Fülszöveg: 

Dev Deshpande mindig is hitt a tündérmesékben. Így nem csoda, hogy egész karrierjét a megalkotásukra építette, a régóta futó Örökkön Örökké című társkereső valóságshow keretei között. A franchise történetének legsikeresebb producereként Dev mindig megírja a tökéletes szerelmi történetet a versenyzői számára, bár a saját szerelmi élete a katasztrófával egyenlő. De aztán a show következő sztárja a techvilág kegyvesztett csodagyereke, Charlie Winshaw lesz. Charlie messze nem az a romantikus Szőke Herceg, akire az Örökkön Örökké számított. Nem hisz az igaz szerelemben, és csak végső kísérletként vállalta a műsort, hogy helyreállítsa az imidzsét. A kamerák előtt merev, szorongó szerencsétlenség, akinek fogalma sincs, hogyan randizzon húsz nővel az ország szeme láttára. A színfalak mögött rideg, esetlen és érzelmileg bezárkózott Miközben Dev azon küszködik, hogy Charlie összemelegedjen a versenyzőkkel egy szédületes, világ körüli turné során, a két férfi kezd megnyílni egymás előtt, és Charlie rájön, hogy Devvel sokkal jobb közöttük a kémia, mint bármelyik női partnerével. De még a valóságshow-k is forgatókönyv szerint történnek, és ahhoz, hogy megtalálják az utat a boldog befejezéshez, el kell gondolkodniuk azon, kinek a szerelmi történetét is mesélik el.

Szerintem: 

Ez az a regény, amit csodálom, hogy a Netflix még nem kezdett el filmesíteni. Akár sorozatként, akár romantikus komédiaként annyira a profilba vág náluk, hogy

az valami egészen elképesztő. A Sex Education szokott megviselni, hogy mennyire az LMBTQ lett a norma, és a sima heteroszexuálisok a ritkák. Nos, most regénynél, a Sármháborúnál volt ilyen érzetem.

Nincs egyetlen fontosabb szereplő sem, aki ne lenne valamilyen betű a szivárvány zászlón. Mert az egy dolog, hogy a főszereplők melegek, de a baráti körük is az, és még olyan szereplők is felfedezik, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, akik a regény nagyjában nem voltak azok. Tele van coming out-tal és felismerésekkel, vagy annak tárgyalásával, ki milyen címke alá sorolható be. Volt olyan pont is, amikor komolyan zavarba jöttem attól, hogy milyen irányultságra milyen kifejezéseket nem használnak. Kb. mintha egy új nyelvet ismertem volna meg, amiből pár szót ismerek csak, vagy inkább színkódokat igyekeztem volna verbalizálni.

De írhatnám azt is, hogy ez a regény már átesett a ló másik oldalára. Természetellenes az a túlsúly, amit mutat. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy rasszokban is ilyen sokszínű, tiszta, miért érzem Netflix alapanyagnak… Minden rasszból van szereplő, a főszereplő páros vegyes pár lesz. Még olyan jelenet is van benne, amikor a szereplők maguk jegyzik meg, hogy olyan az összeállításuk, mintha a főnök pipálta volna a rubrikákat: legyen a csapatban meleg, leszbikus, színesbőrű, stb.

Pedig az alap még le is kötött volna. Ahogy egy nagy show kulisszái mögé nézünk, és felfedik, hogy mennyire kamu az egész. Egy szerelmet kereső műsor forgatása zajlik. Charlie a sorozat szőke hercege, aki az igazit keresi. Dev pedig a mellé tett segéd, aki egyben tartja és átsegíti a programokon. A pláne meg az, hogy ők menet közben elkezdenek egymásba szeretni. (Igen, itt is van nagy felismerés. Charlie addig heteroszexuálisnak tartotta magát, szerelmes is volt.) A konfliktus az, hogy lehet-e bármi esélyük, ha szerződésben van, hogy Charlie a show végén köteles egy lányt eljegyezni és legalább egy évig vele maradni. Hogy Dev miképpen terelgeti legalább látszatra az álompárt, miközben maga akarja a szőke herceget.

Lehetett volna komédia és szatíra felé is elvinni. De megmaradt a történet románcnak. Inkább azzal játszanak, hogy melyik fiatalembernek milyen lelki szennyese van, és egymásnak hogyan tudnak segíteni. Még valami, amit nem szeretek. Ne a szerelem legyen mindenre a válasz! Igaz, itt annyiban el van tolva, hogy a szerelem miatt jönnek rá arra, hogy segítséget kell kérniük és nem szőnyeg alá söpörni a nyűgjeiket. Így orvoshoz mennek, dolgoznak magukon – a szerelemért, de legalább nem a szerelem a csodapirula.
Ha már Netflix, még egy szerző, akivel érzem a történetben a rokonságot. Ali Hazelwood tipikus történeteleme a közel aszexuális szereplő, aki egészen addig nem érzett nemi vágyat vagy kielégülést, míg a történetben szembe nem jön vele a Szerelem. Ezt rá tudom húzni Charlie alakjára is, lehetne az ő szereplője is. (Plusz az LMBTQ-elem.)

Szereplők. Cochrun végtelen empátiával írja őket. Aki a jó oldalon áll, annak nincs elég pozitív jelző. Igen, vannak problémáik, amit meg kell oldani, de jó emberek. Álmodozók vagy munkamániások, jó barátok és megbocsátók, sikeresek akarnak lenni abban, amit szeretnek. A másik oldalon meg ott vannak azok, akik kihasználnak másokat és álszentek. A sikerért mindent – emberek. Ezt vetíti ki az üzleti és a show világára is. A mese meg az, hogy itt nyerhetnek a jók.

Kevesebb eltúlzott elemmel jobb lett volna – így viszont már a második valóságshow társkereső regény bukott meg nálam az utóbbi időben. Az sem tetszett sokkal jobban, amikor a duci lány ment a műsorba szerelmet kelteni a hercegbe.

Idézet: 

A szexualitás nem mindig egy egyenes vonal a titkolózástól az előbújásig, nyugodtan adhatsz magadnak időt arra, hogy felfedezd, átgondold és megfogalmazd, hogy pontosan milyen queer vagy, ha ez egyáltalán számít neked.