Fülszöveg: 

Gabriela anyja, Luna a legszebb nő Jeruzsálemben. Híres szépsége és bája mindenki számára elérhető, kivéve a saját lányát. A kislány gyerekkora óta küszködik azzal, hogy ők ketten kötődjenek egymáshoz, de amikor beüt a tragédia, a lány ráébred arra, hogy anyja nem csupán egy kirúzsozott száj és egy csinos arc.
Gabriela szeretné megérteni kapcsolatukat, ezért sok apró darabból próbálja összerakni családja történetét dédnagyanyjától, a gyógyítóként ismert Mercadától kezdve az angoloknál takarító Rosa nagymamán át egészen Lunáig, aki a legszebb lábbal büszkélkedhetett egész Jeruzsálemben.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy maga az

elbeszélt történet fájdalmas és borzalmas. Nem egyszer fogtam a fejem, hogy az emberek miképpen teszik boldogtalanná magukat és a szeretteiket. Egy annyira más kultúrában játszódik, hogy megérteni is nehéz, miért élnek így.

De a könyv varázsa számomra abból is állt, hogy igyekezett megértetni ezeket az embereket. A szokásokat, a kicsinyességüket, a szenvedéseiket. Tulajdonképpen 4 generáción át olvashatjuk, hogyan kínlódnak és örökítik át a rossz mintákat. Néha nem is tudtam, hogy sajnáljam, vagy dühös legyek rájuk ezért.
Elrendezett házasságok, a szülők teljes kontrollja a gyerekek felett, a hagyományok mindenek felett. A megjelenő részek a vallási előírásokból – nincsenek magyarázva, de aki már kicsit olvasott a zsidókról, esetleg a komolyabb irányzatokról, az rá fog ismerni elemekre, mint a házasság célja a szaporodás, csúnyán mondva.

Nagyon emberi szereplőket teremt, akik rengeteg rossz döntést hoznak, tönkretesznek másokat is, de ők nem gonosztevők, csak emberek. Mercada például saját gyászát úgy igyekszik megélni, hogy a szeretett fiát teszi tönkre. Belekényszeríti egy házasságba egy hozzá semmiben nem illő, csúnya és szegény lánnyal, aztán mindent megtesz, hogy meg is keserítse az amúgy sem könnyű együttélésüket. Büntetni akarja, aztán megsértődik azon, hogy nem jön ki a menyével, akit eleve azért választ, mert alábbvaló. Könnyebb a másikat hibáztatni, és büntetni, minthogy szembenézzen azzal, hogy a saját férje sem szerette őt igazán, és az a nő kellett volna neki, akinek a lányába a fiuk beleszeretett. Bántja az embert, ahogy nem tudnak megbocsátani, ahogy tépik és sebzik egymást, de én ezt életszerűnek érzem.

A szereplők fátumként viselik a szenvedést és nem törik meg a köröket. Visszatér a vallás: több nagyon rossz házasságot is látunk, de itt nincs válás.
Gabriela ugyanennek a modern változata – ő már a 4. generáció, sok mindenben engedékenyebb a világ. A nagyszülei idején pl. elképzelhetetlen lett volna, hogy ne szűzként menjen a házasságba. Ő együtt él a barátjával Londonban, viszonyai vannak. Ugyanakkor ugyanolyan makacsan haragot tart és gyűlöl, mint a dédanyja, Mercada. Ugyanúgy beleerőszakolja magát egy rossz kapcsolatba, mint a nagyanyja, Rosa. Ugyanolyan megkeseredett és boldogtalan nővé kezd válni, mint az anyja, Luna.
Kívülről könnyebben bele lehet látni, ez miképpen büntetés maga ellen. Életében nem jött ki az anyjával, mindig is apja lánya volt. A haldokló anyjához se ment be a kórházba, hiába mondta ki kereken az öccse is, hogy bánni fogja, ha nem köszön el, nem bocsát meg, amíg még lehet. Nem tette meg, Luna meghalt és Gabriela megbánta. De szembenéz ezzel, feldolgozza? Nem. Maga helyett az apját bünteti és gyűlöli meg, a szerelmét meg minden eszközzel marja el maga mellől, hogy ő se éljen boldog kapcsolatban.
Nem is esik jól ennyi emberi hibáról és rossz döntésekről olvasni, de Yishai-Levi azért hagy reményt. Gabriela a végére lehetőséget kap, hogy átlássa, milyen döntéseket hoztak a családjában az asszonyok egészen eddig, és neki lehetősége lesz változtatni. A legvége alapján remélhető, hogy sikerülni is fog neki.

Az ilyen történetekre szoktam azt mondani, hogy olyan, mint a katasztrófa-turizmus. Rémes, belegondolni is rossz, ugyanakkor van benne valami, amiért bele kell merülni. Jó húzása volt, és csak olvastam, hogy egyik asszony miképpen szenved a másik után. Mondjuk, a férfiak is.
Izgalmas dinamikának is találtam, hogy ez elvileg egy férfiközpontú világ. Ők dolgoznak, hozzák a nagy döntéseket, a családfők. Ugyanakkor az anyákkal szemben tehetetlenek és hagyják megnyomorítani magukat. Meg lehet nézni, hogy Gábriel milyen üzletember, mennyire kegyetlen a házassága Rosával, aki inkább csak megtűrt cseléd a házában, mint igazán feleség. Ugyanakkor Mercada olyan könnyen összezúzza, hogy abból egy élet alatt sem épül fel. Az a Mercada, aki a férje mellett hasonlóan megtűrt feleség volt, mint a fia mellett Rosa. Ok, őt elfogadták és a férje legalább igyekezett kapcsolatot építeni vele, de érzelmileg ugyanaz a kör: egy olyan férfi mellett ragadtak, aki nem szerette őket.

Családtörténet, emberi sorsdrámák, amely közben egy más világ és szokások képe is kibomlik. Történelmi regénynek azért nem nevezném, de Jeruzsálem történelme hatással van a család életére, jobban, mint pl. a történelmi romantikusokban lenni szokott. Pl. amikor háború dúl, nem csak az életük van veszélyben, hanem a családi üzlet is csődbe megy.

Igényesen is van megírva. Vállalhatóan és ízléssel beszél olyan témákról is, amelyek akár vulgárisak is lehetnének. Mert bizony téma az is, hogy ezek a házasságok szexuálisan mennyire elrontottak.
Érzelem- és karakterközpontú, de annyi cselekmény is van benne, hogy lekössön végig.

Nem is tudom, hogy tudnám ezt jól megfogalmazni. Utáltam, ahogy a szereplők élete alakul, a döntéseiket és a sok szenvedést. Mégis, a regényt tudtam szeretni.