Fülszöveg: 

Lucie Churchillnek két férfi közül kell választania: adott egy tipikus fehér amerikai, protestáns férfi, a család álma, és George Zao, akibe a lány kétségebesetten próbál nem beleszeretni.

Lucie unokanővérével, Charlotte-tal tölti a nyarat a mesés Capri szigetén. Itt találkozik először George-dzsal, és azonnal ki nem állhatja. Utálja, amikor a fiú gálánsan felajánlja számukra a szobacserét, hogy szebb legyen a kilátás a Tirrén-tengerre. Utálja, hogy többet tud nála a Casa Malapartéról. És utálja, amikor vágyaiktól vezérelve intim közelségbe kerülnek egy villa kertjében, miközben unokatestvére in flagranti kapja őket. Charlotte szerint nem meglepő, hogy Lucie vonzódik egy „ilyen” fiúhoz, hiszen a lány egy kékvérű New York-i apa és egy amerikai születésű, kínai anya gyermeke, és mindig elnyomta magában ázsiai énjét a másik javára. Ezúttal is makacsul tagadja, hogy szerelmes George-ba. Amikor néhány évvel később a fiú váratlanul felbukkan East Hamptonban, ahol Lucie a hétvégét tölti vőlegényével, a lány érzelmei újra fellángolnak. Hazugságok és ámítások őrült forgataga következik, amelybe a család, a vőlegény, sőt az Ötödik sugárúti lakás lakóbizottsága is belekeveredik. Lucie minden eszközzel próbálja megakadályozni, hogy George beléphessen az ő világába – az érzelmei közé.

Szerintem: 

Iszonyatosan mese habbal, a szerelmi szál több tekintetben is pont olyan, amitől menekülőre fogom. Ugyanakkor meg nyári

strandkönyvnek ideális, én jól szórakoztam olvasás közben.

Hozzáteszem hamar, hogy kell hozzá egyfajta idegállapot. A kötet tele van a vagyon és a kiváltságosok életének ecsetelésével. A szereplői mind szépek, tehetségesek, nagyon gazdagok és ázsiai gyökereik vannak. Visszavisz a Kőgazdag ázsiaiak világába, olyannyira, hogy az egyik főszereplő – George – az onnan ismerős Astrid unokatestvére. Azt különben még mindig nem értem, hogy a teljesen kínai szereplőknek is annyira angol a keresztnevük, de ezt most már elengedem. A lényeg, olyan luxust és elképzelhetetlenül kiváltságos életeket mutat be, hogy vagy azon mereng az ember, hogy miért jut az egyiknek ennyi, a másiknak meg szinte semmi, vagy guilty pleasure szórakozást okoz.

A történet meg igazából csak annyi, hogy a kb. első látásra egymásba szerető Lucie és George hogyan találnak nagy nehezen egymásra. Ehhez két idősíkot kapunk: az első találkozás egy esküvőn, amikor 19-20 évesek. Az első elcsábulás, aminek kifejezetten rossz vége lesz, nem sokon múlik, hogy egy véletlenül készülő videón egymásnak esve szerepeljenek. A második pedig pár évvel később, amikor Lucie készül férjhez menni egy fehér, gazdag, a családja amerikai ágának nagyon is megfelelő férfihoz. De újra az életébe lép George és Lucie maga sem tudja, miért kérdőjelez meg hirtelen mindent az életében.

Nincs sok cselekmény, érzelmileg is nagyon egyszerű. Csak éppen annyira extrém a környezet és a kőgazdagok világa, hogy az nekem el tudta adni.

Plusz, Lucie azért egy nagyon érdekes jelenségre példa. A lány anyai ágon kínai, az apja amerikai. Ő félvér, aki mindkét rasszba tartozónak tud kinézni. A család amerikai ága volt nagyobb hatással a nevelkedésére – köztük egy rasszista nagymamával, aki nem győzte vasalni a kislány haját és éreztetni vele, hogy félig kínai, vagyis nem elég fehér. Így aztán Lucie-ban van egy nagyon erős megfelelési kényszer. A szakmáját, a párját, az egész életét úgy rendezi be, hogy az ne neki feleljen meg, hanem a családnak. Az egyik szereplő, emlékeim szerint Geroge anyja úgy fogalmazza meg, hogy saját magával szemben rasszistának nevelték. Van benne valami és azt érdekes volt nézni, hogy miképpen nyomorítja meg magát a nő, miközben észre sem veszi ezt. Nem csak George kapcsán, aki egyértelműen a neki rendelt férfi, csak Lucie nem mer vele lenni, mert kínai. De ott a munkája is: Lucie tehetséges festő, de meg sem próbál érvényesülni vagy ezzel kezdeni valamit, mert ez nem elég jó a családnak. A kötet elviszi arra a pontra, hogy szembenézzen magával és el tudjon lépni az előítéletektől.

A konfliktusok feloldása túl könnyű, ez is igaz. Lucie nagyon George lelkébe gázol, ehhez képest még csak nagy gesztus sem kell. Lucie csak kimondja, hogy rájött, mindig is őt szerette, erre már meg is van a happy endjük és költöznek Caprira. Úgy fogalmaznám meg, hogy Lucie minden szemét húzását mindenki nagyon könnyen elnézi neki. Nem csak George, de ott van az anyja is, akiről Lucie azt pletykálta, hogy kvázi prostituált volt, csak nehogy engedjék lakást venni Lucie tömbjében. Az asszony még csak meg se rója érte.

Így azért van egy kettősség is bennem. Nagyon sok a gyerekes, bizonytalan és extrém szereplő, akiket akár utálhatnék is. Ehhez képest a maguk módján színesek, szerethetők és nem tudom őket úgy nézni, hogy a hibáikat keressem. Pedig lehetne. Simán csak elszórakoztam a szerencsétlenkedéseiken.

A stílus, a szöveg is nagyon strandkönyves. Könnyed beszélgetések, erős lelki vonal és ami kiugró: nagyon sok divat és fényűzés. Ahhoz képest, hogy férfi a szerző, iszonyatosan sok a női téma és leírás benne. Kifejezetten női könyv, úgy is van megírva.

Nekem jól esett most ez a sztori, igaz, én szerettem a szerző másik könyveit is. Gazdagok, szépek, tulajdonképpen röhejes problémákkal és megoldásokkal, de megvan a maguk szórakoztató volta.