Fülszöveg: 

A Griffin és a Gallos család generációk óta csatározik a chicagói alvilág irányításáért. Rivalizálásuk mindig is egy valóságos puskaporos hordó volt, ám a helyzet akkor válik robbanásközelivé, amikor Aida, a legkisebb és legzabolátlanabb Gallo testvér belóg egy, a Griffin-kúriában rendezett partira, és akarata ellenére óriási kárt okoz. Hogy elejét vegye a totális háborúnak, a lány apja gyorsan feleségül adja őt Callum Griffinhez, az ír maffiavezér legidősebb fiához és örököséhez.
A rideg, ambiciózus és kegyetlen Callum eltökélt szándéka megszelídíteni konok menyecskéjét. Ám Aidát sem kell félteni, mindent megpróbál annak érdekében, hogy Callumnak ártson. Azonban ez egyre nehezebbenk bizonyul, mert Callum túl jóképű…
Aida a szívét egy páncélszekrénybe zárta. Callum bizonyítani akar.
Az irányításért folytatott küzdelembe vajon melyikük bukik bele elsőként?

Szerintem: 

Gyakran leírom, hogy azzal nyer meg magának egy kötet, zsánertől függetlenül, ha van benne egy olyan ötlet, ami miatt megjegyzem. Ha a szerző tud valamit, ami miatt az ő története/könyve emlékezetes lesz.

Sophie Lark Alvilági románcának kezdete valami olyasmivel lepett meg, amire még nem is találok szavakat. Ez egy olyan

erotikus – romantikus regény, amelyben több illusztráció is található. Vagyis, több rajz is helyett kapott benne. Pl. a főszereplő családok arcmásaival szembesülünk már a nyitánynál.
Azt nem mondanám, hogy művésziek. Mi több, mivel ez erotikus regény, nem egyszer intim helyzetben örökíti meg a szereplőket. Azért még nem pornó, de igencsak érdekes ötlet ilyen képeket betenni a könyvbe. Kicsit talán a karikatúrák jutnak róla eszembe, ahogy kinagyítja a szereplők egy-egy külső jegyét: Aida ajkai vagy éppen Callum szemöldöke.
Ha azt nem is tudom mondani, hogy ez új trend kezdete lesz, azért azt meg tudom állapítani, hogy ezért megjegyzem a kötetet.

A cselekmény már ennyire nem tudott lekötni. Egy kényszerházasság története, amelyben két maffiózó család köt békét gyermekeik frigye révén. Ahogy ilyenkor lenni szokott, kapunk egy fordított kapcsolatot: a felek eleinte utálják egymást, de szexuálisan passzolnak. A vágyat követik a beszélgetések, egymás személyét is kezdik megkedvelni a test után, ahogy ismerkednek. Ebből következve a végére egymásba is szeretnek. Az elrendezett frigy igazibb nem is lehetne a végére. A románcok tipikus vége sem marad el: Callum és Aida nagyon boldogok, miközben a lány az első gyereküket várja.
Cselekmény akad közben, mert a családok rivalizálnak, van külső veszély is, és a friss házasok is igyekeznek megkeseríteni a másik életét, legalábbis kezdetben. Így unalmas nem lesz, de igazén le sem kötött, mert a kiemelt és fontos meséje mégiscsak az, hogy ez a két ember miképpen talál egymásra. És abban nincs újítás, maradunk a zsáner mellett. Különben, ahogy lenni szokott, addig szórakoztatóbb, amíg marják és nem csókolják egymást.

Maffia történetnek viszont vérszegény. Ha nem lenne annyiszor kiemelve, hogy miből élnek/éltek a családok, és Aida testvéreinek milyen szerepe van a szervezetben, nem mondanám meg, hogy milyen családok gyerekei és milyen háttérrel szenvelegnek egymás körül a történetben. Inkább csak mondva, mint cselekményben van jelen a bűnvilág. Úgy is fogalmazhatnék, a románc minden téren lenyomja a krimit/thrillert.

A szereplők – egyszerűek. Minimális felépítettség, inkább csak egy-egy jellemzőjük van. A közös pontjuk, hogy többféle módon szexik. Kb. mindkét család fiataljai úgy vannak jellemezve, hogy miképpen vonzók. A babaszépségtől kezdve az érzéki mediterrán vonásokig előfordul sok minden.
Ez még a zsáner miatt elmenne, de nekem lehúzta a történetet, hogy Aida kb. elejétől a végéig az agyamra ment. Egy elkényeztetett kis maffiahercegnő, aki bajt kavar. Mi az ő életcélja? Mert kb. addig jut, és nem is vágyott/vágyik többre, mint Callum kvázi trófeafeleségének a szerepe. Sok-sok kamaszos vonása van, és nagyon fiatal is még a történetben. Inkább egy szenvedélyes fruska, mint nő. Nem tudom komolyan venni és túl gyakran gyerekes is.

A nyelvezet passzol a zsánerhez. Fel nem olvasnám senkinek, de láttam már sokkal rosszabbat is ennél. Nyilván nem egy erotikus maffiaregény írja be magát az emlékezetes szövegek képzeletbeli listámra.

A borítóért különben jár egy pont. A történet ismeretében passzos – jobban is, mint akár a cím. Általában morgok a buta magyarításokért, de itt nem értem, miért nincs semmi fordítás. Azért nem ez Callum beceneve, hogy egyértelmű legyen, miért maradt ez. Kis angoltudással különben rendben van, értjük – feltételezzem, hogy ennyi angolja mindenkinek akad, aki kézbe veszi?

Folytatása még bőven akad, a 2. résznek tetszik is a borítója. Majd kiderül, az a sorozatot feljebb tornázza, vagy ennyire sem fog tetszeni. Ez egyelőre egy átlagos történet, de nem átlagos kivitelben a rajzokkal.

Idézet: 

Milyen unalmas lenne, ha mindannyian úgy tennénk, mintha tökéletesek volnánk!