Fülszöveg: 
Maggie Rosenthal munkája során házasságokat szervez, a magánéletben azonban egy független, két lábbal a földön járó nő, akit még egy jóképű, napbarnított bőrű, elegáns öltönyt viselő férfi sem tud egykönnyen elcsábítani. Maggie azért érkezik Sapore di Amoréra, a gyönyörű nyaralószigetre, hogy ügyfelei számára felmérje mint lehetséges helyszínt, nem pedig azért, hogy a sziget tulajdonosával flörtöljön. Azonban a férfi vonzerejének nehéz ellenállni – még az a nő is a hatása alá kerül, aki kategorikusan elutasítja a szerelmet.
Valentino Masini sikeres, lélegzetelállítóan sármos üzletember, aki minden idejét a munkájának szenteli. Álmában sem gondolja, hogy egyszer mindennél jobban fog vágyni a nőre, aki egy nap megjelenik a szigetén és hurrikánként felforgatja az egész életét. Ám mikor már épp elhatározza, hogy maradásra bírja Maggie-t, valaki értésükre adja, hogy a nő jobban teszi, ha eltűnik a szigetről… örökre.
Szerintem:
Sokat kellett várni, hogy Bybee kicsit
változtasson a recepten. Vagyis, ez most nem egy olyan történet, amit eddig olvastunk ebben a sorozatban. Itt nem egy álkapcsolat – valamiféle érdekből kötött esküvő válik az igaz szerelem kapujának.
Ez a történet az előzőből nőtt ki – az ottani hősnő, Judy legjobb barátnője volt Maggie, aki itt már a főszereplő cég alkalmazottja, és le akar tesztelni egy hotelt. Ott aztán van egy sármos tulaj, akinek majd bajba kerül a húga és természetesen Maggie – Val között felcsapnak a lángok.
Miközben jól esett, hogy nem 'álkapcsolatból igazi' klisét kapunk, azért mégsem gyökeresen más a sorozat. A stílusa, a hangulata, a szerelmi szála is mind ismerős lehet korábbról.
Egy nagyon könnyed, limonádé történet ez, amit a kis krimi betét sem tud igazán feldobni. Kényelmes, flörtölős, és sok bestsellerhez képest nagyon visszafogott. Bár, az is igaz, hogy a végére betett gyors lánykérés és esküvő igencsak mesebeli. Villámgyorsan eljutottak a megismerkedéstől arra a pontra.
Ha tévében nézem, valószínűleg a guilty pleasure jelzőt is ráteszem – szép és gazdag emberek luxus környezetben, itt egy magánszigeten levő hotelben lesznek szerelmesek, keverednek kalamajkába.
Erre a kötetre is igaz, hogy a története megáll a saját lábán, de igyekszik a Hétköznapi feleségek világába is belesüppedni. Megjelennek a visszatérő szereplők, itt van a cég, és már a következő rész hőse, Gabi is feltűnik, bajba kerül és bekerül a cégbe is.
Így egyszerre olvasható Maggie – Val történetének, de a sorozat soron következő epizódjának is.
A főszereplők újfent szimpatikus, de nem mélyen ábrázolt alakok. Kevés egyedi vonásuk van – Val nagyon családcentrikus, Maggie céltudatos, jól énekel és asztmás. Kb. ennyivel többet tudok mondani annál, hogy szépek és sikeresek.
De nem is a szereplők adják el a sztorit, hanem a kellemes hangulat, a könnyedsége. Ez pontosan az a romantikus krimi, amit az ember bedob a táskába, aztán bármikor elő tudja kapna vagy eltenni.
Különösebben mondani sem mond semmit, kikapcsolódásra van szánva és nem tanítani akar nekünk valamit, elgondolkoztatni még annyira sem tudna.
Vagyis, zsánerében korrekt, könnyed darab, de valami plusz, amiért igazán szeretném vagy emlékeznék rá, nekem nem volt benne.
Idézet:
Az élet túl rövid ahhoz, hogy azt igyuk, amit nem szeretünk.
