Fülszöveg: 

Coco Chanel. Ha meghalljuk ezt a négy szótagot, azonnal a női divat és Párizs jut eszünkbe. Coco, eredeti nevén Gabrielle Chasnel több volt mint zseniális divattervező: kétség sem fér hozzá, ő volt a világtörténelem első influenszere. Ötven évvel azután, hogy a Ritz hotel bérelt lakosztályában örökre lehunyta a szemét, Coco Chanelre még mindig csodálattal tekintenek a világ minden táján. Munkásságával egyrészt sikerült elérnie, hogy egészen újfajta szemszögből tekintsünk a női testre, másrészt színes egyéniségének, a divat férfias világában kivívott vezető szerepének, illetve a rendületlen elszántságának köszönhetően örökre beírta nevét a történelembe. Aurélie Godefroy végigkalauzolja az olvasót a „Mademoiselle” életén, hogy mindenki megtalálja azt, ami leginkább inspirálja őt a mindennapokban. Ismerkedjünk hát meg Coco Chanellel, és vegyünk példát róla! Bízzunk önmagunkban, küzdjünk bátran a céljainkért, hallgassunk a megérzéseinkre, és vonzzuk be az anyagi jólétet!

Szerintem: 

Értékeljem a szándékot, vagy

találjam a koncepciót zavarosnak? Még nem döntöttem el, de most hajlok az utóbbira.

Godefroy nem egy sima Coco Chanel életrajzot írt. Több mindent igyekezett beletenni: egyrészt, Chanel jellemző mondásait. Bőven van tőle idézet benne, és mind egy-egy bölcsesség, amit be lehetne építeni az életünkben. Így Chanel aforizma gyűjtemény is. Ez mondjuk még könnyen belefér az életrajz mellé is.

Viszont, életmód-könyv is, mert az alapján, hogy Chanel milyen személyiség volt, hogyan döntött és élt, életvezetési tippeket és tanácsokat is ad egy-egy rövid fejezetben. Ez az, ami nekem nem hiányzott. Feleslegesnek és belemagyarázónak is éreztem.
Pl. megtudjuk, hogy Coco Chanel jól lovagolt, és pl. horgászni is jól tudott. Ebből megkapjuk azt az életvezetési tanácsot, hogy sportoljunk mi is. Még tippeket is ad arra, hogy fokozatosan hogyan vegyük rá magunkat a mozgásra. És ok, mozogjunk, de ezt most komolyan Coco Chanel életéből kell levezetni?

Az életrajzot is két szemszögből ismerteti. Egyrészt, Coco Chanel élete a fő téma, így minden fontos területet érintünk. A családját, a gyerekkorát, a pályája kezdeteit, az aranyéveket, a szerelmét, a háborút, de azt is, hogy a svájci évek után hogyan tér vissza, mert Dior visszahozza a fűzőt és ez kiakasztja. Vagyis, a klasszikus életrajz.
De mellette ki van emelve egy-egy ikonikus elem, amit külön is bemutat. Lehet az az ékszerkollekciója, a kis fekete ruha, a Chanel No.5. vagy éppen az asszony lakása.
Így elég átfogó képet tud adni, és valóban hangsúlyozza, hogy mi az, amiért Chanel ikonikus és máig példakép, miközben az életét is megismerjük.

A gond ezzel az, hogy nem fedeztem fel szerkesztési elvet. Godefroy nem lineárisan halad végig Coco életén, hanem össze-vissza. Az egyik fejezetben már idős asszonyként látjuk Diorral hadakozva, majd arról olvashatunk, hogy milyen nyomokat hagyott benne az apácák árvaháza, ahova az apja kisgyermekként beadta. A már sikeres Coco márkakiterjesztése után meg olvashatunk az első üzletéről.
Én már túl vagyok pár Coco Chanel életrajzon, így tudtam a könyvvel haladni és értettem is. De ehhez nagyon kellett az előismeretem. Ha most találkoztam volna a témával először, nagyon idegesített volna ez az ugrálás. Pláne, mert nem is értettem az okát.

A stílusa különben nem rossz – mesélős. Lényegre törően, de egészen regényszerűen mondja el Coco életét és mutatja be az ikonikus termékeit, élete összetevőit.
Az életmód-rész siklik ki egyedül, az erőltetett és műnek hatott. Édeskés, rábeszélős, és túl gyakran olyasmikre, amiket nehezen kapcsolok hozzá a fő témához.

Ez kissé 'de-könyv.' Vagyis, vannak benne jó dolgok. Csak éppen minden dicséret után tudok tenni egy 'de' kezdetű mondatot, hogy mi volt mégis a baj.
De – ha lineárisabb lenne az életrajz, simán ajánlanám azoknak, akik meg akarják tudni, miért világmárka a Chanel és ki tette azzá. Így viszont előismerethez kötném, ami sok részt feleslegessé tesz.