Fülszöveg: 

Dorothy ​Millert, a fiatal amish lányt vétkei miatt Pennsylvaniába száműzik, egy sokkal szigorúbb közösségbe. A lázadó lány nehezen viseli a szabályokat, és nem sejtheti, hogy e helyen maga az ördög és a pokol lakozik.
Mindeközben Gregory Hamilton, az üzletember is szembetalálja magát démonjaival, mégis azon igyekszik, hogy visszahozza a megszokott környezetébe a lányt, akinek összekuszálta az életét.
Samuel Zook, az amish fiú kihágásai miatt végleges kirekesztésre számíthat. Próbál hű maradni az ősei értékrendjéhez, de rá kell jönnie, túl önfejű és heves.
Vajon meddig képesek az emberek álarc mögé bújtatni valós énjüket? Meddig tartható féken az ösztön és a vágy? Legyőzheti a józan ész a szívet és a sóvárgást? Mindhármuknak rá kell döbbenniük, hogy reménytelen háborúba kezdtek önmagukkal, mert „legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír…”

Szerintem: 

Sok újat nem tudok írni a

második részről. Lényegében ugyanazokkal a problémákkal küzdök vele, mint az előző részben is.

Továbbra is a szerelmi téma a meghatározó a regényben. Ki kit szeret, mire lenne képes érte, és hogyan legyenek együtt? A regény konfliktusa minden téren az, hogy a párokat az amish szokások elválasztják. Vagyis, az amish főszereplők kívülállókba szeretnek bele, és még ebben a kötetben sem látják a megoldást. Ugyan Samuel esetében felmerül, még szeretné is, ha kiközösítenék, így maga lehetne és Sharon nyíltan lehetne a párja. Dorothy viszont még csak ott tart, hogy vajon Gregory feladná-e érte a kinti életét és lenne ő is amish. Ez utóbbi különben annyira röhejesen hangzik, hogy nem is tudtam, sajnáljam-e a lányt az ilyen eszmefuttatásokért.

Most is váltogatja a nézőpontot Brown a szereplők között. Próbálja mindhármukat fejleszteni is, ha ezt egy romantikus regénybe illően teszi is. Dorothy felismeri, hogy a bűn lehet szükséges is. Kicsit kopik róla az amish szemellenző, de ennek elég komoly ára volt. Meg kellett, hogy erőszakolják, hogy az őt kimentő fiatalember erőszakosságát tudja értékelni. A saját helyzete, ahogy a környezete reagál a köröttük levő bűnökre, ébreszti rá, hogy mennyire egysíkúan látja a közösség a dolgokat, pedig ennél bonyolultabb minden. Samuel magával néz szembe – mennyire fojtogatja, ahogy élnie kell, és miért tart ki mégis. Kapaszkodik dolgokba, az eljegyzése Dorothyval is ilyen, de már kezdi belátni, mit bír elviselni és mit nem. Gregory esetében a szerelem elveszi az eszét tétel kezd kibontakozni. A profitorientált üzletember kezd önzetlenséget és közösségi érdeket tanulni, bár irritálónak tartom, hogy ennek az egyetlen oka, hogy Dorothy megtetszik neki. Mert ezt szerelemnek hívni…

Igen, az még mindig nagyon böki a csőröm, hogy itt szerelemnek hívnak sok mindent, amit nem tudok annak látni. Sharon és Samuel tulajdonképpen viszonyba bonyolódnak, szexualitáson kívül nincs is köztük semmi. Plusz bonyodalomként a nő egykori legjobb barátnője is Samuelbe szerelmes, amit Sharon komoly akadályként lát maguk előtt. Sokat elmond róla, hogy a vőlegénye miatt negyed ennyit sem gyötrődött. Gregory és Dorothy meg alig voltak egy légtérbe, szinte semmit nem is beszéltek egymással. Ha akármelyiknek beszélnie kellene a másikról, mit mondana? Dögös? Olyan ártatlan? Szép kék a szeme? Annyira mese az egész.

Ami jó benne, az most is amish közösségek és a gondolkodásuk bemutatása. Brown meg tudja ragadni, hogy mi az, ami itt tartja a fiatalokat. A szigorúan vallásos és a némi modern elemet beengedő amish közösségeket hozta be most, és még élesebben látni, hogy melyik utat és miért tudja elfogadni a szerző.
Itt az előzőeknél sokkal hangsúlyosabb, hogy mi a rendszerrel a gond. Barbara szájába is adja, hogy mi lenne az ideális életforma.
Továbbra is érzem az álszentséget is a közösségekben – ahogy Samuel kell a közösségnek, védi őket, miközben megvetik érte, hasonló szerepet tölt be a konzervatívoknál Joshua, Dorothy unokabátyja. Az már eleve azt mutatja, hogy az amish életforma ebben a formában nem illik a világba, hogy hozzájuk hasonló határon álló személyekre van szükség. Az meg, hogy kellenek, és mégis bántják őket, emberileg utálatos. Ha már álszentség – ahogy az amish közösségek a nemi erőszakos eseteket kezelik, legyen az a Samuel által megvédett lány esete, most Dorothy és az unokahúga esete, szintén gyomorforgató. Mérgező környezet, és megfélemlítő is. Nem véletlen, hogy Castillo sorozatában is a hősnő egy ilyen eset miatt hagyta ott amish családját.

Cselekmény van benne, de nem annyi, mint az oldalszám. Annál fontosabb továbbra is a szereplők lelkét bemutatni, és az érzelmeiket fejtegetni. Azért nem unalmas, de lehetett volna jobban is pörgetni.

A szövegezés sem tetszett – gyakran durvább és obszcénebb, mint amit olvasnék. Egyes helyzetekben ok, de itt annál több volt. Azt pedig továbbra is sérelmezem, hogy Samuel szerelmi élete kifejezetten erotikusra van megírva. Annyira kilóg különben a cselekményből, ahogy Sharonnal egymásnak esnek, ha egy légtérbe kerülnek.

Már csak a vége van vissza, és most szerintem tartok egy kis szünetet, mert ez túlzottan női mese ahhoz, hogy még jó pár oldalt végig bírjak olvasni belőle. Lassan már az érdekel benne leginkább, hogy Samuel csikója lesz-e versenyló Gregory befektetésével.