Fülszöveg: 

Amikor azt hiszed, hogy már betéve ismered Őfelsége és alattvalói összes kalandját, érkezik a meglepetés!

A népszerű képregénysorozat második része felér Paj Csa első művének minden komikus és még annál is komikusabb pillanatához. A kötet ismét a művész sajátos illusztrációs stílusában készült. A bővülő szereplőgárda, a még hajmeresztőbb balhék és a macska egyre távolságtartóbb magatartása láttán a Kölyöknek el kell gondolkodnia azon, miért viselkednek a háziállatai úgy (olyan rosszul), ahogy. A Kölyök logikus következtetése: A macskám tényleg utál engem!

Szerintem: 

Az újdonság varázsa talán

már elveszett, de így is egy nagyon helyes és aranyos kötettel lettünk gazdagabbak. Aki kicsit is cica vagy kutyabarát, biztosan talál benne olyat is, amin a gazdiszív olvad, meg olyat is, amin magára ismer.

A szerkezet változatlan – Paj Csa nem egy történetet mesél el. Inkább szemelvényeket kapunk a háztartása életéből. Vannak tényleg csak megállapítások, bölcsességek benne, de egy-egy jelenetet is kapunk. Lehet az apai nyüstölés unokáért vagy éppen az eltűnt kutya keresése. Így remekül alkalmas arra is, hogy lekapjuk a polcról, belelapozzunk, és 1-2 oldal elolvasásával beszerezzük a napi mosoly adagunkat.

Továbbra is szeretem benne, hogy megszemélyesíti az állatokat, szinte emberi karaktert ad nekik, de attól még állatok maradnak. Azt teszik, amit egy macska és kutya tenne. Őfelsége továbbra is vezéregyéniség, aki elvárja a kényeztetést. Buba Baba továbbra is cuki, de legalább aranyos. Érkezik új szereplő is, hiszen egy barát elutazik, és addig hősünknél hagyja a kutyáját. Newton egy újabb személyiség, és meglepően jól be is illeszkedik a másik kettő mellé. Az egyik kedvenc részem is az övé volt – amikor hódolni akar a kutyaszerelem szépségeinek, aztán nagyon nem terem neki babér.

Több szinten humoros a könyv.
A benne levő beszólások jó része úgy van kitalálva, hogy legyen bennük poén is. Most talán a bölcsesség kevesebb is, inkább kikapcsolódást nyújt a kötet.
A második, hogy elég sűrűn kerülnek komikus helyzetbe a szereplők. A hétköznapokba meg tudja mutatni azokat az állati csínyeket, amelyeket ott és akkor megélve bosszantják az embert, de utólag vicces történet lesz belőlük.
Harmadszor, Paj Csa tud röhögni magán. Saját magának is egyfajta karikatúráját adja, és én bírom azt a típust, aki képes erre.

Továbbra is szeretem a formátumot és a rajzokat benne. Van benne nem kevés cuki kép, és jól el vannak kapva a két- és négylábúak jellemzői. Newton meg egy külön szint – az a szívecske a bundáján, kész.

Én egészen rákaptam Őfensége és családja történeteire – ha azért otthon továbbra is a vizslám a kedvenc, megmaradtam kutyásnak! :)

Idézet: 

Az élet olyan, mint egy pamutgombolyag. Bárki belegabalyodhat és hasra eshet benne, még akkor is, ha azt hiszi, már elkapta a fonalat.