Fülszöveg: 

Liz Talbot magánnyomozó modern déli szépség: melegszívű, jó hírű és Sig 9 pisztolyát mindig a táskájában hordja. Amikor megölik a nagymamáját, Liz hanyatt-homlok rohan vissza Dél-Karolina szigetére az otthonába, hogy megtalálja a gyilkosát.

Rendőrfőnök bátyja kizárja a nyomozásból, ezért saját kezébe veszi az ügyet, ráadásul feltűnik a régen meghalt legjobb barátnője is, ami tovább bonyolítja a dolgokat. A család halálos veszélyben van, így Liznek többre lesz szüksége, mint az esze és a szépsége, hogy biztonságban tudhassa őket. Elindul az alvilági nyomok után, hogy elkapjon egy pszichopatát, mielőtt az kapja el őt.

Szerintem: 

Igyekeztem megbarátkozni vele, de

nekem nem tetszett ez a kötet. Fura a szellemet látás benne, a humora távol áll tőlem és a szerelmi szál is idegesített. Kriminek meg éppen csak elmegy.

A hősnő, Liz, akivel már kapásból bajom van. Zavar, mennyire ellentétes a magánéleti szerencsétlenkedése és a szakmai világa. Az tetszett, ahogy ott tudta hagyni a csalfa férjét, és feltalálja magát. Viszont, a szerelmi ügyeiben ennyire vak. Minek megy hozzá Scotthoz, ha másba szerelmes? Tulajdonképpen az jött le ebből a regényből, hogy jó 10-15 éve a fiatalkori szerelme, Michael az igazi neki. Haza is azért nem megy, mert nem bírja mással látni a férfit. Volt akkor bármi esélye a házasságának? Nem. Amikor meg szabad lenne az út, visszakozik és menekül. Akkor már azt sejteti a szerző, hogy lehet, mégsem Michael az igazi. Ő csak a tüske volt a körme alatt, mert az unokatestvére elcsábította tőle. Viszont a volt sógora, Nate… Értem, sorozatban gondolkodott Boyer, és el kell nyújtani, ki mellett találja meg a boldogságot Liz, de ez idegesített ebben a formában. Nem egy harmincas, jól boldoguló nő szerelmi életét meséli, inkább emlékeztet egy kamasz fellángolásaira és csapongására.

Viszont, mellékszereplő van bőven, és azokat érzéssel írja a szerző. Kisvárosi, egyedi alakok, akik egyszerre kapnak egyedi jellemzőket és töltik ki a zsánerfigurák várt jellemét is. Mint pl. Marci, az utált unokatestvér, a tipikus intrikus és szép, de elvetemült vetélytárs. A volt férj, Scott meg a kapzsi üzletember mintapéldánya. De ott vannak mellette a családtagok, jó barátok. Nekem talán a gonosz figurák voltak emlékezetesebbek, de megvan az ellentétpárjuk is végig.

A fő ügy, a konfliktusok magja, hogy ki ölte meg a nagyit. Minden ide lesz majd felfűzve, és bekapcsolódnak az olyan témák is, mint az unokatestvérek harca ugyanazért a fiúért. Bár a megoldás azért nem teljesen ebből a körből jön, de összekapcsolódnak az események. Az még tetszeni is tudott, hogy itt tényleg keresni kell a megoldást, és közben más ügyekre is fény derül.
Liz nem éppen egy mintanyomozó, csajosabb, és a szellemlátás is bekavar. Azt különben nagyon nem értem, miért kellett a történetbe. Felesleges bele ez a paranormális vonal. Néha mintha humoros eszköz lenne, de ez szerintem nem poénos.

Zavart az is, hogy mennyire kedélyes ez a regény. Ahhoz képest, hogy milyen titkaik, magánéleti sérelmeik vannak, és gyilkossági ügyben nyomoznak, kb. mintha egy szappanoperába csöppennénk bele. Ok, könnyed krimi, de szerintem ennek a történetnek ez a színezet nem állt jól.

A borítóra meg nem is mondok semmit. Még mindig nem tudok mit kezdeni vele.

Idézet: 

A szerelem nem olyasmi, amit ki lehet érdemelni, Kate. Azt érezni lehet.