Fülszöveg: 

Jamie Canning sosem jött rá, miért veszítette el a legjobb barátját. Négy évvel ezelőtt a tetovált, nagyszájú, szabályszegő szobatársa minden magyarázat nélkül kizárta őt az életéből. Oké, tizennyolc éves korukban a nyári hokitábor utolsó éjszakáján tényleg furán alakultak köztük a dolgok. Csak egy kis részeg hülyülés volt. Senki sem halt meg.

Ryan Wesley már nagyon megbánta, hogy annak idején belerángatta a nagyon is heteró barátját egy fogadásba, ami próbára tette a barátságukat. Most, hogy az egyetemi csapataik egymás ellen játszanak a nemzeti bajnokságon, végre lesz alkalma bocsánatot kérni. De elég egy pillantást vetnie a srácra, akiért időtlen idők óta odavan, és a fájdalom erősebb, mint valaha.

Jamie régóta vár válaszokra, de ehelyett egy újabb kérdést kell megfejtenie: vajon egy együtt töltött éjszaka tönkretehet egy barátságot? És ha nem, mi a helyzet hat, együtt töltött héttel? Amikor Wesley megjelenik a táborban, hogy egy újabb forró nyáron át együtt edzősködjenek, Jamie-nek sok mindenre rá kell jönnie a régi barátjával kapcsolatban… és magával kapcsolatban is.

Szerintem: 

Nagyon sok rajongója vannak ennek a könyvnek, már

úgy éreztem, ideje nekem is elolvasni. A helyzet meg az, hogy most van egy nagy kérdőjel a fejem felett.

Prűdnek nem tartom magam, de döbbenetesen sok volt nekem ebben a történetben a szexualitás. Annyira, hogy nekem simán eléri a light pornó szintet. Jamie az elején még csajjal is, aztán rengeteget Wes-szel.
Nem az a gond vele, hogy LMBTQ történet, egy heteroszexuális pár történetében is rettentő soknak érezném ezt a mennyiséget. Ez elvileg az összejövésük és a szerelmük története, de inkább csak az ágytornáik krónikája, ha gonosz akarok lenni.

Pedig lenne benne komolyabb téma is: Jamie ebben a történetben jön rá, hogy nem heteroszexuális, mint ahogy eddig gondolta, hanem biszex. Olyan természetesen áll át, hogy az nekem gyorsnak tűnik. Wes kapcsán el van mesélve, milyen nehezen ismerte be még magának is, hogy a fiúkat szereti, kísérletezett lányokkal is, a másik srác meg csettintésre elfogadja, hogy mindkét nem vonzza szexuálisan?
Mondjuk, az már jele lehetett, hogy mennyire nem vette fel, amikor Wes még kamaszkorukban orálisan kielégítette. Öcsém van, és abban biztos vagyok, hogy ő egy barátjának sem engedne ilyesmit.

Itt is azt érzem, ami sok romantikus regénnyel a bajom: nekem a szerelem többről kellene, hogy szóljon, hogy két fél között mennyire jó a szex. Elméletben itt Wes és Jamie legjobb barátok is, de ebből kevés jött le nekem.

Azzal is van némi bajom, hogy kétszereplős a történet. Jamie és Wes van a középpontban végig, és éppen csak kapunk valami cselekményt a kapcsolatuk mellett. Tanítanak egy táborban, eldöntik a karrierjük alakítását, és mégis csak az a fókusz, hogy mit csinálnak szobatársként.

Érzelmileg van egy-egy jobban elkapott része. Ahogy Wes folyamatosan attól tart, hogy Jamie majd továbblép és ő ottmarad törött szívvel és magányosan. Azt szépen megírták a szerzők, hogy már a szüleivel kezdve miért érez így és várja, hogy elhagyják. Ennek jó ellenpontja a Canning család, ha ők csak a végére is lépnek színre.
Hiszen említettem, itt a két srác van a középpontban.

A nyelvezete is trágárabb, mint ami nekem komfortos. Mondjuk, itt van egy dolog, ami miatt jobban el tudom fogadni. Rengeteg benne a szexuális jelenet, és abban a közegben el tudom fogadni, hogy így és nem szépelegve beszéltek. Volt már olyanhoz is szerencsém, az rosszabb.

Különben kerek történet, itt vége is lehetne. De gondolom, a sikeres történeteknek folytatódnia kell. Én egyelőre azt a plusz, ami miatt ennyien szeretik, nem lelem, de zsánerében – erotiksu regény és szerintem nem romantikus – elment.