Fülszöveg: 

A farm bajban van.
Az apja adósságokat hagyott hátra.
A főiskolai terepfutó csapata nem teljesít jól.

Will Langstromnak már eleve túl sok a kötelezettsége, a legkevésbé sem hiányzik neki Olivia Finnegan, a frissen igazolt, gyönyörű, de problémás diák.

Nagy száj.
Komoly jobbhorog.
És egy titok, ami tönkreteheti.

Olivia önmaga legádázabb ellensége, múltja elől képtelen menekülni, és az utolsó, akitől segítséget kérne, az a nagyképű futóedzője, aki a jelek szerint semmivel sem elégedett.

Will azonban nem hagyja, hogy a lány ellökje magától, és eltökélten meg akarja menteni, miközben minden erejével próbál ellenállni a vonzalomnak, ami mindkettőjük életét tönkreteheti.

Szerintem: 

A borító nem sok jót ígért, de

pillanatok alatt beszippantott a történet. Ugyan azt lehetett előre tudni, mi lesz a vége, de itt izgalmas volt az odáig vezető út.

Köszönhetően annak, hogy sokféle cselekményszál volt a regényben, nem csak Olivia és Will szerelmi története, amiért lehetett izgulni. Hangulatosak lettek a futóversenyek és a csapatépítés. Volt edzés, volt több verseny és mindez egyetemi miliőbe helyezve. Vagyis, egyes csapattársak kedvesek és segítőkészek voltak, míg a fő vetélytárs ott ártott volna, ahol csak tudott.

Olivia múltbéli titkoktól és elfojtásoktól szenvedett, és O'Roark sokáig el tudta húzni, hogy pontosan mi is történt vele korábban és miért fut. Menet közben voltak ötleteim a felbukkanó emlékfoszlányai okán, de ami kiderült… az így is felért egy gyomrossal. Talán a jelenbéli következmények voltak kevesebbek és gyorsan lezongorázottak. Az okát mondjuk értem: ez egy romantikus regény, nem váltott át a végére krimibe.

Ott volt Will családi traumája is, ahogy feladta az álmait, hogy a család mellett legyen. Volt is belőle feszültség, hogy mit tesz meg, mit nem vesz észre az öccse, és hogyan mérgesednek el a viták egyre jobban. Talán még kisebb súlyt kapott a gazdálkodás, mint a krimis hangulat a végén, de azért benne volt és ez is kicsit mássá, érdekesebbé tette a regényt.

Megszerettem mindkét főszereplőt külön, de együtt is. Akkor is, ha pontosan érzem, mennyire 'túl jó, hogy igazi legyen' figura mindkettő. Szexik, fiatalok, tehetségesek. Talán Olivián van egy nyers, cinikus fedőréteg, de ennek is megvan az oka. Az önvédelem. Amint Will kicsit megkapargatja, kiderül, mekkora szíve van, mennyire törődik másokkal és jó lélek ő is, csak sok mindent kellett túlélnie már eddig.
Jól megvannak a pontok is, miért szeretnek egymásba. Megvan a kémia is közöttük, de ez nem egy 'ágyból be és ki' történet. Előbb lesznek barátok, és Will megkapja a tisztesség pontot is. Hiszen a történet elején barátnője van, de amint ráébred, mit érez a másik lány iránt, szakít. Még azelőtt, hogy Oliviával bármit is lépett volna.

De szerettem azért is, mert érdemben szerepelnek más karakterek is mellettük. A csapattársak, Will családja. Dorothy és Brendan is nagyon kedvelhetők. Dorothy az anya, akit mindenki szeretne. Brendan meg humort csempészett a történetbe, ami jól is jött egy-egy komorabb téma után. Lazított a drámán és a tragédiákon.

Különösebben konfliktusokat nem lehet kiemelni belőle. Legalábbis olyasmit, ami egységesen, az egész regényre hatna. Magukban megvannak a problémáik, amiken túl kell lépniük. Will, ahogy a halott apjának posztmortem akar megfelelni. Olivia, aki nem mer emlékezni. Az olyasmik, mint a tanár – diák tabu szerelem, gyorsan megoldhatók, amint rászánják magukat.

Csajos könyv, sok érzelemmel, de itt ellensúlyozza a cselekmény. Ez nem unalmas, nem csak romantikus és jó a húzása. Nem egy örök, irodalmi darab, de a zsánerben ezt nem is vártam.

Összességében nagyon kellemes meglepetés volt. A tucatnyi hasonló között ez a fehér holló, amire emlékezni fogok és szerettem is.