Fülszöveg: 

A kilencvenes évek elején egy kisvárosban találkozik először Kovács Vera és Csenger Bálint. Mohón és szenvedélyesen szeretnek egymásba, de az élet közbeszól. Tizenöt év múlva újra találkoznak a nyüzsgő Budapesten. Bálint felelősségteljes, de magányos orvossá vált, míg Vera pizzafutárként dolgozik.
Vera közel tíz éve szakította meg a kapcsolatot a szüleivel, amikor felbukkan a húga, hogy meghívja az esküvőjére. Vera újra kitárja az ajtaját és a szívét: gyógyulást keres.
Ezen az úton barátokra lel, és visszatér az életébe a szerelem is. Így, Bálinttal egymás kezét fogva próbálják feldolgozni egy régi nyár fájdalmas eseményeit.

Szerintem: 

Regényként korrektnek tartom, egy

érzelmes és csajos kötet. A gond az, hogy olyan szinten nem értem, vagy nem tudom átérezni a hősnő összeomlását, hogy ezért szubjektíven nem nagyon tudtam mit kezdeni vele.

A történet egy második esély története. A hősnő, Vera 15-16 évesen lép elénk. A kisváros hercegkisasszonya, akinek megadatik az a szerelem, ami a lányregényekben fordul elő. De Vera rájön, hogy a szülei között mi zajlik igazán, és minden összeomlik körötte. Elköltözik, és minden szálat elvág. A szerelmével is. Jön az éjszakázás, a drog, és fiatal felnőttként elveszetten, futárként keresi a helyét. Amikor a húga házasodik, megkeresi, hazahívja és a nőnek szembe kell nézni mindazokkal, akiket hátrahagyott a szívével. Érzelmileg fel van építve, mit élt át a nő. Kifejtett, alaposan megírt. Csak éppen egy nagy miértet nem tudok felfogni. Miért kell a szülei helyzete miatt a saját életét ilyen drasztikusan felrúgni? Mi köze a kapcsolatának Bálinttal ahhoz, hogy a szülők házassága nem idilli lánymese? Annyi elvált szülő nevel gyereket, annyi kapcsolatban vannak titkok, Vera végig tudta is, hogy a szülei között már nincs meg az a szerelem, inkább csak a megszokás. Akkor miért töri ennyire meg, hogy az anyja másfelé kacsingat? Miért nyúl droghoz, löki el Bálintot? Talán az a baj, hogy a logikus választ keresem, és nem találom. Ez tisztán érzelmi kérdés, és azzal nem igazán boldogulok.

De a második esélyekkel a történetben, a regény második felével is ezért küzdöttem. A második esély történetek mindig neccesek nekem, mert nem tudom elhinni, hogy évek telnek el, megváltoznak, és könnyen újra lehet kezdeni. Hogy maradna meg ugyanaz a szerelem a szívükben kb. egy évtizeddel később?

A kötet konfliktusa szerintem alapvetően Verában volt. Ő az, aki sebet szerez, nem tudja feldolgozni, elmenekül és mindenkit elmar maga mellől. Magában kell helyretenni a dolgokat, és akkor tud visszatérni az elvesztett kapcsolataihoz, legyen az családi vagy szerelmi. Mert mindenki azon volt, hogy visszahozza őt magukhoz, de Vera nem engedte. Vagyis, nem másokkal volt konfliktusa, leginkább saját magával.
Ez különben nem rossz tanulságnak, és a könyvből ki lehet venni. Magaddal kell jóban lenned, hogy a világgal is jóban lehess. A külső segítség semmit nem jelent, ha a segítségre szoruló nem veszi észre, nem akarja a segítséget.

Vera van nagyon mélyen előttünk, érzelmileg mondhatjuk pőrén. Az ő szemén át látjuk a többieket, de senki nincs olyan mélységgel megírva, mint ő. Tünde, a barátnő a titkával, amit abban a rendszerben nem lehetett kimondani. Még Vera, a legjobb barátn is ellöki, amikor Tünde megvallja, hogy leszbikus. Ő többet érdemelne, jó ember volt sok értelemben, és valami, ami nem rajta múlott, tönkre tudta tenni. Bálint, aki más kamaszként fel kellett nőjön, és végig egy felelősségteljes, érett és komoly alak, már kamaszként is, felnőttként is. Az apa alakja, aki kívülről kemény edző, belü szigorú apa és a felesége megtartásáért küzdő férfi.

Stílusában csajos, lékektani könyv. Nagyon érzelmes, nagyon belső, néha kifejezetten szépen megírva, mélyebb gondolatokkal. Átélős, hol nyersebb, hol lányregényes.

Zsánerében jónak tartom, csak átérezni nem tudom. Sajnos, vagyok ezzel így. A pusztán érzelem vezérelte, heves szereplőkkel és történeteikkel vagyok így, nekem hiányzik a logika mögülük, ha ez eleve ellent is mond annak, hogy a szív és nem az ész vezeti őket.

Idézet:

Márpedig az igazság ilyen. Mindig suttog. Kevesen hallják. Te meghallottad. És fáj. Élve tép szét.

A kisváros titkai: mindenki tudja, csak éppen senki nem beszél róla.