Fülszöveg: 

Mallory Quinn bébiszitterként vállal munkát Ted és Caroline Maxwellnél, az ötéves fiukra, Teddyre kell vigyáznia. Mallory repes az örömtől. Őszintén kötődik Teddyhez, az aranyos, félénk kisfiúhoz, aki nem tud meglenni a vázlatfüzete és a ceruzája nélkül. Ám egy napon a szokásos fák, nyuszik, léghajók helyett valami mást rajzol: egy férfi egy nő élettelen testét vonszolja az erdőben.

Teddy rajzai egyre baljóslatúbbá válnak, miközben a pálcikafigurák realista emberalakokká válnak, amelyek messze meghaladják egy ötéves gyermek képességeit. Mallory egyre inkább gyanakodni kezd. Talán valamilyen természetfeletti erő próbál meg Teddy rajzain keresztül üzenni egy múltbeli megoldatlan bűntényről? Tisztában van vele, mekkora őrültségnek tűnik mindez, mégis nekilát, hogy megfejtse a képek jelentését, és megmentse Teddyt, mielőtt túl késő lenne.

Szerintem: 

Ritkán fordul elő, de most azon kattogott az agyam, hogy mennyire lett volna más élmény

angolul olvasni ezt a könyvet. Magyart nem ismerve. De ezt maximum képzeleghetem.

Mert a történetben van egy szereplő, akit Anyának hívnak. Az egyik főbb szereplő, Teddy képzeletbeli barátja. Még olyan mondat is van, ahol Caroline, mint az anya és Anya kerülnek össze. Már akkor azon morogtam, hogy mennyire idegesítő ez így, és miért nem zavarja az asszonyt, hogy a gyereke Anyának hív egy kitalált alakot – vagy szellemet, ki minek gondolja az elején. Ugyan később rá van utalva, hogy az orosz keresztnévre gondoltak ők, de az meg nekem Ánya lenne, nem Anya. Szóval, magyar olvasóként nagyon nem volt szerencsés ez az Anya név. Pláne, ha a végére értünk a történetnek, és megértettük, miért ez a név.

Pedig, jól húzza a szerző a rejtéllyel az idegeket. Mi az a jelenlét, és mit akar elmesélni? Mallory elkezdi beleásni magát, és abban még új ötlet is volt, miképpen igyekszik rájönni, ki Anya és mit akar közölni. Jó a szeánsz, jók a gyerek rajzaival kapcsolatos nyomozások, de a csavarok is ügyesen lettek elhelyezve. A kedvencem az volt, amikor Mallory barátja lenyomozza Annie Barrettet és át kell értékelni mindent, amit addig tudni véltünk.

Megvan a regénynek a dinamikája. Talán a rejtély lassítva van Mallory történetével, a múltjával és a Maxwell családba való beilleszkedésével, de még jól is estek a kitérők. Alátámasztotta, miért nem tudja elengedni a történetet, és még fenyegetőbbnek tűnik az idill mellett a Teddy körüli misztikus szál.
Talán csak az ijesztőt nem mondanám rá – lehet érteni, miért horror is a könyv, de szerintem ma már ez ingerküszöb alatti. Egy kis szellemi jelenlét és megszállás, egy megírt gyilkosság kevés ahhoz, hogy megrémüljek.

Az egész történet ismeretében tetszik, ahogy Rekulak felépítette a szereplőket. Már menet közben érdemes figyelni a kiugró elemekre, mert lesz jelentősége és a vége ismeretében aláhúzza, hogy ki milyen igazából és mit rejtett álarc alá. Ted pl. kimagyarázza, miért aludt Mallory ágyában egy otthoni veszekedést követően, de ha hozzáadjuk, ami a házaspár szexuális életéről kiderül, máris előre sejteti, amit a végén próbál megjátszani a férfi. Vagyis, az tetszett benne, hogy milyen álarcokat hordanak, és amikor azok lehullanak, hogy lehet a ráutaló elemeket felismerni, vagy éppen azok hogyan utaltak előre. Teddy különcségei is ebbe a kategóriába esnek – pl. a ruháival kapcsolatos különcsége.

Mallory szimpatikus hősnő volt, aki már átesett a nagy személyiségfejlődésen. Már nem drogos, építi újra az életét. Vannak hozott terhei, bűntudata, de jó úton halad. Jószándékú, kedves lány, akinek lehetett szorítani akár a nyomozás, akár a szerelmi élete terén.
A konfliktusok középpontjába is őt raknám, mert az hoz mindent mozgásba, hogy ő keresi az igazat és a titkok mögötti igazságot. Ha nem is tudni az elejétől, de ez osztja majd a szereplőket két oldalra. Akik segítik, és akik meg akarják tartani a titkokat.

Hangulatos könyv is. Az atmoszférát, a misztikumot ugyan sűrűn megtörik a lány magánéleti fejezetei, a családi idillek, de a történet szempontjából ezekben is láttam értelmet. Vannak érzelmes részei, de nem a szereplők lelki, belső élete a meghatározó. Ez még az a mennyiség, amit elbírt a történet. Tényleg az a legnagyobb bajom, hogy pont magyarul kell tudni, hogy a nagy csavart megértsük.

Lekötött, meg tudott lepni, volt benne ötlet. Filmként is működne, borzongatni is tudott, nyomozgattak is és erős a csavar.