Fülszöveg: 

Caroline Wood, aki immár az újságírás mellett egy panziót is vezet, nem tud ülni a fenekén, ha kalandot szimatol. Amikor úgy hiszi, szerelme veszélybe került Indonéziában, Flores szigetén, egy percig sem tétovázik, repülőre száll és elindul, hogy megmentse a férfit, aki mindenkinél fontosabb a számára. Bár nehezére esik, segítséget kér Pierre Duvaltól, a kőgazdag francia médiamogultól, aki úgy tűnik, még mindig gyengéd érzelmeket táplál iránta.

Az apró szigeten működő kávémaffia nem nézi jó szemmel a minden lében kanál szőkeséget. Minden lépését figyelik, útját titkok és furcsa balesetek szegélyezik, de Caroline-t már nemcsak a szerelem hajtja, hanem a rejtély felderítése is. A maffiának fogalma sincs, kivel áll szemben, de sajnos Caro sem tudja, kikkel packázik… A baljós előjelek ellenére beleveti magát a nyomozásba, és csak remélheti, hogy élve kikeveredik belőle…

Szerintem: 

Hogyan lehet visszarángatni egy szereplőt a sorozatba? Erre látunk egy példát, mert

azzal a döntéssel, hogy az előző kötetben Caroline a Balaton mellé költözött és panzió tulaj lett, együtt jár, hogy nem repkedhet a világba ide-oda nyomozgatni és cikket írni. De a sorozat sikeres, kellett egy újabb rész.
Megoldás: kávé vásárlás közben tűnjön el a pasija, és menjen a nő megmenteni!

Erre aztán már minden szokott elem felkerülhetett, jöhetett a sorozat humora és a visszatérő szereplők is. Mivel Flores szigetére csakúgy nem lehet a diktatúra miatt beállítani és nyomozni, Pierre ad megint személyazonosságot. Szokás szerint, újfent a nőtől távol álló dolgot, hogy legyen humor is. Caroline ebben a részben egy magyar operaénekesnőt kell, hogy eljátsszon, akinek a Bánk bán Melindája a nagy szerepe, miközben Caroline botfülű, nem tud énekelni, és a Bánk bánnak is utána kell olvasnia, mi is az. Ez még tetszett is, jópofa volt, pláne, amikor már a szigeten halmozódnak a hazugságok és Caroline kezdi elveszteni a fejét.

Azt nem várom el, hogy komolyan krimi legyen. Van ugyan kis nyomozás, de ez a sorozat sokkal könnyedebb és csajosabb. Caroline szerelmi ügyekkel bíbelődik, vicces helyzetekbe keveredik, és közben lesz meg a megoldás.
Most is fel tudnám róni neki, hogy van, ami hihetetlennek tűnik a cselekményben. Azt még el tudom képzelni, hogy egy ilyen kis sziget ura halálos vadászatokat rendez emberi célponttal. Az már kevésbé hihető, hogy a fényképésznő, akit elkapnak, és hetekig naponta többször is megerőszakolnak, annyira épen kijön ebből a történetből, mint itt. Lerázza magáról az egészet, a végén az egyik megmentőjével még flörtöl is, és folytatja tovább az életét. Az is igaz, hogy a sötétebb részek ebben a kötetben sincsenek benne. Ez csajos krimiként van megírva, ahol a csajos a hangsúlyos szó. Könnyed – ha utólag el is mesélik mások, mit kellett túlélni, el van véve az éle, ahogy a fenti példa is mutatja.

Ha már csajos. Két dolog is akadt, amit nem szerettem, és mindkettő Caroline szerelmi életét érinti. Nagyon nem bírtam, ahogy Pierre megint legyeskedik körötte. Az még vicces, hogy Ádámot simán magyar parasztként emlegeti, az már nem, hogy úgy nyomul a nőre, mintha nem ő lenne házas. Ahogy fel van emlegetve az egykori szikra köztük, nem tetszett. A másik, ahogy Caroline féltékenykedik és gyötrődik magában. Tudom, csajos és az a lélektani, hogy mindent túlragoz és elemez, meg aggódik. Mi van, ha Ádám ráunt? Mi van, ha nem akar a férfi igazán elköteleződni mellette? Nyomorultat elrabolják, meg akarják gyilkolni, a nőnek meg azon kattog az agya, hogy minden rendben van-e közöttük. Hát igen, az ilyesmi miatt szenvedek a chick lit regények egy részével. Nincs baj az érzelmekkel, de amikor valakinek hatalmasat zuhan miatta az IQ-ja, az már irritál.

Van benne kaland, bőven van benne humor, és új szereplő is érkezik. Rose tipikusan olyan figura, akiből majd visszatérő alak lehet. Neki is megvan a maga története, van benne dráma, miközben alapvetően vígjátéki funkciót is betölt.

Azon túl, hogy helyenként nyavalygásban és túlmagyarázásokban sok nekem Caroline, továbbra is olvastatja a szerző stílusa. Könnyed, humoros, kikapcsolódásra nagyon alkalmas.

Különben megint olyan a vége, hogy akár kilépési pont lehetne, de már folytatása is van, több is lesz, vagyis Caroline nem köszönt el végleg most sem.

Idézet: 

Semmire sincs garancia. Se az életre, se a halálra, se a boldogságra. Egyszerűen semmire nincs. Ha viszont nem próbálja meg, akkor esélye sem lesz arra, hogy nyerő pozícióba kerüljön.

Egész életemben hittem abban, hogy emberek egyenlőnek születnek, akkor is, ha egy palotában, és akkor is, ha egy kalyibában látják meg a napvilágot, ezért egyenlő jogok, tisztelet és bánásmód illeti meg őket.

– Horgászatra akarok befizetni – közöltem, habár éreztem, ez milyen hülyén hangzik.
– Horgászatra? Maga? – nézett végig rajtam, majd megvakarta a szakállát. Ekkor jobban megnéztem, és láttam, hogy nem ázsiai az arca, mondjuk, a magasságából sejthettem volna, hogy nem idevalósi.
– Igen. Miért?
– Mert az a férfiak szórakozása.
– Maga hímsoviniszta? – vágtam vissza.
– Hát… – vigyorodott el a férfi. – Az vagyok. De ha fizet, akkor nyomban feminista leszek, és tőlem horgászhat is.