Fülszöveg: 

Anglia, 1648. Angliában polgárháború dúl a királypártiak és a parlamentet támogatók között. A küzdelem a királyság minden sarkába, még a távoli déli területek lápos partjaihoz is elér. Veszélyes idők járnak. Főként egy olyan asszony számára, aki más, mint a többiek…
Alinor, a helyi füvesasszony leszármazottja Szentiván-éjkor ellátogat a templomkertbe, hogy a telihold fényében találkozhasson eltűnt férjének szellemével. Ha a kísértet megjelenne, Alinor legalább biztos lehetne abban, hogy a férfi meghalt, kijelenthetné, hogy megözvegyült, s így szabadnak mondhatná magát.
Alinor azonban nem szellemmel, hanem egy titkos küldetésen lévő, előkelő férfival találkozik, aki a segítségére szorul. Az asszony úgy dönt, segít neki, hogy átjusson a veszélyes lápvidéken, ám ezzel halálos veszedelembe sodorja magát. Egy nő, aki ismeri a gyógynövényeket, akinek sok irigye van, s aki másként gondolkodik, mint ahogy az asszonyoktól elvárható, a legkevésbé sincs biztonságban, amikor bárkire könnyen rásütik a boszorkányság bélyegét.

Szerintem: 

El tudok vitázni magammal, hogy

tetszett vagy sem ez a regény. Kicsit úgy vagyok vele, hogy minden téren találok benne valamit, ami tetszett, de egy olyat is, ami nagyon tudott zavarni.

Maga a cselekmény: nekem kevés. Az oldalszámhoz képest nem sok minden történik benne, azoknak a jelentős része is inkább szerelmi téma. Sok minden marad a háttérben is. Nem véletlenül, hiszen a főszereplők, Alinor családja még csak nem is nemesek, a megélhetését küzdő szegények. Csak azért nem parasztok, mert nem földet művelnek, de a polgártól is messze vannak. Hogy is lehetne közük Anglia sorsát érintő eseményekhez?
Ugyanakkor van benne egy nagyon hangulatos korrajz. A vidék élete, és a női szemszög pompásan meg van írva. Az, ahogy az emberek egymáson vezetik le a feszültség, és a babonák milyen könnyen táptalajra lelnek. A korszak is olyan, hogy az emberek hajlamosak a bajaikért külső erőt vádolni, és olyan könnyű is az irigységet gyűlöletbe fordítani egy olyan váddal, mint a boszorkányság. Pont Alinor kapcsán látni, hogy csak azért, mert szép volt és eltartotta a gyerekeit, már neki is esnek. Noha az asszony mindig nagyon vigyázott arra, hogy mindenkivel kedves és rendes legyen, tudta, milyen könnyen tönkretehetnék. Nem véletlenül olvassa a lánya, Alys is a fejére, hogy mennyire szolgaként viselkedik, és mindenkinek hagyja eltiporni magát. Volt más választása?

A szereplők: a női alakok kidolgozottak. Alinor és Alys élnek a lapokon, szépen fel van építve, mit és miért tesznek, mit éreznek közben. Mindketten saját jogon erős, kitartó asszonyok. Alys talán koraérett is, 13-14 évesen megszervezi a társadalmilag feljebb vezető házasságát, ráadásul olyan fiúval, akivel szerelmesek is egymásba. Mindketten más utat választanak: Alinor meghúzza magát, csendes és visszafogott, rejtőzik. Némán küzd, és az emberek jóindulatára alapoz. Alys a becsvágyóbb, ő még feljebb akar jutni. Mindketten boldogságra vágynak, de Alinor beérné a csendes szegénységgel is, ami a lányának nem kell.
Mellettük elvesznek a férfiak. James szerepel kicsit többet, de ő nekem hiányos marad. Amikor kiderül, hogy álcában jár és valójában nemes, szülei egyetlen gyermeke, pár dolog a helyére kerül vele kapcsolatban, de így is voltak vele bajaim. Először is, az elején törekvő, a saját urában hívő fiatalember, aki akarata ellenére szeret bele nagyon Alinorba. Tudja, hogy nem lenne szabad, de elcsábul. Még úgy is problémás a történetük, hogy nem tudjuk James titkát. Hiszen a férfi felfedezi, hogy Alinor férje él, csak elmenekült a felesége elől. Vagyis, hívőként hogy ne lenne baja azzal, hogy bigámiát kövessen el? Ez nem az a kor, ahol válnak. Amikor pedig már tudjuk azt is, hogy James kicsoda, érthetetlen, mi járt a fejében. Nemesként hogy nősülhetne ennyire rangon alul? Alinor szó szerint egy vidéki senki. Nem az a kor, amikor szerelemből házasodnak. Lehetne mondani, hogy Angliában volt példa hasonlóan rangon aluli frigyre: pont ez az írónő írt abból is sorozatot. York-ház: Edward király. Szintén egy kétgyerekes, rangban nagyon alatta levő nőt vett el. De az királyi szeszély volt, James meg nem király. Elbukik akkor is, amikor a jellemét próbára tevő helyzet elé kerül. Szimpatikusnak, kedvesnek kezdi Gregory bemutatni, aztán gyengének bizonyul. És nekem nem állt össze, miért így bukik el. Ha annyira a család nevét akarná védeni, már szóba sem jönne Alinor, mint feleség. Nem is értem, miért rosszabb egy háromgyerekes özvegy, mint egy kettőgyerekes. Pláne, hogy ők tudnák, hogy a kicsi az övé. Szerintem minden lényeges dolog, amely közéjük áll, már akkor is fent állt, amikor James még nősülni akart. De hasonlóan elbukik Alys kedvese is, és a lány bizonyul jellemesnek és erősnek.

Történelem: egyszerre a háttérben is, meg nem is. James kapcsán fontos lenne, hogy mi is van az ország vezetésében, de mivel Alinor meg annyira lent van, ő legfeljebb csak hall a dolgokról. Vagy-vagy. Ez a vegyítés, ahogy fontosak is a történelmi események, meg nem is, egyszerűen csak nem jött be. És csak részben kárpótol, hogy a vidéki hangulat, a boszorkányperek hamissága mennyire el lett kapva. (Volt is némi A skarlát betű érzetem, ha azért nem is pont egy lapra illik a kettő.)

Próza: hangulatos, de túlírtnak is éreztem. Sok minden akad benne, amit simán tudtam volna húzni. Több mindenre rá tudom fogni, hogy kell a hangulatkeltéshez, de a cselekményt nem viszi előre. Elsősorban a lelki dolgokra koncentrál, és a két nő lélekrajza jól is sikerült, de egyes elemek ismétlődése zavart. Hasonlóan van megírva sok hasonló jelenet.

Téma: azzal könnyen azonosultam, hogy a nőknek mennyire elnyomott életük volt akkor. Nem is jó belegondolni, hogy az ott ábrázolt kettős mérce mennyire megvan most is, pl. egy becsúszott terhesség esetében. Mintha nem két ember kellett volna hozzá, csak a nő. Vagy, a csoportnyi ember mennyivel butább, mint az egyén. Közben meg nem értem, mire akar mindez kifutni. Mert ez egy sorozat nyitánya, és nem látom, egy nagyobb történet mit akarna elmesélni. Alinor és Alys útra kelnek, csak nem női karriertörténet lesz belőle? Valahogy nem hiszem, ez nem az a kor, ami ezt engedné.

Mindennel együtt érdekel, merre viszi tovább a történetet Gregory. Majd olvasom tovább is, nem gond, hogy ez nem olyan királyné regény, mint amit megszoktam tőle.