Fülszöveg: 

1628-ban járunk. A kis Bess Hawksmith rémülten nézi végig, ahogy anyját boszorkányság miatt felakasztják. Egy titokzatos férfi befogadja és felneveli. Ám Gideon oltalmának hatalmas ára van. Megátkozza a lányt, hogy örökre üldözni fogja. Ugyan már, ki venné ezt komolyan?
1888-at írunk. Dr. Elisabeth Hawkins sebészeti műtétekhez asszisztál, és közben egy különleges ügyben nyomoz: Londonban valaki sorra végez prostituáltakkal. Ki sejtheti még akkoriban, hogy Hasfelmetsző Jack a történelem egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosaként vonul be a történelem lapjaira?
2012-et mutat a naptár. Elizabeth visszavonultan él. Már szinte beletörődött, hogy a férfi hajdani átka alól sosem lesz szabadulása. De egy napon beállít hozzá egy fura tinédzserlány. És Elizabeth elkezdi tanítani őt…

Szerintem: 

A helyzet az, hogy az Addie LaRue nagy kedvencem lett, és ez a történet annyira

emlékeztetett rá, hogy hiába más, attól már kevésbé tetszett.

A hősnőnk, Elizabeth történetét követjük nyomon évszázadokon át. Az eredeti életében az anyját boszorkánynak nyilvánították, és amikor a lány ellen fordultak a falusaik, egy titokzatos alak segítségével valóban boszorkány lett belőle. De ez csak a történet nyitánya, mert innentől kezdve ez egy párharc lesz. Elizabeth csak egy békés életet akar, amiben gyógyíthat. A mágikus képességeit mélyre ássa magában, noha pontosan érzi, mire lenne képes és mennyire vonzza az erő. Viszont, ha enged neki, azzal az erőt adó Gideont is elfogadja, aki egyre kevésbé emberi, nagyon magának akarja a nőt és mocskos módszerekhez nyúl. Ők játszmáznak egymással kezdetektől, egészen a végéig.

Nekem ez magyarázza, hogy a hosszú életből miért ezek az epizódok lettek kiragadva. Itt vannak a kapcsolat legfontosabb pontjai: a kapcsolat kezdete, amikor majdnem szerelem lett, a nagy veszteség és a leszámolás. De az is úgy, hogy ne legyen igazán vég, akár folytatni is lehessen a regényt. Még valami, amiért Addie története jut róla eszembe. Sok mindent hozzá lehet tenni, de nekem ez leginkább Elizabeth és Gideon harcának története, amiben mindenki más csak bábu.

De, ha már emlegetem ezeket a színeket. Izgalmas, érdekes helyszínek. A boszorkányüldözések kora. London Hasfelmetsző Jack terrorjának idején. A világháború. A korhangulat, az események mindig hatással vannak a cselekményre. Így van történelmi regény beütése is, bár nem a tényleges nagy történelmi eseményeket taglalja, és nem a történelmi hírességek a szereplői.
Különben minél régebbi a korszak, annál jobban sikerült megfognia az írónőnek. Ahogy a babona és a népharag ártatlanokra irányul, és miből lett a boszorkányüldözés. Nekem talán ez tetszett benne legjobban.

Elizabeth és Gideon harcában a jellemek is összecsapnak. Az egyik másokért él, a másik számára a saját hatalma és akarata minden. Pedig mindketten ugyanazt az erőt hordozzák – ezzel kicsit benne van az is, hogy nem maga az erő jó vagy rossz, az ember teszi valamilyenné. Így lehet Elizabeth a mindenkin segítő jóságos, míg Gideon fizikailag is egyre inkább szörnyeteggé lesz – bár alakváltó a férfi, így ennek ellenére fiatalos és jóképű álompasinak is kiadhatja magát. Amit gyakran meg is tesz, és kb. minden színben akad egy nő, akit megtéveszt, magába bolondít.

Ami miatt még kissé csalódott vagyok, hogy más színezetet vártam. Thrillert akartam olvasni, pergő cselekményt, rejtélyt. Ehhez képest ez egy kifejezetten kényelmes, nyugodt történet. Még a Hasfelmetsző korszakában is. Thriller nagyon kevés akad benne, nem is tudom, mi az uralkodó zsáner. Éppen csak kicsit fantasy, ahogy kicsit történelmi, meg nagyon kicsit thriller is. Még a női regényhez, a chick lithez érzem legközelebb annak ellenére, hogy nem éppen az arra jellemző stíluselemekkel van teli a regény.

Különben jól olvasható, megvan az élvezeti faktora. Gördülékeny, értelmes, és nem merít alsóbb rétegekből. Csak nagyon női, a stílusa is. Jóval több benne az érzelmi gyötrődés, mint ami nekem bejön.

Egy olvasásra jó volt, de ennél sokkal jobbat vártam.

Idézet: 

De hogyan tanulhatnék bármit is, ha nem kérdezek?