Fülszöveg: 

Imádott kiskedvenceink bújós vagy csintalan viselkedéséért mind rajongunk. Teljes bizalmukat adják nekünk szeretetteli gondoskodásért cserébe. De…. Mi történne, ha az univerzum kifordulna sarkaiból és kisállataink a gazdáinkká válnának? Ha az uralom átkerülne a mancsukba, hogyan reagálnánk mi emberek? Sara egy ilyen világban ébred, ahol a levegőt nyughatatlan energia járja át. Az állatok sem egyszerű állatok már. Találóbb kifejezés volna a „szörny” ezekre az erőteljes lényekre. Mégis a legégetőbb kérdés, hogy hol van a többi ember?

Szerintem: 

A vége alapján sorozatnyitány akar lenni, majd meglátjuk, milyenné válik. Most még

kérdőjeles nekem – volt, ami tetszett benne, más kevésbé.

Maga az alapötlet, hogy a világ mennyivel szélesebb, mint amit mi felfogunk, és hogy egy ember fogságba esik a világ egy más részében, még tetszett is. Van abban valami perverz módon szórakoztató, hogy most az ember a házikedvenc, egy általában farkasnak mondott lény, Wergo kalitkájában.
Ám, van benne egy olyan elindított szál – szerencsére eddig még csak említés szintjén –, ami egy olyan fejlődési utat jelölhet, ami nekem nem tetszene. Vagyis, a lélektársak. Mondhatni szerelmi kapocsként köt össze lényeket, és feszegeti, hogy ez lehet Wergo és Sara között. Hát, nagyon nem tudom elképzelni ezt a lehetséges paranormális románcot: a törékeny emberi lány, meg a kétszer akkora, sárkányszárnyakkal repkedő farkas.

Cselekmény még nem sok van benne – Sara és Wergo találkozása, ahogy próbálják kiismerni a másikat a farkas barlangjában. Szűk a tér, még kevesebb a szereplő. A világ is éppen csak alapozva van – Wergo az alapokat elmondja, de nagyon sok minden lehet még itt. Ezért is nem nagyon tudom, mi lesz ebből. Ez még nagyon az eleje, mondhatni, bármerre el lehet innen indulni.

Inkább érzelmekkel játszik: Wergo kíváncsisága, Sara félelme, ami egyre játékosabb ismerkedéssé válik. Felváltva mondják el a történetet, így mindenki belehozhatja az érzéseit, és a kérdéseit. Mert az olvasóhoz hasonlóan az nekik is akad bőven.
A múltjukról, a jelenről is csak morzsákat kapunk, így igazán azt se tudom, hogy szimpatikusak vagy sem. Ahhoz ez még kevés volt. Más szereplő meg nincs, szóval róluk nem tudok nyilatkozni sem.

A stílusa, ami határozottan nem a fogamra való volt. Sara olyan nyelvezetet kapott, ami inkább illene egy éretlen mai korban nyomuló nőhöz, mint egy rabhoz egy más világban. Nem is tudom, hogy az igénytelen szóhasználat vagy a szlenges, köznyelvinél sokkal lazább szóválasztás fejezné ki találóbban. A lényeg, élőszóban sem szeretem ezt a szerintem igénytelenebb nyelvezetet, írásban még annyira sem díjazom.

Összefoglalva is ennyi: egy nagy kérdőjel. Lehet ebből még sok minden, ha tényleg kap folytatást.

Idézet: 

Ez a nap fura volt. Furcsán fura. Nem tudnám más szavakkal találóbban leírni. Bár átlagosan indult, már ha lehet annak mondani, miközben egy bő négy méteres, sárkányszárnyú vérfarkas otthonában dekkolsz sérülten.