Fülszöveg: 

Miután Griffin „Decker” Davenport, az FBI különleges ügynöke felébred a kómából, kétségbeesetten igyekszik megmenteni az emberkereskedők áldozatául esett gyerekeket. Legutóbbi nyomozása végén, amikor már azt hitte, véget ér a küldetése, és az igazság
győzedelmeskedik, megtudta, hogy nem mindenkit sikerült megmenteni. Csakhogy meglőtték, mielőtt bárkinek is szólhatott volna.

Kate Coppola különleges ügynök nemrég költözött Cincinnatibe. Azt állítja, hogy az előléptetése miatt, ám valójában a fájdalom elől menekül. Megtalálta a felvételeket, amelyeket Decker titkos ügynökként készített, és míg a férfi kórházi ágya mellett virraszt, megpróbálja összeilleszteni a bűntény részleteit – és rájönni, mi az összefüggés a nyomozás és a férfi rejtélyes múltja között.

Amikor a kórházban valaki megpróbálja megölni Deckert, ő és Kate rádöbbennek, hogy nem csak a gyerekek élete a tét, ezért minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy levadásszák a tettest. De minden sötét szegletben veszély leselkedik rájuk.

Szerintem: 

Talán azzal kezdem, miért rontotta az élményem, hogy ez egy

nagy, összefüggő sorozat része. Ahhoz elég ritkán jönnek ki a részek, hogy emlékezzek, melyikben pontosan milyen bűnügy volt, és mi maradt nyitva.
Mert ebben a sorozatban bizony vannak átívelések – nem csak abban, hogy a szereplők egymás barátai és rokonai. A magánéleti szálakat lehet legkönnyebben felidézni, ahogy jönnek vissza a szereplők és vannak kis utalások. De egy egész nagy bűnszervezet részeit, amelyek hol nagyobb, hol kisebb mértékben kapcsolódnak?
Mondhatnám úgy is, nekem jól jött volna egy Ez történt korábban az elején.

Erre a részre ez fokozottabban igaz – mert a két főszereplő már az előző részben összetalálkozott, egy olyan ügyön dolgoztak, amely majd ide vezet. Nem lehet nyugodt szívvel állítani, hogy Decker és Kate története teljesen megáll a maga lábán, hiába van ebben a nyomozásuk és a szerelmi kapcsolat nagyon nagy része is. Bár lehet, hogy csak azért fájtak annyira a hiányzó részek, mert töredékesek voltak az emlékeim korábbról. Azt talán kevésbé zavarja, aki nem olvasta. Nem tudom.

Tisztán szerelmi történetnek nem szerettem. Nyilvánvaló, hogy ez a két ember egymásra fog találni és a fizikai vonzalom is megvan kezdettől. Csak arra kell idő, hogy megnyíljanak és elmeséljék egymásnak, milyen sebeket cipelnek a múltból. Decker egy bántalmazó és gyerekeit áruba bocsátó anya fia volt, míg Kate élete első nagy szerelmét, a férjét vesztette el betegség miatt, amire a sógora, egykori legjobb barátja még rátett egy öngyilkossággal. Az, ahogy szembenéznek a démonjaikkal és elkezdenek beszélni, a jobb része. Abban vannak kifejezetten drámai pillanatok – a szerelmi száluk túl kiszámítható ehhez képest. Plusz, húzva is van, rejtélyként, hogy miért ilyen emberek, milyen terhet cipelnek. A kötet nagyját át kell rágni, hogy megtudjuk, mi történt velük korábban.

Tisztán kriminek se szerettem. Kate és Decker lassan haladnak előre, és nincs meg a nyomozás hajszája, izgalma sem. Gyakran a lelki gyötrődésük is lassító elemként éltem meg. A végére gyorsul be, és lesz izgalmasabb, de azt nem a rendőri munka javára írnám.
Mert a kriminek van egy másik fele is, a jobban sikerült. Mallory is saját fejezeteket kap, aki egy pedofil és gyerekkereskedő pornófilmes kvázi házi rabszolgája. Olvashatjuk, ő hogyan próbál küzdeni és miért, milyen lelki sérüléseket szenvedett el, mivel törték meg. Az, ahogy az ő ideje fogy, ahogy ő akar másokat megmenteni, az a feszültséggel teli, mozgalmasabb rész, ha Mallory csak nagyon óvatosan is tehet bármit. Nélküle egészen más vége lenne ennek a történetnek.

Bőven van benne sokkoló és kemény rész, amiket a szerelmi történet ellensúlyoz. Így igazán nem románc, de nem is fajsúlyos krimi. A kettő ötvözete.

A szereplők nagyja fekete-fehér. Valaki vagy a jó harcosa és küzd a pedofilok és gyerekkereskedők ellen, vagy azok közé tartozik. Így a konfliktusrendszer is egyszerű: bántod a gyerekeket vagy sem.
A lelki sebeket és elszenvedett traumákat használja arra Rose, hogy valami mélységet és történetet adjon a szereplőinek, mert különben csak szép rendőrök és nyomozók lennének, akik egymásba szeretnek, miközben ügyeket oldanak meg.

Abban érezni, hogy női szerző van, hogy mennyire fontosak és alaposan meg vannak írva az érzelmek. Ennek van előnye, hiszen minden kiemelt szereplő világát mélyen megismerhetjük és érthetjük. Viszont, a cselekményt lassítja, és ilyen regényvastagság mellett ez már nekem sok érzelem volt. Jobban tetszett volna, ha a krimi pörgősebb, izgalmasabb és nem csak a végére.

Bőven olvastam már jobb részt a sorozatban, de ezt is többre értékeltem volna, ha nem kell a korábban történtek miatt törnöm a fejem. Ezek azért hosszú regények ahhoz, hogy minden új résznél újraolvassam a korábbiakat.

Idézet:

– Szép ütés volt azzal a bottal, Decker. Igazi Kung Fu Panda-akció volt.
Az adrenalin szétáradt az ereiben, és szinte beleszédült.
– Az tuti nem – mondta sértődötten. – Esetleg Bruce Lee. Vagy talán Jackie Chan. De semmi panda, kérlek, főleg nem rajzolt.
– Hé, a pandák vagányak, Decker! Egyben bekapják az arcod.