveket.

A súly jó dolog. Mi lenne nélküle a világ? Csak félelem és üresség.