Fülszöveg:

Üdvözöljük a Középkori történelem világában!
A középkort gyakran úgy utasítják el, mint a sötétség, tudatlanság, vérontás és betegségek korszakát – az úgy nevezett „sötét középkor” választja el a klasszikus ókort a felvilágosodás korától. Ám amíg a háborúzás, az inváziók és a vallási üldöztetés valóban a korszak meghatározó elemei voltak, a középkori történelem egyúttal tele van elszánt felfedezőkkel, forradalmi művészekkel és gondolkodókkal, valamint inspiráló uralkodókkal, akiknek az öröksége máig él. A Középkori történelem könyvében feltárjuk e viharos korszak leglenyűgözőbb történeteit Hódító Vilmos hastingsi csatában aratott győzelmétől a Kasztíliai Izabella által indított kegyetlen spanyol inkvizícióig. Ismerje meg a királyok és királynők, keresztes lovagok és bűnözők, pápák és parasztok históriáit és még sok más történetet…

Szerintem: 

A középkor nem tartozik a

kedvenc korszakaim közé, az utána következő reneszánsz már inkább, de ez a kötet egészen közel tudta hozni a korszakot.

Az első benyomásom az volt, hogy már lapozni is jól esik a kötetet. Mint egy nagyon díszes enciklopédia, képekkel és térképekkel hozza közelebb a témáját. Ez egyfelől dekorál, hiszen festményekkel, művészeti alkotásokkal vagy modern ábrázolásokkal szó szerint színesít. Másrészt, a szöveget megérteni is sokat segít. Mert pl. Oroszlánszívű Richárdot képes vagyok elképzelni, de egy hajítógép felépítését nem. De van kép, magyarázat és így a szöveggel együtt kifejezetten informatív.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy nagyon sok mindent fel tudott ölelni a kiadvány. Van benne egyetemes történelem, bemutatja a korszak legfontosabb történelmi személyiségeit, vagy olyan meghatározó eseményeket, mint a keresztes háborúk vagy az egyházszakadás folyamata. Mellette egyes elemeket játékosan ad át – szinte társasként vezeti le, hogy milyen lehetett a középkorban egy várostrom, vagy a lovaggá válás. Könnyedebb részek is vannak benne, mint a középkori különös esetek és szokások gyűjteménye, amin még mosolyogni is tudtam.

A stílusa viszont nem egységes. Egyes részei kifejezetten jól sikerültek – a játékos részek, például. Amikor eltér a szakszövegtől, mer humoros lenni, fogyaszthatóbb.
Értem, hogy különben miért egy szárazabb, enciklopédikus nyelvezetet követ, de még abban is vannak eltérések. Egyes részek szárazak, és nehezen rágtam át magam rajtuk. Pl. Oroszlánszívű szentföldi hadjáratai, míg mások olvasmányosak tudtak maradni.
Bár, ha belegondolok leginkább a csatákon és háborús eseménysorokon akadtam fenn, amiket nem regény formátumban nem is nagyon lehet másként írni. Inkább azt írom, ez a téma kevessé érdekel, és a szárazabb stílusával nehezebben olvastam.

Sok jó ötlet van benne, amivel a szöveg fel van dobva. A beékelések, a bő grafika, a témákra osztás.
Bár, ez utóbbi azért nem tökéletes. Mivel témák szerint haladunk, néha az időrend sérül. Az olyan fura tudott lenni, amikor már szinte a reneszánszban járunk, aztán egy fejezetváltással visszalépünk az időben akár pár száz évet is. A koncepciót értem, élvezhető így is, de nem estek jól az ilyen nagy ugrások.

Mindennel együtt ez egy informatív, szép kiadvány, én kedveltem.