Fülszöveg: 

A ​szerelem az egyetlen, amit nem lehet ellopni…
Nessa Griffin magányos életet él. Túlságosan is együttérző és gyengéd az alvilági üzleteléshez, amelyben felnőtt, ezért nincs pozíciója a családja maffiabirodalmában. Nehezen tud érvényesülni otthon és az erősen versengő tánckarban sem, amelynek tagja.
Mikolaj Wilk a legádázabb gengszter Chicagóban, akit hajt a bosszúvágy. Örökbefogadó apja, aki Varsóban megmentette őt az utcára kerüléstől, Griffinék miatt lelte halálát.
Hogy bosszút álljon, Mikolaj elrabolja Nessát, és omladozó, kísérteties palotájában tartja fogva. Lehet, hogy ő nem érdemli meg, hogy megfizessen a családja bűneiért, de ebben a világban a farkasok bekebelezik a bárányokat, függetlenül attól, milyen ártatlanok.
Ám Mikolaj – miközben azt tervezgeti, hogyan pusztítson el mindent, ami a Griffin család számára fontos – azon kapja magát, hogy figyelmét egyre inkább leköti a foglya, és azt akarja, hogy ez a balerina csak neki táncoljon. Nessa időközben belevész a fogvatartója és közte növekvő feszültségbe, kapcsolatuk pedig új, rémisztő irányt vesz.
Mikolaj a szörny az ő szépségével szemben, de vajon sikerül Nessának megtalálni a benne rejlő férfit…?

Szerintem: 

Nagy meglepetés nincsen. Lark ugyanazt megjátszotta a második regényben, mint amit az első részben is nyújtott.

Vagyis, a kiadás

újfent rajzokkal van feldobva. Teljesen egyezik a stílus és a képek hangulata is. Vagyis, a regényre jellemző erotika ezekben a képekben is megjelenik, de azért nem csúszik át pornóba. Kicsit olyan, mint egy manga vagy a fő vonásokat kiemelő, de azért nem sértő karikatúra. Mivel Miko tele van tetoválással, az még valahol érdekes is, ezek hol mennyire vannak megjelenítve. A végeredmény ilyen szempontból fura is tud lenni – a szinte feketével, tetoválásokkal beborított férfi és a makulátlan, fehér lány elég nagy kontrasztot alkot.

A történet is a két főszereplő románcára épül és minden más csak mellékszál mellette. Annak ellenére, hogy Mikolaj nem csak átvesz egy bűnszervezetet, de elég komoly bosszútervet is összerak és szövetkezik az oroszokkal. Egy pontig, mert természetesen a szerelem miatt majd másképpen alakulnak a dolgok, nem az eredeti terv szerint. Talán kicsit jobban megjelenik ez a bűnvilág, mint Callum és Aida meséjében, de azért ez is inkább erotikus – romantikus.

Ha már a szerelmi szál, itt is egy románc klisé jelenik meg. Vagy, inkább azt írom, hogy ez egy Szépség és Szörnyeteg adaptáció. Annyira nem is titkolja ezt, hogy Nessa eleinte magában Szörnyetegnek hívja Mikót. Tele van a regény a Disney-meséből ismerős jelenettel, csak éppen át van helyezve ebbe a környezetbe. Megvan pl. a tánc a báli ruhában, a lenyűgöző könyvtár és Miko nem farkasoktól, de vérszomjas maffiózóktól azért megmenti a lányt. De az is említhető, mennyi direkt utalás van a történetben erre a mesére vagy az eredetijére, Amor és Psyche is felbukkan említés szintjén. Korrekt átirat különben, ezzel nekem többet is ért, mint a Brutal Prince.

Most sem vagyunk szereplőkkel és jellemekkel elkényeztetve. Ugyan a főszereplő páros körött vannak emberek, de végszavazáson túl nem nagyon tesznek mást. Még a korábbi főszereplők sem.
Mikolaj és Nessa pedig egy-egy gyengeséget küzdenek le együtt, így a szerelem fejleszti őket. Nessa a férfi szemén át, az ő segítségével bontakozik az álmában. A balett a mindene – annyira nem jó táncos, hogy príma lehessen, de koreografálni nagyon tud. Miko majd eléri, hogy ne lopják el a munkáját, lehetőséget kapjon és elinduljon a siker felé. Nessa pedig a férfi szívét nyitja ki, aki érzéketlen gyilkossá lett, amikor a húgát megerőszakolták, majd a szerencsétlen lány öngyilkos lett. Nessa viszont nem irritált, mint Aida korábban. Abban a nőben nem volt jövőkép, de Nessának van. Annak ellenére, hogy a családja mindentől távol tartott, védett hercegnője volt, neki van célja, karrierje, önálló élete – ő nem csak egy függelék a férjének, aminek különben Aidát látom.

Nem változott a nyelvezet sem. Vannak mocskosabb elemek benne, de itt a szereplők kulturális és szociális környezete indokolja ezt.
Szerencsére a cselekmény pörgetve van, és az elrablás történet hoz annyi eseményt be, hogy ne csak arról szóljon, miképpen szeretnek egymásba a főszereplők. Azért az érzelmek erősebbek az akciós elemeknél, de ismétlem magam: erotikus – romantikus a történet, és nem igazi bűnregény vagy thriller.

Egységes a sorozatkép, de talán ez a második történet nekem jobban tetszett. Miko mélyebbről jön, érdekesebb az útja és a Szépség és Szörnyeteg átirat is működik, felismerhető.

Idézet: 

Csak a szenvedély számít! A házasságot megfojtja a közönyösség. A szenvedély tartja életben.