Fülszöveg: 

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.
A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.
De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?
Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Szerintem: 

Mivel ezek az álkapcsolatos, milliárdos románcok

nem éppen a kedvenceim, gondban is vagyok vele, hogy eleve esélyt sem adtam a könyvnek, vagy tényleg nem az igazi a regény. Az biztos, hogy én nem élveztem, de ezeket ritkán szoktam.

Szokás szerint, nekem kevés benne a cselekmény. Ki van hegyezve arra, hogy Petúnia, nem bocs: Begonia és Hayes miképpen jönnek össze. Egy kis érzelmi húzás, némi szex és happy end a végére.
Semmit nem találtam benne, amivel kiemelkedne a millió meg egy hasonló közül. Amire meg emlékszem, arra bár ne.

Valahol tudom, hogy sok minden, ami bosszantott benne, más humorérzékkel akár vicces is lehetne. Nekem viszont sok, taszító vagy eltúlzott volt, és a komédia helyett paródia jellegű lett a történet. A paródiát meg nem szeretem.
Már a hősnő neve kiborított, ami rossz első benyomás. Ugyan azt tudom mondani, nem az ember és a regényhős tehet a nevéről, de akkor is. Begonia – egyből az ugrott be, hogy ezzel kifigurázza a virágneveket.
Aztán, ahogy a két szereplő megismerkedik. Most komolyan: intim gyantázás közben nyit rá a férfi a nőre, majd szerencsétlen még nyitott köntösben is mutatkozik? Nem elég szerencsétlennek a neve, még annyira szerencsétlen is, mint egy ZS-komédia huszadrangú mellékszereplője.

Nem tetszett, ahogy a fél baráti kör a férfi színész testvérére csorgatja a nyálát.
Nem tetszett, ahogy Hayes azért akar kamukapcsolatot, mert fárasztja a felhajtás azzal, hogy mivel facér és milliárdos, a sajtó és az anyja is össze akarja hozni valakivel. El van túlozva, hogy ennyi körötte a felhajtás. Pláne, hogy eleve a világ színpadán mutatkozó gazdag családban nőtt fel, hozzá kellett volna már rég szoknia a rivaldafényhez.

Megvannak a szereplők saját vonásai is, de a legtöbb fáraszt.
Nem éreztem a kémiát a két főszereplő között.
Begoniáról csak az jut eszembe, hogy egy rakás szerencsétlenség a nő.
Nincs igazi konfliktus sem. Követi az álkapcsolatos történetek és a romantikusok unalomig ismételt kliséit, és sok elemét nagyon nem tudom elhinni.

Talán előbb meg kellett volna írnom az értékelést róla, mert most nehezemre esik megtalálni benne, ami jó. Az maradt meg, ami nagyon nem tetszett vagy egyenesen bosszantott.
Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy van, akinek a humorába passzol és az jókat mosolyog rajta, de én nem ez a típus vagyok.