Fülszöveg: 

Howard Wallace a saját magánnyomozói szabályai szerint él. Ő aztán tudja, hogyan induljon ki abból, amije van: ballonkabát helyett fürdőköpeny, összetákolt iroda az iskola hátsó kertjében, barátja pedig egy szál sem. Amikor egy diáktársa megbízza egy zsarolási ügy felderítésével, azonnal elvállalja a megbízást, sőt még az új lányt, Ivy Masont is maga mellé veszi. Mire Howard rájön, hogy Ivy nem csak segéderőként hasznos, de barátnak sem olyan rossz, addigra annyi iskolai szabályt szeg meg, hogy választás elé kerül: elveszíti Ivy barátságát vagy örökre feladja a magánnyomozást.

Szerintem: 

Gyerekként élveztem volna, most már

jobban szeretem krimiből a komolyabbat. De van benne humor, érzékenyítés, kis nyomozás és barátság. Amit az Abszolút Könyvek népszerűsíteni akar, ezzel jól példázza.

Történetünk hőse a különc Howard. Az egy dolog, hogy a fiú apja rendőr és a gyerek lelkesedik a szakmáért. Az már egy másik, hogy detektív filmeket néz és a környéken nyomozóirodát alapít. Iskolatársak, egy-egy üggyel környékbéli felnőttek is megtalálják. Jól jellemzi a gyereket, hogy nyári beadandó fogalmazásnak megfigyelési naplót ad le. Most azonban két dologgal gyűlik meg a baja: az új lány mindenáron be akar mellé társulni. A diáktanács pénztárosának pedig eltűnt a csekkfüzete, és valaki nagyon nem akarja, hogy Howard rájöjjön, ki vette el.

Hangulatos, kellemes az egész és nem tűnik paródiának sem, pedig abba könnyű belecsúszni, mert gyerekek a főszereplők és ugyan milyen eszközökkel nyomozhat egy 12 éves? Nos, Howard megfigyel, sokat kérdez, és ebben a bizniszben jól működik a szívességekkel való kerekedés is. Segít az is, hogy nem nagyszabású az eset, olyasmi, amiben el tudom képzelni, hogy nyomozgathat. Ez igaz az indítékra is: egy elhidegült barát akarja visszakapni a barátját, és azt hitte, azzal kap új esélyt, ha megszünteti a közéjük álló plusz elfoglaltságot.

Ugyanakkor nagyon könnyeden, de komolyabb témák is bekerülnek a történetbe.
Izgalmasnak találom a kisvárost, ahova el lett helyezve a cselekmény. Van egy nagyon gazdag család, akik szinte mindenbe belefolytak és igazi hatalmuk van. Az iskolában, az üzletekben, mindenütt ott vannak, és feneketlen zsebbel, könnyed erkölcsökkel bírnak.
Másrészt, Howard különcsége okán a bullying jelensége is nagyító alá kerül. A gyereket rendszeresen zaklatják, megverik vagy elszedik a dolgait. Azt nem mondom, hogy példaértékű a fiú viselkedése - tűr, nem mond semmit senkinek és magában tervel csak bosszút -, de remekül érzékenyít arra, hogy belegondoljunk mindkét fél történetébe. Miért tű Howard, miért nem kér segítséget? Mi jogosít fel más gyereket arra, hogy fizikai erőszakot alkalmazzon a társaival szemben? Még össze is tudom kapcsolni az előző ponttal, mert a zaklatók egy része annak a bizonyos családnak a részei.

Jól ki van találva Howard, aki pont annyira bogaras, hogy egyedi és szerethető legyen. Jószívű, talpraesett és okos kölyök, aki teljesen rá van pörögve a nyomozásra. Ezért van egy ronda kabátja, amibe ballonkabátot képzel bele és egy ősrégi biciklije, Kék, akit valósággal a társaként kezel.
Jópofa, ahogy az új kislány belemegy a játékba, és elkezdenek összebarátkozni.

Jópofa történet, humoros jelenetekkel és kis tanulságokkal megtűzve. Gyerekként nagyon tudtam volna szeretni – azt felnőtt fejjel is sajnálom kicsit, hogy a folytatásai nem jöttek ki, mert kikapcsolódásnak most is elolvasgattam volna.

Idézet: 

A mély zsebeknek megvan az a szokásuk, hogy minden lyukat betömnek, ha arra van szükség.