Fülszöveg: 

Finlay Donovan a következő regényét írja nagy küzdelmesen, közben pedig igyekszik a felszínen maradni a két gyerekével egyedülálló anyukaként. A jó hír: továbbra is számíthat Veróra, aki egy személyben a bébiszittere és bizalmasa is, ráadásul a lánya frissen kimúlt aranyhalát leszámítva már jó ideje nem kellett megszabadulnia egyetlen hullától sem.

Ami már nem annyira jó hír: a volt férje, Steven valakinek csúnyán a tyúkszemére lépett, aki ezért szeretne végleg megszabadulni tőle. Bár Stevennek akad rossz tulajdonsága bőven, a gyerekeknek jó apukája, ezért Finlay nem hagyhatja, hogy baja essen. Ezzel azonban buzgó anyukáknak álcázott bérgyilkosok haragját vonja magára, és az orosz maffiával is kényelmetlenül közeli kapcsolatba kerül.

Ráadásul eközben Nick Anthony nyomozó is mindent megtesz, hogy újra Finlay életének része legyen. Aki bár zsarunak nagyon dögös, azonban Finlay néha kénytelen a törvény rosszabbik oldalára átkirándulni, ha nem szeretné, hogy a családja az aranyhaluk sorsára jusson.

Finlay feje felett összecsapnak a hullámok: a regényének leadási határideje vészesen közeleg, és közben az exét is életben kell tartania valahogyan.

Szerintem: 

Finlay visszatért, és Cosimano eltalált egy olyan irányt, ami

szimpatikus is. Hozza azokat az elemeket, amelyek eladták az első kötetet, de vannak új cselekményszálak, ötletek is. Az a világ, de a könyv nem ismételi meg az első kötetet.

Finlay még mindig szerencsétlenkedik, zűrös, és fogtam a fejem, hogy miket meg nem úszik. Biztosan mázlija van azzal, hogy pl. Nicknek tetszik a nő, ezért sok mindent elnéz és megold neki. Elég csak arra gondolni, hogy azt is megúszta, hogy hamis személyazonossággal bement a börtönbe beszélőre. Van benne egy hűha-faktor: ’Már megint mit talált ki ez a két nő?’ Mert nem kell félteni Verót sem, neki is megvannak a dolgai Finlay társaként és szólóban is. Ezek hozzák a humort, a pörgő cselekményt és a nem várt fordulatokat. Amikor el tudom engedni, hogy ez mennyire lehetetlen és nem hihető, kifejezetten jól szórakozom rajta.

Megvan a szórakoztató krimi-vonal is. Az ex-férj, Steven fején vérdíj van, amit ő nem tud. Finlay meg próbálja kinyomozni, ki tör az életére és miért. Nem mintha a csaló, megbízhatatlan férfit féltené: viszont, apának nem rossz és van két közös gyerekük. Ezért aztán indul a nyomozás, kavarás és a káosz. Cosimano hozza az ötleteket: mennek megfigyelésre, bérelnek hackert és betörnek, hullát szállítanak és lehetne még sorolni. Vicces, mozgalmas, ötletes.

Ami viszont zavar, és sajnos ezt is hozta át: a szerelmi háromszög. Én rühellem, így engem kifejezetten zavar, ahogy Finlay két férfi között gyötrődik. Ott van Julian, aki tulajdonképpen a dugópajtija. Összejár vele kavarni, de az életébe nem engedte be. Nem ismeri a gyerekeit, nem is járt nála, még azt is érzem benne, hogy szégyelli, hogy egy jó 10 évvel fiatalabb egyetemistával van viszonya. De a szex jó, és azt élvezi. Ott van Nick, aki viszont az a fix pasi, aki férj alapanyagnak tűnik. Ő remekül kijön a nő gyerekeivel, szereti a családja is, mellette észbontóan néz is ki. Vele talán még inkább megvan a szikra, mint a másik férfival. Csak a sötét titkai miatt ő a veszélyesebb társ. Mit tenne a lelkiismeretes rendőr, ha ismerné Finlay titkait? Innen túl egyértelműnek tűnik, hogy kivel kellene lennie és zavar, hogy el van nyújtva az a történet.
Plusz, kissé a kisördög is a vállamon ül, hogy miért van oda ezért a nőért annyira egy csomó top pasi. Nick és Julian is sikeres, jóképű, megnyerő férfiak. Steven, az ex is olyan férfi, aki lábai elé hullanak a nők. Túlzásnak érzem, hogy ennyire őt akarja mindenki – miért? Nem derült ki számomra. Pláne, hogy van két kisgyereke, ami szerintem szintén nem pasimágnes.

Akkor egy, ami viszont tetszett. Kapunk cselekményszálakat abból, hogy Finlay milyen regényt kezdett el írni. Az kifejezetten jópofa, hogy a vele történtek miképpen ihletik meg, és az egyes cselekményszálak hogyan köszönnek vissza a regényében. Itt is megvan a túlzás elem – még ki sem jött a könyv, az ügynöke már nagy blockbuster film megfilmesítéshez adná el a jogokat. –, de ezen könnyebben átlendültem, mint Finlay szerelmi életén.

Van meglepetés – ki is ElégVolt? – és ezt a történetet zárja, miközben már megvan a beharangozó, milyen üggyel kell folytatnia a nőnek a következő részben. Itt jobban érezni, hogy Cosimano már sorozatban gondolkozik.

Tele van egyedi és mégis jellegzetes alakokkal, és még az is változik menet közben, kit tekinthetünk jó vagy rossz szereplőnek. Sok kisebb konfliktus akad, de a fő egyértelműen az, hogy Finlay hadba lép az ellen, aki megrendelte Steven halálát.

Könnyed, csajos és jópofa most is – könnyed krimi. Csak szerelmi háromszög ne lenne!