Fülszöveg: 

„Az erdőben lakunk, vadak vagyunk.” Október az erdőben lakik az apukájával, és ez így van, amióta az eszét tudja. De a tizenegyedik születésnapján minden megváltozik. Apja lezuhan egy fáról, kórházba kerül, Október pedig kénytelen beköltözni az anyukájához Londonba. Hogyan sikerül alkalmazkodnia a nyüzsgő nagyvároshoz, és a maga vadságával megtalálnia a helyét az emberek között? A lélegzetelállító regény minden érzékszervedre hatni fog a csípős októberi reggelekkel, a lobogó tűz illatával, a gumicsizma cuppogásával a sárban!

Szerintem: 

Az első benyomásom

a borító adta, ami egészen csodálatosra sikerült. Madárfóbiám van, szóval az, hogy a rajzolt bagoly ennyire tudott tetszeni, és ennyire hangulatos ez a kép, az én esetemben nagy szó. Nem mondom, hogy a borító volt a kedvencem a kötetben, de a top3-ban igencsak előkelő helyen szerepel.

Az illusztráció egyébként is része a történetnek – egy-egy fejezet végén/elején felbukkan a bagoly motívuma. Ha nem is annyira részleteiben, mint a borítón, de igényesen és szépen kíséri végig a történetet.

Ami egy kislány meséje, akit Októbernek hívnak. Az erdőben él az apjával, magántanuló, alig megy az emberek közé. Az anyjával semmilyen kapcsolatot nem akar tartani, mióta az asszony Londonért elhagyta őket. Meg is lesz belőle a tragédia: a születésnapra érkező anya elől a lány fára mászik, az apja utána, ág törik és Október kénytelen az anyjához költözni.

A történet így tulajdonképpen két részre oszlik: az erdei életre és Londonra. Minden téren sokat kell tanulnia a lánynak – kapcsolatokról, iskoláról, életterekről. Nem lehet azt mondani, hogy nagy kalandjai lennének, de meg kell keresni, ami miatt a városban is tud élni. Rá kell jönnie, hogyan tud az iskolában is megmaradni. Elég különös hobbija lesz különben – a Temzében kotorja az iszapot és vadászik kincsekre.

De nem is a cselekmény a lényeg, hanem az, amit megtanul itt a szabadságról. Október képes lesz a sablonjain túl látni – ő eddig a szabadságot a kinti élet vadságával azonosította. Itt megtanulja, vele az olvasó is, hogy mindenkinek más lehet a szabadsága. Az apjának és neki az erdő, az anyjának a város. Nem is szabad ítéletet mondani felette, mert az igazi az, ha mindenki megtalálja a maga életterét, ahol boldog lehet. Gyerekkönyv, így ezt nem csak sugallja, hanem egy ponton direktbe meg is fogalmazva, ha Balen szerencsére nem is magyarázgatja.

Kevés szereplőt mozgat, és nagyon Október szemszögéből követünk mindent. Van benne egy különleges elem, amit sajnáltam is, hogy Balen rövidre vág. Október megment egy elhagyatott gyöngybagoly fiókát, akit Stignek nevez el. Én akár a madármentést is szívesen olvastam volna, hogyan engedik vissza a vadonba. De Balen elválasztja a két szereplőt, és a városba költöző lány nem viheti a baglyot is magával. Azért megtudjuk, mi lesz vele és hogyan találja meg a szabadságát ő is, de ez nem gyerek és állatának megható meséje.

Személyes, nagyon érzelmes, és szerintem sok múlik azon, hogy mennyire tud az olvasó azonosulni a kislánnyal. Nekem nehezen ment, így közbe szenvedtem is a szöveggel. Túl sok érzelem, kevés esemény. De a célközönségnek kifejező. Átélhető.

Értékeket közvetít, igényes és jól olvasható. Érthető, miért került be a sorozatba.

Idézet: 

Minden embernek és minden dolognak mást jelent vadnak és szabadnak lenni, lehet ez az erdőbe bújás, és lehet ez keringés a városi utcákon.