Fülszöveg: 

Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.
Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!
Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.

Szerintem: 

Nem egy sima coming out-történet. Lauren beletett

egy vonalat, ami miatt sokkal bonyolultabb tud lenni az egész. Nem mintha nem akadna tabu nélküle is…

Mert milyen szerelmi történetet kapunk? Van a biszex középiskolás, aki a végzős évben kap egy szexi segédtanárt, aki huszonkettő, ha jól rémlik. Ez már egy tabu: tanár és diák viszonya, ha Sebastian annyira szigorúan véve nem is a tanára. De valamilyen szinten mégis. De, Sebastian ráadásul mormon is. Ez a vallási vonal, ami a szokott kliséken felül áll. A mormonok hite szerint maga az egyneműek közti szerelem nem tiltott, amíg elméleti marad. Amint elcsattan egy csók, fizikai lesz, a meleg már száműzve is van.

Lauren megírja, ahogy ez a két fiatal egyre többet jelent egymásnak, de legalább ennyire érdekli, hogy Sebastian hogyan tud szembenézni magával. Mert Tanner egy végletekig elfogadó családból jön, ő már biztosan és pontosan tudja, kicsoda ő. Ő elfogadta magát, ha nem is veri nagydobra, hogy a helyi közösség ne bántsa. Seb viszont a mormon püspök fiaként teljes öntagadásban van, imádkozik, hogy változzanak meg az érzései.
Így nagyon erős a könyv lélektanban. Mivel én a cselekményt szeretem jobban, nekem sok is volt. Amikor már huszadszára mondogatja Sebastian, hogy ő nem meleg, pedig az, már fárasztó. Cserébe jutnak olyan emberi pillanatok és hibák, mint amikor a sebzett Tanner Autumn karjaiban köt ki.

A másik vonal, az a kurzus, amin Seb tanárként van jelen. Kreatív írás. Tanner a saját történetüket regényesíti meg, így a fiúk könyve a címből duplán igaz lesz. Ez Tanner és Sebastian könyve, de azé a könyvé is, ami íródik a cselekményben, ami szintén egy fiús könyv. Ez a kisebb jelentőségű cselekményszál, és nincsenek is olyan bennfentes történetei, mint egy Musso-könyvnek. Maximum a cselekmény vezetésről beszélnek kicsit, de az sem jellemző. Tanner nagyon könnyeden ír.

Egy-egy fontosabb mellékszereplő akad benne, Autumn kapja a legnagyobb teret. De ők egy-egy nagyon jellemző vonással bírnak és ennyi. Tanner anyja nagyon elfogadó, míg a püspök nagyon egyirányú. Jó, hogy vannak, de nincsen annyi súlyuk, hogy ellenpontozni tudják a két főszereplő egyeduralmát a cselekményben.

Végül, a vége. Szerintem Lauren megírta a tökéletes véget: Tanner elmegy egyetemre, Autumn jó barátja marad. Sebastian pedig elolvassa Tanner könyvét, és mélyen magába néz, majd a szüleivel is leül beszélgetni. Ha itt van vége, annak lett volna súlya.
De kapunk még egy záró fejezetet, amiben Seb Tanner után megy. A happy end kényszere nem tett jót – így szerelmi történetté degradálja, pedig volt ebben fontosabb is. Nekem ez elvett a történettől.

Nekem nem lopta be magát a szívembe, de egyszer el lehetett olvasni. Van benne plusz, kár, hogy elveszi a szerző a végére.