Fülszöveg: 

Az egyetemista Emma egy meglehetősen rosszul alakult nyaralás óta nem utazott sehová és ehhez a fogadalmához három éve tartja magát, amikor is véletlenül, mondhatni önhibáján kívül nyer egy tengerparti társasutazást. Megpróbálja lemondani vagy átruházni, de nem sikerül, ezért az utolsó pillanatban végül mégiscsak felül a repülőre. Emma nem akar a társaság központja lenni, nem szereti, ha mindenki rá figyel, ő csak a háttérbe húzódva kivárná, hogy leteljen a nyaralás.

Azonban a dolgok ezúttal egy kicsit másként alakulnak. Kezdve ott, hogy a szállodában egy váratlan szobatársat kap, a nagyképű és bunkó, média szakos Noelt…

Szerintem: 

Lehet tudni, hogy a Random nem

friss történet. Leiner Laura korábban írta, de nem adták ki, átdolgozta és így jelent meg 2022-ben.
Ez nem von le semmit az értékéből, élvezhető regény így is. Akkor miért emelem ki?

Mert Leiner Laura egyik stíluseleme, hogy a történetei tele vannak popkulturális utalásokkal. Attól függően, hogy a főszereplője milyen téren kocka – zene, filmek, könyvek –, halmozva vannak az utalások, mit fogyaszt éppen vagy mit szeret.
Nincs ez most sem másképp, csak hozzá kell venni, hogy miért pár évesek az utalások. Emma azért nem mai bestsellereket olvas, és azért nem mai filmekre utalnak, mert a megíráskor ment nagyot Dan Brown, akkor fedeztük fel A tetovált lányt, és akkor még a Star Wars előzménytrilógia forgott, nem a sorozatok, mint mostanában.

A történetben is felfedezni vélem az írónő stíluselemeit, kedvelt karaktereit és cselekménydarabkákat.
A legmarkánsabb Noel, vagyis a könyves álompasi. Ahogy minden Leiner-hős, ő a nagybetűs álompasi. Alap, hogy mennyire jól néz ki. Menő a szó minden értelmében. Intelligens, az egyik legjobb a saját köreiben – itt filmes blogot vezet –, és el kell olvadni attól, milyen romantikus, amikor már ott tartanak Emmával. Ilyennek szeretjük ezeket a fiúkat, de attól még tipikus Leiner-alak.

Most is van sok mellékszereplő, akiket jól mozgat az írónő. Én szeretem, hogy bár van két főszereplője, ő érdemben használja a többieket is. 8 ember utazik együtt, plusz a sztár műsorvezető. Mind a 9-en nem, de egy-egy figura megkapja a maga kiemelt jeleneteit. Pala, vagy a kedvencem, az örök optimista Miki. Ő olyan szinten humoros mellékalak, hogy saját történetet is kaphatna, ahogy csetlik-botlik és mindennek annyira tud örülni.

Nem véletlenül hagytam Emmát a végére, a női hőst. Konkrétan azért, mert Leiner női szereplőit szoktam szeretni. A végére Emmát is megkedveltem, de a regény első felében legszívesebben felrúgtam volna a lányt. Ő az a típus, aki megkeseríti magának az életét. Elég csak megnézni a történetét Bencével – az egyiptomi nyaraláson annyira olvasott, hogy fel se tűnt neki, hogy a pasija egyik programról megy a másikra egy másik lánnyal. Könyörgöm, minek elmenni Egyiptomba azért, hogy végig olvasson? Mondom ezt úgy, hogy én is könyvekkel megyek nyaralni. De azt a konkrét repülésre/buszozásra és estére tartogatom, nem a konkrét programom az, hogy külföldön olvasok. Ez már felhúzta az agyam, majd sorra jöttek az önkeserítő lépései. Ahogy magányos a tömegben, és nem tud mit kezdeni magával. Mit ne mondjak, az nem kicsit szánalmas.
De aztán bevonódik a társaságba, és ki tud bontakozni. Látszik, mennyire törődik másokkal. Jó barát és szükség esetén feltalálja magát. Meg tudtam kedvelni, de most kellett hozzá idő.

Igazán konfliktus nincs benne, ez egy könnyed nyaralás története szerelmi szállal. Humoros, pihentető.

Leiner jó mesélő, és itt is vitt egyik jelenet a másikhoz. Azzal ugyan szenvedtem kicsit, hogy maga a nyaralás koncepciója nem igazán tetszett. Minek ment ez a csoport együtt, ha semmi közös dolguk nem is volt? Mindenki tényleg csak nyaralt – strandolt, bazározott, esetleg kimentek tevegelni vagy a Szaharába. Ha már egy nagy tévés utaztató volt velük, miért nem volt valami keret? Még csak egy stáb sem volt velük, hogy ebből legyen egy kedvcsináló Bárány műsorába. Ez azért fura volt, de túléltem.

Továbbra is a szokott értékek a fontosak – barátság, segítőkészség, szerelem, vállalkozókedv.

Jól szórakoztam ezen a regényen is, a fentebb említett kisebb koccanásokkal.

Idézet: 

-Hát én örülök a szerencsédnek. Te pedig, amiért ennyire jó fej legjobb barátod van, nem mondod le a nyereményt, hanem elmész Tunéziába, mint a nyolcadik utas.
-Az nem a Halál? – néztem rá, aztán a megjegyzésemre az előszoba parkettáján ülve , a falnak vetve a hátunkat mindketten felröhögtünk.