Fülszöveg: 

Egy ​elzárt amish közösség és a külvilág összecsapása
Dorothy Miller, a fiatal amish lány Sarasotában éli mindennapjait. Bár közösségük visszahúzódik a világi élettől, de nem zárkózik el teljesen.
Gregory Hamilton újabb üzleti tervet készül véghezvinni, nívós éttermet építene a városi amish piac helyén. A hely felvásárlása már folyamatban van, és ezzel az amish közösség tagjai is szembesülnek.
Vajon felveszik a harcot azzal az emberrel, aki tönkre akarja őket tenni, vagy jámbor lélekként beletörődnek a helyzetbe? És mit tesz Dorothy Miller?
Mi történik, ha kezünkbe vehetjük a sorsunk irányítását, de képtelenek vagyunk józanul dönteni, mert a szívünk nem engedi? Mi van, ha olyasvalakibe szeretünk bele, aki egyenesen az ellenségünk?
És van, amikor már hiába a hit, az amish maffia is közbelép, egy igazán különleges ember vezetésével. Végül pedig mindenki szembesül vele, hogy a bűn az ajtajuk előtt áll, és arra vár, hogy beengedjék.

Szerintem: 

Kár, hogy romantikus regény. Ha

kiveszek belőle minden szerelmi szálat, akkor sokkal jobban lekötött, mintha az érzelmi részeket is hozzáadom. De azért nem lepett meg, az írónőtől románcra lehetett számítani, azt is kaptunk.

A történet extrája a környezet, amiben játszódik. A három főszereplő közül ketten, Dorothy és Samuel amishok. Vallásos, technológiától tartózkodó, hagyományosabb élet az övék. Nem egy teljesen elzárkózó közösség tagjai, így Brown meg tudja mutatni, hogy milyen kapcsolatban vannak a modern világgal, illetve milyen kihívásokat jelent az amish élet.
Érdekes különben, hogy ebben is úgy jelenik meg az egyik probléma ezzel az életmóddal, amit és ahogy Linda Castillo is ír a maga sorozatában. Abban a hősnő szakadt ki a közösségéből nemi erőszak miatt, itt Samuel kerül határzónára, mert megmentett egy lányt attól, hogy megerőszakolják.

Pozitív élmény volt, hogy se nem jónak, se nem rossznak nem állítja be ezt az életformát. A szereplőkön keresztül megmutatja, hogy egyesek miért maradnak és tartják be a szigorú szabályokat, illetve, aki távozik, hogyan és miért teszi ezt meg. A családi kötelékek nagyon erősek, egy békésebb és csendesebb életet élnek. Ugyanakkor naivnak hat, ahogy az ügyeik kezelik és ahogy nem vesznek tudomást arról, ami nem fér bele a vallási elveikbe. Mellette, ellene is vannak érvek és nincs ítélkezés.
Igaz, egy dolog bökte a szemem. A rendszer álszentsége. Itt is megvan a nemek közti éles különbségtétel – Dorothy megcsókolta Gregory-t, erre száműzik. Samuel a közösségen belül is viszonyt tart fenn, de a kívülálló Sharonnal is lefekszik, őt mégsem éri semmi. De egy ponton az is ki van fejtve, hogy pl. az amish lányok is sok mindenre kaphatók, csak éppen titokban.

De az a konfliktus, hogy éppen az amish piac helyén nyílna egy nagy bevásárlóközpont, kellően érdekes volt. Városi és amish oldalról is meg van fogva, és téma, hogy melyik hogyan tud fellépni a másik ellen.

Ám sajnos mindent átszíneznek majd a szerelmi szálak, amelyek nem is kicsit mesebeliek. Egyszerűen nem értem, hogy egyes szereplők között honnan van az a nagy szenvedély meg egymáshoz tartozni akarás. Dorothy kifejezetten gyűlöli, amit Gregory képvisel. De elég közelről a kék szemeibe néznie, és már meg is gondolta magát? Beszélgetnek kétszer, nem is hosszan, aztán már csókolóznak, miközben Dorothy arra már másnak a menyasszonya? De különben sem értem, ezt a két embert mi kötné össze. Annyira más a hátterük, az életük, hogy nincs meg a közös pont. Nekem nem jött át, hogy egy 28 éves, sikeres és tanult üzletember mit lát meg egy 18 éves háztartásbeli lányban. Samuel és Sharon legalább a szexuális feszültség megmagyaráz sok mindent, de ott is jócskán el vannak túlozva a dolgok. Sharon tulajdonképpen egyszer beszél Samuellel, jól fel is húzza magát, és bunkó parasztnak tartja a férfit. Viszont, a szeme megakad a csupa izom testén. Amikor visszamegy, egymásnak esnek. És még csak nem is gyűlölet-szex. Egyszerűen nem alapozza se érzelem, se semmi.

Nem tetszett az sem, hogy mennyire erőltetve van a történetben az erotika. Samuel szinte szexmániásnak van megírva, ahogy a helyi szeretője és Sharon között ugrál, közben még eljegyzése is van mással. Nekem nagyon nem hiányzott annak részletes taglalása, hogy melyik nővel hogyan hentereg.

Pedig lennének komolyabb szálak benne, és az is látszik, hogyan és merre fejlődhetnek a szereplők. Valamilyen szinten mindenki csapdában van. Dorothy most kezdi megélni, hogy az amish életmód mit vesz el tőle a neme, de más miatt is. Samuel nagyon nem illik ide, de az anyját képtelen elhagyni, és a sok feszültség teszi olyan dühöngővé, amit nagyon igyekszik elfojtani. Gregory élete meg sikeresnek és gazdagnak tűnik, de érzelmileg szegény. Ő az a saját erőből sikeremberré lett figura, aki most szembesül azzal, hogy ezért mennyi mindent kellett feladni, mennyi minden nincs az életében, és ez nem tetszik neki. Ezek, az ő konfliktusaik viszik előre a regényt – és ezeken keresztül van megfogva az amish és a városi közösség konfliktusa is a piaccal kapcsolatban. Amiért kár, mert az önállóan is működhetne, és túlmutathatna magán, de így csak Gregory szerelmének egyik kivetülése lesz, ahogy alakítja a projektet Dorothy miatt.

Nagyon női, nagyon érzelmi oldalról megfogott, és gyakran trágár is. A maga módján szórakoztató, de még női regényben is vannak ennél igényesebbek.

Női meseként olvasható – arra meg csak sajnálkozva gondolok, hogy kicsit máshova tett hangsúlyokkal mennyivel több lehetne ennél.

Idézet: 

– Állítólag Kleopátra is tejben fürdött.
– Én inkább Caesar lennék. Bocs!