Fülszöveg: 
Mr. Franklin, a homályos múltú, gazdag farmtulajdonos egy este magához hívja szupermodern birtokának menedzserét, és elmeséli neki, amit mindenki mindig is tudni akart róla. Ez a scifi novella ismét hozza, amit egy Ronil Caine írástól várunk: hasábról-hasábra kibontakozó történet fordulatokkal, izgalmakkal és mondanivalóval. Garantáltan hetekig a fejünkben marad.
Szerintem:
Szinte csak egy
csalimese. A történetet nagyon gyorsan el lehet mesélni: egy rejtélyes, öreg és nagyon gazdag férfi haldoklik. Birtokának intézőjét a végén magához hívatja, és eleséli neki, mi volt a vagyonának titka.
Hosszú a felvezetés, Caine igyekszik nagyon fokozni a várakozást. Az elbeszélő, az intéző sok mindenről mesél, és alapozza a legendát. Hogy lehetett minderre képes Mr. Franklin? Még elméleteket is megoszt, bár saját maga mindig nagyon vigyázott, hogy ne legyen kíváncsi. Talán pont ezért ő lett az, akinek az öreg vallott.
Ami a novella második fele, és a sci-fi. Franklin ugyanis a jövőből jött, egy ottani technikával képes átlépni a téren. Ez alapozta meg a vagyonát, így járhatott minden helyen, ahol csak szeretett volna.
Akár jó poén is lehetne, egy csalivég, de kicsit többet beletett a szerző.
Vagyis, van üzenet. Lefest egy jövőt, ami felé tulajdonképpen haladunk. Figyelmeztet, hogy mit vesz el a túl sok technika. Az emberi kapcsolatok, a közösség és barátság ereje nála az érték. Mondhatnám azt is, hogy eszméltet, hogy becsüljük meg azt, amit a világ nyújtani tud. Az igazi barátokat, utazásokat, kézzel fogható élményeket.
Fura 14 oldalra azt írni, hogy némileg túl van írva, de van egy ilyen érzés bennem. Bizonyára azért, mert a történet nagyja a felvezetés. Ahhoz képest, amilyen hosszan és a rejtélyt ecsetelve kezd, valami nagyobb durranást vártam.
A szövegben bele vannak rejtve élettanácsok, akár kivehetően és idézhetően. Szórakoztató, könnyed, de valami nagyobb pofon, valami igazán meglepő jó jött volna még a végére.
Idézet:
Mindenki emberére akad egyszer, és nem akkor, amikor számít rá.
[…] az utazás a legjobb módja, hogy pusztán az életet magát élvezzük.
