Fülszöveg: 

Simoda ​kis halászfalu Japánban, a 19. század második felében. A falu szegény lakóinak legfőbb gondja az évenként lecsapó tájfun. Most azonban a történelem vihara is rájuk zúdul. Itt száll partra az amerikai hadiflotta, és az ország megnyitását követeli. Konzulátus nyílik, s az élére az idős vörös óriás, Towsend Harris kerül. Az anyák féltik leányaikat a hús örömeit követelő „idegen ördögöktől”.

A túl szépnek született Okicsi meggondolatlanul a főutcán megy haza a fürdőből, Harris megpillantja, és tűzön-vízen, vőlegényen átgázolva magának követeli. A sógun elfogatja a lányt, aki végül az erőszaknak engedve a konzul ágyasává lesz. Így Japán is előnyösebb feltételeket csikarhat ki Amerikától. A falu lakóit ez legkevésbé sem érdekli. Az ő szemükben Okicsi szajha, az idegen ágyasa.

Az érzékeny Okicsi életét derékba töri, hogy néhány évig a konzul használja, majd hazaköltözésekor mint kidobható szemetet elhajítja. Távozása után becsületesen, önállóan szeretne élni régi nagy szerelmével. Egy nőnek azonban nem bocsátanak meg egykönnyen a férfivilágban, és a múlt szorítása mindennél erősebb.

Szerintem: 

Valamilyen szempontból érdekes volt, de

azt vettem észre magamon, hogy még olvasás közben is kötekszem a kötettel. Két dolog is volt benne, ami nagyon zavart.

Az első a stílusával kapcsolatos. Igaz történet alapján készült, és érezni belőle, hogy Kimura Rei nem teljesen regényt írt. Nagyjából az, de mellette tényként felsorolja, amit Okicsi életéről tudni. Mintha meglett volna a nyers életrajz vázként, amibe közbe bele-beletett egy-egy jelenetet.
Olyan érzés volt, mint azok a tévésorozatok, amelyek félig élőszereplős szórakoztató műsorok, félig meg a kutatók és szakértők által előadott ismeretterjesztés. Most nem esett jól ez a keverés – mindig kizökkentett a történetből, amikor átváltott a regényből krónikát idéző formára.

A másik, az egész megítélés a cselekményben. Már keretként is azt hangsúlyozza a szerző, hogy Okicsi milyen fontos szerepet töltött be a történelemben, és Japánban mennyire tisztelik és őrzik az emlékét. Közben meg arról olvasok, hogy a saját népe mennyire kiközösítette saját korában és mennyire tönkretették az életét. Ez olyan ellentmondásos és visszataszító.
Azzal semmit nem tesznek jóvá, hogy utólag elismerik a nőt. Mire megy vele? Még csak leszármazottai sincsenek, hogy utólag valakinek ez jelentene bármit is. Ez számomra annak volt csak a története, hogy valakit tönkretesznek azért, mert szépnek született. Nyomorult Okicsi bármit tehetett, csak rosszat kapott érte. Azt a két embert is tragikusan elvesztette, akik valóban szerették és jobbá tették az életét. A barátnője, Naoko csak titokban látogathatta, és amikor a szülésbe belehalt, a férje még a temetésre se engedte oda a legjobb barátnőjét. Curumacu szerette, el is vette volna, és Okicsi is szerette – de a közösség ugyanúgy kivetette a férfit, mint a nőt. Pedig csak együtt akartak élni, törvényesen. Tulajdonképpen a közösség ítélte halálra a kapcsolatukat, és vele a férfit is, aki idő előtt meghalt miattuk.

Sajnos azzal is bajom volt, hogy már azt sem értettem, az utókor miért emelné ki ennyire Okicsit. Tulajdonképpen a kormány eladta élettársnak az amerikai követnek, Towsend Harrisnek. Nem volt választása, csak belekényszerítették az egész helyzetbe. Vesztett csak vele – nem elég, hogy elszakították a szerelmétől az esküvő előtt, utána meg a közösség kivetette és megbélyegezte, ráadásként a kormány se tett semmit. Még csak fizetséget sem kapott – ha már az állam striciként eladta, legalább egy koncot dobhattak volna a nőnek, de eladták és meg is feledkeztek róla.

Azzal is lehet a baj, hogy a japán gondolkozás más, mint a nyugati. Nem is tudom, hányszor számoltam azt, hogy mennyire másképpen kellett volna intézni a dolgokat. Ha már a kormány ezt várta a nőtől, prostituálja, akkor valamit kérhetett volna cserébe. Ha nem is a jelenben, hanem későbbre, amikor az amerikai távozik. De nem értettem azt sem, hogy Okicsi, majd később Okicsi és Curumacu miért maradt a szülőhelyükön. Megvetették és bántották csak őket, miért nem költöztek el? Azt fel nem tudom fogni. Miért kellett ott maradniuk szenvedni?

Szomorú és lehangoló az egész, én teljesen mást vettem le belőle, mint amit a keret alapján le kellett volna. Én nem egy dicső történelmi személyt láttam, hanem egy tönkretett nőt, akit kihasználtak és eldobtak.

Történelmi regényként már jobban tudtam értékelni. Részletek vannak a japán falvak életéről, a szokásokról és a 19. századról. Itt hiteles az a történelmi kor és az emberek, amelyek körbeveszik a hősnőt.

Érdekes volt, de engem kiborított ez a könyv. A felépítése, stílusa nem tetszett, a története meg kifejezetten felháborított.